A Peru és Bolívia határvidékén található Titicaca-tótól délre, bő 3800 m-es tengerszint feletti magasságon található kis perui falu, Carancas lakói látványos nappali tűzgömböt figyeltek meg 2007. szeptember 15-én,
helyi idő szerint 11:45-kor. A szemtanúk beszámolói
alapján északkeleti irányban feltűnt objektumnak erős fehér színben fénylő feje, valamint füstszerű csóvája volt. A jelenség a kozmikus térségből érkező test becsapódását követően robbanásra emlékeztető robajjal és kisebb földrengéssel zárult. Az eseményeket kísérő morajlást még a 20 km-re levő Desaguadero kisvárosban is hallani lehetett mintegy 15 percen (!) keresztül, ugyanakkor a becsapódástól 1 km-re lévő
helyi egészségügyi központ ablakai betörtek.
A meteorit-becsapódás a talajba
krátert mélyített, amelyben a hamarosan helyszínre érkezők forrásban lévő vizet találtak, a hely felett pedig
hosszú percekig füstoszlopot figyeltek meg kénes szag terjengése közepette. Becslések szerint a becsapódás energiája mintegy 0,03 kilotonna, azaz 30 tonna TNT-vel
egyenértékű volt (összehasonlításul: a hirosimai atombomba 15 kilotonnás volt). Az új kráter pontos földrajzi
koordinátái: nyugati hosszúság 69º02’38”, északi szélesség 16º39’52”.
A Carancas tűzgömb légköri útja során keltett infrahangot a bolíviai La Paz geofizikai intézete regisztrálta (kép: Peru Geológiai,
Ásványtani és Metallurgiai Intézete).
Újabban a meteorok légköri útja során keletkező infrahangokat is
tanulmányozzák. Ebben élen jár a kanadai University of Western Ontario meteoros kutatócsoportja. Ilyen megfigyeléseket a mintegy 70 km-re lévő, bolíviai La Paz
geofizikai intézetében is végeznek, és ezúttal sikerült is a viszonylag közeli infrahangokat detektálni.
A becsapódás a Puno-fennsík szárazföldi üledékes, sziklás talajába történt. Itt a felső egy
méteres réteg vöröses-barna színű és törmelékes-üledékes, egyszerű és táblás palával. Nem kedvezett a helyszíni kutatásoknak, hogy
ebben az évszakban azon a vidéken esős, csapadékos az időjárás, illetve
a talajvíz is előbukkant a becsapódás által vájt kráter mélyén. A
keletkezett kráternek a környezethez képest 1 méter magas pereme van, aminek átmérője közel 14 méter. A kráter teljes átmérője a perem legkülső lábazatával
együtt mintegy 17 méter, a belsejét kitöltő víztócsa pedig közel 8 m átmérőjű volt néhány nappal a becsapódás
után. A benne levő víz a tengervízre hasonlító kémhatású és vezetőképességű volt.
Az új földi meteoritkráter az alján felgyülemlett
vízzel. Az eredeti talaj vörösesbarna színű, a szürke porréteg a
meteorit anyaga, amelynek 5 cm-es darabjaiból még a krátertől 200 méterre is találtak.
A becsapódást követően felröppentek olyan feltételezések, hogy nem
természetes eredetű kozmikus test csapódott be, hanem egy mesterséges
hold, amelynek ráadásul radioaktív anyag is lehetett a fedélzetén – ezt azonban a
perui Atomenergia Intézet helyszíni vizsgálatai kizárták. Egyébként sem utalt semmi arra, hogy nem természetes eredetű test csapódott volna be, azaz a jelenséget minden bizonnyal egy 1-100 m-es kis égitesttel való találkozás okozhatta. A híradások arról is beszámoltak, hogy a helyi
lakosok különféle enyhe betegségek tüneteire panaszkodtak, de ezt a
szakemberek hisztériaszerű tömegpszichózisra vezetik vissza.
Az elsők között begyűjtött és megvizsgált Carancas meteoritdarabok 4-5
cm-esek. Bal oldalon: a természetes sávokkal, csíkokkal barázdált
felszín; jobb oldalon: vas-oxid zárványok szinezik el a felületet.
Az első kőzet- és
meteoritmintákat a becsapódás után mintegy 36 órával gyűjtötték össze.
Eddig összesen 20-30 kg meteoritanyagot találtak, amelynek darabjai első ránézésre finomszemcsés, törékeny kőzetanyagúaknak tűnnek,
bennük 1 mm-es vasszemcsékkel beágyazódva. Vékony csiszolatok
optikai mikroszkóp alatt felfedik ásványi összetételüket:
kondritos szövetminta látszik, amely piroxén, olivin, vas, troilit és bizonytalanul, de alkáli feldspar jelenlétét mutatja.
A Carancas meteoritdarabok finom csiszolatai, bennük milliméteres vasszemcsékkel és egyéb meteoritikus mintázatokkal.
Ami
a további kutatásokat illeti: a meteorit több tonnás tömegének túlnyomó része a
felszín alatt rejtőzhet, ennek felkutatása még sok időt vesz igénybe. A tömegspektrométeres, pásztázó elektronmikroszkópos és
röntgendiszperziós módszerekkel történő általános összetétel-meghatározások mellett több
szakember javasolta, hogy az oxigén és egyéb izotóparányok vizsgálatát is végezzék el, mert így a
meteor eredete és kora
is meghatározható lesz (pl. mikor vált ki egy ütközés során egy nagyobb
testből, mennyi időt töltött a bolygóközi térben sugárzásoknak kitéve). Az is
fontos kérdés, hogy milyen szögben ért a légkörbe a meteorit, mert a
kráter eléggé kör alakú, ami nem utal lapos szög alatti beérkezésre. Ugyanakkor a beszámolók szerint viszonylag hosszú ideig tartott az útja a
légkörben, ezzel viszont az infrahang-kitörés rövid ideje áll szemben. Mindenezeket a látszólagos ellentmondásokat tisztázva érthetjük meg pontosan, mi is történt Peruban szeptember közepén.
Kapcsolódó témák:
- National Geographics Online hír, 2007. szeptember 21. (Meteor crash in Peru caused mysterious illness)
- Kisbolygók ütközése és a dinoszauruszok kipusztulása
- Meteorit landolt a hálószobában
- Aláhulló meteoritikus por
