A 20 csillagászati egység sugarú pályáját 84 esztendő alatt bejáró bolygó, melynek forgástengelye majdnem a keringési síkjában fekszik, 42 évenként kerül olyan helyzetbe, hogy gyűrűrendszere a Nap irányából az éléről látszik. Ebben az időszakban a Földről nézve is kivételes lehetőség nyílik mind a gyűrűk, mind a holdak tanulmányozására. Ilyenkor könnyebb észrevenni a halvány objektumokat (holdak, gyűrűk, gyűrűrészletek), mint máskor, de jobban megfigyelhetők a holdak fedései, illetve az okkultációs jelenségek is. A legutóbbi ilyen alkalomkor, a múlt század hatvanas éveinek közepén azonban az Uránusz gyűrűit még nem is ismerték, azokat csak 1977-ben fedezték fel. A mostani, 2007/2008-as "szezon" az első tehát, amikor a gyűrűket már célzottan lehetett megfigyelni.
A pályasíkkal kicsi, mindössze 8 fokos szöget bezáró forgástengelyű, retrográd irányban forgó Uránuszon az évszakok váltakozása sokkal drasztikusabb hatással jár, mint a Naprendszer egyéb bolygóin.
[Thomson Higher Education, http://www.ifa.hawaii.edu nyomán]
A kedvező megfigyelési körülményeket kihasználva az Európai Déli Obszervatórium (ESO) VLT távcsőegyüttesének Yepun (UT4) teleszkópján üzemelő NAOS/CONICA műszeregyüttessel készítettek kontrasztos felvételeket a 2,2 μm-es hullámhosszú K-sávban. Az alkalmazott expozíciós idő 1 perc volt, mivel ennél hosszabb megvilágítások esetén a bolygó körül keringő holdak már annyira elmozdulnak, hogy "csíkot húznának". Az adott hullámhosszon az Uránusz légkörében nagy mennyiségben jelen lévő metánnak elnyelési sávjai vannak, így ezzel a módszerrel a bolygó fényes korongjának hatása majdnem teljes egészében eltüntethető a képekről. Ennek köszönhetően láthatóvá vált az Uránusz halvány gyűrűrendszere, illetve néhány holdja, melyek fényét a bolygó jóval erősebb sugárzása egyébként elnyomná.
A NAOS/CONICA felvétele az Uránusz gyűrűrendszeréről és holdjairól. A két fényes folt a Miranda (átmérő kb. 470 km) és az Ariel (átmérő kb. 1100 km), de a gyűrűk síkja felett két sokkal halványabb holdacska is észrevehető, a Puck (150 km) és a Portia (100 km).
[C. Dumas, B. Sicardy és J.-E. Arlot]
Az észlelésről egy animáció is letölthető innen, melyen jól látszik a holdak mozgása a kétórás megfigyelési időtartam alatt, illetve az, hogy a földi légkör átlátszóságának (seeing) változása hogyan befolyásolja a rögzített képek minőségét: jó légköri viszonyok mellett a két kicsiny hold is világosan kivehető, míg rosszabb láthatóságnál belemosódnak a háttérbe.
Forrás:
Kapcsolódó híreink:
