• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál
    bdsm forum

    Viharfelhők a Titanon







    A Cassini-szonda VIMS detektorának felvételei alapján idén januárban
    a hold légkörében lévő felhőket, köztük négyet részletesen is
    tanulmányoztak a Titanon. A felhők a 40 fokos szélesség környékén
    jelentek meg a déli féltekén, ahol éppen nyár van. A képződmények
    meglepően gyorsan változtak, feltűnésük után közel fél órával már a
    troposzféra felső részéig emelkedtek. Eszerint a felhők belsejében 36
    km/h körüli emelkedési sebesség volt jellemző – amelyhez hasonló a
    földi zivataroknál is gyakran megfigyelhető. Az emelkedés végére
    maximum 42 km magasra jutottak, majd az egyenlítővel párhuzamos szelek
    miatt elsodródtak. Sodródás közben mintegy fél óra alatt kb. 10 km-el
    csökkent a magasságuk. A modellek alapján a megfigyelt gyors süllyedés
    csak úgy magyarázható, ha a felhő felső részének anyaga folyékony
    metáncseppek formájában kihullott. A jelenség további érdekessége, hogy
    a 40 fokos zóna mentén sem egyenletesen oszlottak el a felhők.
    Legerősebb csoportosulást a 0 és 90 fokos nyugati hosszúsági kör mentén
    mutattak.

    A
    Mauna Kearól Henry G. Roe (CALTECH) és munkatársai
    a Gemini és a Keck teleszkópokkal 82 éjszaka során 24 felhő mozgását
    vizsgálták ugyanebben a sávban, alkalmanként átlagosan fél órán
    keresztül. A megfigyelt felhők háromnegyede a 40 fokos déli szélességű
    sáv teljes kerületének mindössze negyedén jelent meg, elsősorban a
    ny.h. 350. fokánál – amely nem sokkal tér el a Cassini által mért
    pozícióktól. A megfigyelések szerint a felhők nem mindig pontosan
    ugyanott, de a korábbi pozíciók közelében tűnnek fel. Ellenben a
    déli sark térségében lévő fellegek néhány hetes élettartamával, a
    40 fokos sáv felhői nagyságrendileg csak 1 órán keresztül léteznek. A
    kisebb helyi forrásokból kifejlődő, majd elnyúló felhősávok közül a
    leghosszabb a 2000 km-es méretet is elérte. A felhők magasságára – a
    Cassini méréseivel összhangban – 10 és 35 km közötti értékeket kaptak,
    eszerint azok a troposzférában maradnak.

    A jelenség egyik
    lehetséges magyarázata, hogy a felhőképződést felszíni képződmények
    okozzák egy olyan zónában, ahol a globális légkörzés miatt erős
    feláramlás jellemző. Ezt preferálják a Cassini-felvételeken dolgozó
    szakemberek, és ennek kedvez az a tény is, hogy a déli pólus feletti
    szmogsapka szintén a 40 fokos szélességig ér. A rövid életű felhők
    alkotta zóna elhatárolhatja a 40 fokos szélességtől délre fekvő sarki
    régiót, ahol a nyáron képződő fotokémiai szmog ezért felhalmozódik. A
    felhők hosszúsági körök szerinti jellemző megjelenési helyeit pedig
    magas hegyláncok okozhatják, maguk felett emelkedésre kényszerítve a
    légköri gázokat. Egy másik elmélet szerint aktív vulkánok bocsátanak
    friss metánt a 40 fokos déli szélesség mentén a légkörbe, és ez okoz
    felhőképződést. Ha a felhők valóban vulkánkitörésektől jönnek létre, a
    légköri metán utánpótlásának régóta keresett megjelenési formáját
    látjuk a képeken. A felhők képződési helye és a felszíni pontok közötti
    korreláció nem erős, néhány 100 km-t eltérnek az egyes, hasonló
    területen megjelenő felhők pozíciói egymástól. Ez elméletileg mindkét
    modellel összeegyeztethető.

    Felhők
    a Cassini felvételein. A kék szín jelöli a felhőket (2,13 mikrométeres
    hullámhossz), a zöld a felszíni képződményeket (2,000 mikrométeres
    hullámhossz), a vörös pedig a sztratoszférikus ködöt (2,3 mikrométeres
    hullámhossz) (Griffith és munkatársai, 2005, Science, 310, 474. Az AAAS engedélyével.)

    A
    szakemberek megvizsgálták továbbá azt a lehetőséget, hogy a
    környezetüknél sötétebb foltok okozhatják-e a felhők sajátos
    eloszlását. Ebben az esetben a feltételezett sötét felszíni területek a
    napsugárzástól erősen felmelegednek, és heves feláramlást váltanának ki
    maguk felett. Az ilyen felszíni fényesség- és albedokülönbség nyomát
    azonban nem találták a megfigyelésekben. Az elméleti modellek alapján a
    Szaturnusz árapályhatását is sikerült kizárni a lehetséges okok közül.
    A fenti két modell: a hegyek és a vulkánok közötti választást a Cassini
    radarmérései könnyítik majd meg, amelyek rámutathatnak, a kérdéses
    területeken vannak-e kiemelkedő hegyláncok, esetleg vulkáni kúpok.

    Forrás: Science, 2005.10.21.

    Ez a bejegyzés Titan kategóriában van. Link könyvjelzője.
    • Magyarország megújul