A Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) marsszonda nagyfelbontású képein időről időre feltűnnek új becsapódási kráterek, melyek többnyire néhány méteres alakzatok. Ezeket frissen becsapódó parányi égitestek okozzák, s hatásuk állandóan jelenlévő felszínformáló erőt képvisel. Friss vizsgálatok szerint a marsi egyenlítőhöz a vártnál sokkal közelebb is létezik vízjég a felszín alatt, amit éppen ezek az új becsapódási kráterek mutattak meg az űrből a felszínt fürkésző műszereknek.
Egy 6 m átmérőjű és 1,33 m mély új becsapódási alakzat 2008. október 18-án (balra) és 2009. január 14-én (jobbra). Ennyi idő alatt a felszínre került jég nagy része elszublimált.
Shane Byrne (University of Arizona) és munkatársai a Science magazin szeptember 25-i számában közlik legújabb kutatásaik eredményeit, amihez az MRO HiRISE kamerájának felvételeit elemezték. A csoport eddig öt helyen talált olyan friss krátereket, melyek a korábbi felvételeken még nem látszottak, bennük pedig 0,5-2,5 m mélységből a felszínre kerülő jég volt kimutatható.
Ezen a területen elegendően sok jég került a napvilágra, hogy a szonda érzékeny műszerei igazolhassák, hogy ténylegesen fagyott vízből áll.
Egy átlagos hét alatt az MRO több mint 200 nagyfelbontású képet juttat a Földre, melyeken több mint 400 ezer négyzetkilométernyi terület látható. A HiRISE kutatói ezeket rendszeresen átnézik friss változások után kutatva, s mindeddig több mint száz új becsapódási alakzatot fedeztek fel ezzel a módszerrel.
Egy tavaly augusztus 10-i képen szintén egy új kráter tűnt fel, ami 67 nappal korábban még nem látszott. A lehető legnagyobb felbontású ellenőrző képeken aztán feltűnt, hogy egy egész krátercsoportról volt szó, ahol a gödrök alját feltűnően különböző színű anyag töltötte ki – mintha jég lett volna.
A felszín alatti jég mélysége az öt új becsapódási hely (Site 1..5) és a Viking-2 leszállási pontjának környezetében.
Az elsőként azonosított terület nem volt elegendően nagy a színképelemző berendezéshez, ám egy nagyobb folt egy másik friss becsapódásnál már lehetővé tette a vízjég spektroszkópiai igazolását.
A felfedezésnek több érdekessége is van. Egyrészt a most talált becsapódásos jeges területek nagyjából félúton találhatók a pólus és az egyenlítő között, azaz közepes marsi szélességeken is ott van a vízjég a felszín alatt. Shane Byrne szerint a jég jelenléte arra utal, hogy akár pár ezer évvel ezelőtt is határozottan nedvesebb lehetett a Mars klímája a mainál. Másrészt valószínűsíthető, hogy a Viking-2 leszálló egysége, amely 1976-ban működött a vörös bolygó felszínén, esetleg meg is találhatta volna a keresett vízjeget, ha csak 10 cm-rel mélyebbre ás 33 évvel ezelőtt…
Forrás: NASA PR, 2009.09.24.
