Vasárnap este fél kilenc előtt a C/2013 A1 (Siding Spring)-üstökös elhalad a Mars mellett, ami minden idők legjelentősebb üstökös-bolygó közelítése lesz.
Amikor 2013 januárjában az ausztrál Siding Spring Obszervatóriumban Robert H. McNaught megtalálta újabb üstökösét, az csak egynek tűnt a sok közül – ez McNaught esetében nyolcvannál is több felfedezést jelent. Az első számítások azonban azt mutatták, hogy a közeledő égitest 22 hónappal később rendkívüli mértékben megközelíti a Marsot, esetleg össze is ütközik majd vele, így egyből az érdeklődés homlokterébe került.
A következő hónapokban kiderült, hogy az ütközés nem fog bekövetkezni, de a 141 ezer km-es távolság minden idők legszorosabb bolygó-üstökös közelítésének számít, és a statisztikák szerint minden ezer évben csak egyszer láthatunk hasonlót. Bolygónkról nézve az esemény meglehetősen kedvezőtlen helyzetben és nagy távolságban fog bekövetkezni, ám a Mars felszínén és körülötte űreszközök serege dolgozik, ami rendkívüli vizsgálatokra ad lehetőséget.
A Siding Spring-üstökösben az is különleges, hogy az eddig űrszondákkal vizsgált üstökösök mind régóta a belső Naprendszerben tartózkodtak, keringési idejük 100 évnél rövidebb, a C/2013 A1 formális keringési ideje viszont 7 millió év, de valójában 4,6 milliárd évvel ezelőtti kialakulása óta most jár először a Naprendszer belsejében. Ezért érintetlen formában őrzi azt az ősanyagot, amelyből a bolygók és az apróbb égitestek kialakultak. A korábbi hónapokban folytatott kiterjedt vizsgálatok azonban azt is megmutatták, hogy egy meglehetősen szerény méretű, 1 km-nél nem nagyobb üstökössel van dolgunk, bár a belőle kiáramló gázok és por így is több százezer km-es kómát és csóvát vonnak a mag köré.
A csillagászok és űrkutatók nagyon készülnek az eseményre, és a médiából is sokan értesültek róla, de valójában nem számítunk látványos felvételekre, a fél égboltot átszelő üstököst mutató fotókra, kráterekkel borított üstökösfelszínre, hiszen marsi szondáink műszereit nem egy üstökösközelítés észlelésére tervezték. Szakmai szempontból érdekes és hasznos felvételekre azonban nagyon számítunk. Az európai Mars Express, valamint a NASA Mars Reconnaissance Orbiter és Mars Odyssey szondái a bolygó körüli pályáról, az Opportunity és a Curiosity a felszínről próbálják meg fotózni az üstököst és magját. A nemrég érkezett indiai MOM az üstökös kómájában található metánt próbálja meg vizsgálni, az amerikai MAVEN pedig az üstökös légkörre gyakorolt hatását kutatja.
Az együttállást természetesen az amatőrcsillagászok is nyomon követik, a közelítés előtti estén Landy-Gyebnár Mónika egészen egyszerű felszereléssel is sikeresen lefotózta a mindössze 11 magnitúdós üstökös és a Mars párosát, 19-én napközben pedig az amerikai kontinensről és Ausztráliából érkeztek a remek felvételek a Marshoz egyre közelebb kerülő üstökösről.
