A jelenleg katalogizált kisbolygók száma meghaladja a kétszázezret, de minthogy többségük parány, az egész összegyúrva kb. a Hold tömegének megfelelő anyagmennyiséget tenne ki. Legtöbben úgy tartják, hogy nem egy nagy test aprózódott fel, hanem több nagyobb objektum darabolódása hozta létre a ma látható kisbolygókat. Utóbbit alátámasztja a hasonló pályákon mozgó és kémiai összetétetelben egyező tagokból álló kisbolygócsaládok léte.
A Kuiper-öv esetén a maradványok valószínűleg soha nem álltak össze nagyobb égitestté, így ők a korai Naprendszer állapotát tükrözik. Ismereteink szerint odakint nincs semmi nagyobb perturbáló test, mint idebent a Jupiter, ezért ütközéseiket a Neptunusz hatásai, illetve a véletlenszerű találkozások határozták meg. A fiatal csillagok körül észlelt por- és törmelékkorongok azt sugallják, hogy legtöbb csillagnál kialakultak a Kuiper-övhöz hasonló képződmények, melyek így a csillagkeletkezés természetes kísérőjelenségének tekinthetők.
