A Nap belsejének legkülső rétege nem más, mint a forró plazma-anyag
folytonosan örvénylő, kavargó forgataga. A régióban fellépő turbulens
fodrozódások keresztül-kasul járják a Nap felszínét, hullámhegyeket és
hullámvölgyeket alkotva.
Az ESA és NASA közös űreszköze, a SOHO (Solar- and Heliospheric Observatory, azaz Nap – és Naplégkör-kutató Obszervatórium) mintegy 1,5 millió km-re a Földtől, immár 18. éve figyeli központi csillagunkat. A szonda rendkívül alkalmasnak bizonyult a fenti jelenség részletes tanulmányozására. A rengéshullámok napfelszíni útja értékes információkat nyújt a Nap belsejében uralkodó viszonyokról. Különösen a 3 mHz frekvenciájú, azaz 5 perces periódusú oszcillációk bizonyultak hasznosnak.
Az 5 perces oszcillációkat úgy is fel lehet fogni, mintha egy sivatag közepében lévő harang hangját hallanánk, melyet a szélfútta homok véletlenszerűen meg-megszólaltat. Amit azonban Christoffer Karoff és Hans Kjeldsen, a dániai Aarhus egyetem kutatói figyeltek meg az adatokban, nagyon különbözött ettől.
"A jel, amit láttunk, olyan volt inkább, mintha valaki odament volna ahhoz a haranghoz, és ütögette volna. " – mondta Karoff.
Az okokat nyomozva egy váratlan összefüggésre derült fény a flerekkel kapcsolatban. Úgy tűnt, hogy amikor a flerek gyakorisága megnövekedett, felerősödött az 5 perces oszcilláció is.
Balra: Idő-frekvencia diagram Napunk globális rezgéseiről. A színkódolás az adott frekvenciájú jelek (vízszintes tengely) relatív erősségét mutatja az idő (függőleges tengely) függvényében. A vízszintes irányban látszó fényes vonalak erősen korrelálnak a napkitörésekkel (jobb oldali ábra a röntgensugárzás időbeli változásaival). A bal oldalon 5,55 mHz-nél lévő függőleges vonal műszereffektus.
Földrengések esetén is hasonló utóhatásokat észlelhetünk. Például a 2004-es szumátrai földrengés során a szeizmikus hullámokat az egész Földön még hetekig lehetett érzékelni.
A kutatók jelenleg azt a mechanizmust próbálják feltárni, ahogyan a flerek az oszcillációkat okozzák. Ugyanakkor tágabb értelemben az összefüggés azt sugallja, hogy hasonló oszcillációkat keresve más csillagokon is lehetővé válik a flerjelenségek tanulmányozása. A munka földi műszereken már el is kezdődött. Karoff és csapata több esetben olyan jeleket fedezett fel közeli Nap típusú csillagok rezgéseiben, amelyek talán fler-eredetűek is lehetnek.
A következő lépcsőfok az űreszközök bevetése lesz. A kulcsszó az asztroszeizmológia, vagyis a más csillagok felszínén bekövetkező rengések tanulmányozása, és ezek összehasonlítása a Napon megfigyeltekkel. Részben erre a célra kifejlesztett űreszköz a CoRoT, (Convection Rotation and planetary Transits – Konvekció, Forgás és Bolygóátvonulás) a Francia Űrügynökség és az ESA közös vállalkozása, melyet 2006 decemberében állítottak pályára.
Forrás: ESA PR, 2008.04.18.
