A vonatkozó különböző elméleti számítások ugyan nem mentesek teljesen az ellentmondásoktól, abban azonban a többség megegyezik, hogy a nagybolygók körül kicsiben ugyanolyan akkréciós folyamatok játszódtak le a kezdetekben, mint nagyban a Nap körül. Talán az sem teljesen véletlen, hogy miként a Jupiter és a Szaturnusz Naphoz mért tömegei hasonló arányúak, mint a legnagyobb jupiter- és szaturnuszholdak a központi bolygójukhoz viszonyítva. Ennek megfelelően a belső kőzetbolygókkal analóg módon a belső nagy holdak is nagyobb sűrűségűek a többi holdnál, amit az Io esetében pl. vashidridekkel telített akkréciós korongokkal reprodukálni is tudnak bizonyos elméletek.
