Pulzáló csillagok az Atacama-sivatagban

2251

A pulzáló változócsillagokkal foglalkozó kutatók ezúttal a csillagászat Mekkájának számító Chilébe zarándokoltak, hogy bemutassák és megvitassák legújabb eredményeiket.

2016. november 28. és december 2. között a Wide field variability surveys: the 21st century perspective címmel pulzációs konferencia zajlik Chilében, a 2400 méter magasan fekvő San Pedro de Atacama városkában. Az ún. Los Alamos-sorozat keretében kétévente megrendezett pulzációs seregszemle a legrangosabb eseménynek számít a tudományterületen. Hasonló témában 1999-ben, Budapesten rendeztünk utoljára konferenciát ugyanennek a sorozatnak a keretében. Érdekesség, hogy ez a legnagyobb tengerszint feletti magasságban zajló pulzációs konferencia, a korábbi rekordot Los Alamos és Santa Fe tartotta, szintén 2000 méter körüli magassággal. A sorozat 22 eseményéből mindössze harmadik alkalommal ad otthont az eseménynek a déli félteke, és először Latin-Amerika.

IMG_2387 2
Kilátás a konferenciahotelből az 5900 m magas Licancabur vulkánra.

San Pedro Chile északi részén, közel a bolíviai határhoz található, majdnem pontosan a Baktérítőn. A Calama-i repülőtérről teljesen kihalt kősivatagon keresztül vezet az út ide, ennek ellenére virágzó sivatagi turisztikai központot találunk az elsőre kihaltnak hitt településen. Nem véletlenül: az Atacama-sivatag nem olyan üres, mint a neve alapján gondolnánk. Aktív vulkanikus tevékenység nyomai, flamingócsapatokkal ékesített sós tavak, érdekes felszíni formációk, és az ezekre a helyekre szervezett kirándulások (és csillagnéző túrák) szervezése és a vendéglátás jelenti az itt élő emberek megélhetésének alapját.

A konferencia tudományos programja jól mutatja az utóbbi évek trendjeit: sok szó esik a hatalmas adatmennyiségről, aminek a feldolgozásához a Big Data szellemében kívánatos hozzáállni. Beszámolókat hallhattunk a jelenlegi és jövőbeli nagy spektroszkópiai,  fotometriai és asztrometriai égboltfelmérő programokról (OGLE, Catalina Sky Survey, Gaia, LSST, VVV, LAMOST, APOGEE, HATNet, SuperWASP, Kepler, K2, TESS) és eredményeikről, valamint az automatikus változócsillagklasszifikáció nehézségeiről és azok áthidalására hivatott statisztikai módszerekről (pl. machine learning). Természetesen ma már nem múlhat el úgy pulzációs konferencia, hogy ne esne szó a naptípusú oszcilláció módusait mutató echelle diagramokról. Ennek szellemében Tim Bedding (University of Sydney) adott kitűnő áttekintést a csillagszeizmológia fejlődéséről a kezdetektől napjainkig.

IMG_2644
Tim Bedding áttekintő előadásában a Kepler korai és teljes négy éves adatai alapján felrajzolt Hertzsprung-Russell-diagramot hasonlítja össze.

Chile a legfejlettebb csillagászati eszközök Kánaánja. Az itt található teleszkópok az infravörös hullámhossztartományban végzett égboltfelmérésekben is jeleskednek. Ennek megfelelően ezek a vizsgálatok hangsúlyos szerepet kaptak a tudományos programban. Dante Minéti (Universidad Andrés Bello, Chile), Hajdu Gergely (Pontificia Universidad Católica de Chile) és mások előadásaiban a galaxisunk középpontjának közelében található csillagpopulációk vizsgálatáról, és Galaxisunk túloldalán, csak infravörösben megfigyelhető szerkezetek pulzáló változócsillagokra építő feltérképezéséről is szó esett.

A magyar csillagászokat ötfős MTA CSFK-küldöttség, illetve a Belgrádi Obszervatóriumban dolgozó Jurković Mónika képviselte. Kovács Géza meghívott előadóként a változócsillagok és exobolygókereső programok szinergiáiról beszélt. Molnár László cefeidákkal kapcsolatos űrfotometriai vizsgálatait ismertette. Szabó Róbert a K2 misszióban megvalósított RR Lyrae survey programról és első eredményeiről szólt. Paparó Margit egy déli delta Scuti (38 Eri) csillaggal kapcsolatos munkáiról, míg Sódor Ádám egy feltételezhetően kettős rendszerben pulzáló RR Lyrae csillag vizsgálatairól számolt be egy-egy poszteren.

IMG_2425
A konferencia résztvevői Molnár László előadását hallgatják a cefeidákkal kapcsolatos űrfotometriai eredményekről.

A programot áttekintve és a konferencia vége felé közeledve elmondható, hogy új elméleti eredményekről viszonylag kevés szó esett, ami pedig hagyományosan a Los Alamos sorozat  erőssége volt. Ez a valamelyest szubjektív megfigyelés arra mutat, hogy a kutatók még mindig a fantasztikus mérési eredmények feldolgozásával és újak megszerzésével vannak elfoglalva, és kevesebb idő/energia/pénz jut ezek alaposabb értelmezésére, és az azokból levonható konzekvenciák tudásunkba való integrálására. A kedvezőtlen tendencia megfordítására tett első lépés a tudomány-finanszírozási rendszerek olyan irányba történő módosítása lehetne (világszerte), ami nagyobb mértékben támogatná az elmélyült, alapos elméleti munkát.

A következő Los Alamos pulzációs konferencia Nizzában lesz 2018 decemberében. Beszámolónkat az ALMA rádióteleszkóp-rendszerhez tett túrával folytatjuk.

Hozzászólás

hozzászólás