A Hubble Űrteleszkóp segítségével az Uránuszról 2003 és 2005 között készített felvételeken újabb gyűrűket, holdakat, meglepő változásokat fedeztek fel amerikai csillagászok. Sokan máris az Uránusz második gyűrűrendszerének nevezik az R/2003 U1 és R/2003 U2 jelzést kapott gyűrűket, mivel a bolygótól több mint kétszer távolabb vannak, mint az eddig ismert legkülső gyűrű.
A két gyűrű mellett a képeken újabb holdak is előtűnnek, melyek pályái a bolygó gyűrűrendszerének külső (“második”) részében találhatók. A felfedezés óta nevet is adtak a két holdnak: Mab és Cupid. A névadással folytatták a megkezdett hagyományt, amely szerint az Uránusz holdjait Shakespeare-művek szereplői után nevezik el. Mindkét hold a parányi égitestek közé tartozik, a Mab átmérőjét 25 km-re, a Cupid-ét mindössze 18 km-re teszik.
Az Uránusz két új gyűrűje (R/2003 U1 és R/2003 U2) a Hubble Űrtávcső felvételein (STSCI-PRC2005-33)
Igen meglepő, hogy a belső holdak pályája kimutathatóan megváltozott az elmúlt tíz év során. Ebből arra lehet következtetni, hogy az Uránusz rendszere dinamikailag gyorsan változó, talán instabil rendszer. Mark Showalter (SETI Institute) szerint a felfedezések azt bizonyítják, hogy az Uránusz holdjai fiatal, drámai változásokat megélő rendszert alkotnak. Szerinte eddig azért nem fedezték fel a gyűrűket, mert senki nem feltételezte, hogy az ismert gyűrűktől ekkora távolságban még lehetnek újabbak, egyszerűen nem voltak létezésükre utaló elméleti jóslatok. Éppen az Uránusz-rendszer gyors dinamikai változásainak megfigyelése vezette Showaltert és Jack Lissauert (NASA Ames Research Center) arra, hogy a külső holdrendszert tüzetesebben megvizsgálják. 2004 augusztusában a Hubble Űrteleszkóp irányítóival együttműködve 80, egyenként 4 perc expozíciós idejű képet készítettek, melyeken előtűnt a két gyűrű. Az egy évvel korábbi Hubble-képeket átvizsgálva 24-en szintén rajta voltak. Így lett a 2004-ben felfedezett gyűrűk neve R/2003 U1 és U2. A felfedezés “aktualitását” és a bejelentés időzítését az adja, hogy 2005 szeptemberében a Hubble ismét lefotózta az Uránuszt. Képein minden eddiginél fényesebbek, jobban láthatók az új gyűrűk. A bal oldali kép 2003-ban, a jobb oldali idén készült. A képeken a két új gyűrűn kívül jól megfigyelhető a gyűrűellipszisek kistengelyének csökkenése, azaz lapulása. Ez természetesen csak látszólagos effektus, amit az Uránusz Nap körüli keringése okoz: egyre jobban a gyűrűk síkjának irányából látjuk a bolygót, azaz közel éléről látunk rá a gyűrűrendszerre.
Forrás: STScI-PRC2005-33
Cikkajánlat: Illés Erzsébet: Holdak a Naprendszerben (Meteor csillagászati évkönyv 2006). A csillagászati évkönyv honlapja: evkonyv.mcse.hu
Megrendelés vagy jelentkezés a Magyar Csillagászati Egyesületbe.
