A Rosetta infravörösben is érzékeny műszerének adatai alapján a célüstökös magjának felszíni hőmérséklete túl magas, ezért valószínűleg inkább sok port tartalmazó kéreg borítja, mint tisztán csak vízjég. Az üstökösmag körül kifejlődő porkómát is sikerült lefotózni.
Az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondája 2014. augusztus 1-jén már csak mintegy 1153 kilométerre volt a célüstökösétől, a 67P/Churyumov-Gerasimenko (67P röviden) üstököstől. A nagylátószögű (WAC) kamerával július 25-én készült felvételen az üstökösmag közvetlen környezetében már jól megfigyelhető a kifejlődött porkóma. A poranyagnak az üstökösmag felszínéről való kiszabadulását és eltávolítását a magból kiszabadult gázok segítik. Mint tudjuk, a 67P magjának aktivitása egy kitöréssel megindult már április/május fordulóján, majd alábbhagyott, végül július végére ismét megindult, amit a Rosetta műszerei folyamatosan figyelnek.
A Rosetta közben egyre közeledett az üstököshöz – július 29-én mintegy 1950 kilométerre volt tőle. Ekkor az OSIRIS képfelvevő rendszer kislátószögű kamerájának egy képeleme már csak 37 méter volt. Feltűnően látszott az üstökösmag két összetevőjét összekötő nyaki részen korábban megfigyelt fényes körgallér is. Kisebb-nagyobb sötét és világosabb foltok is megfigyelhetők.
A VIRTIS (Visual and Infrared Imaging Spectrometer for the Rosetta) képalkotó spektrométerrel 2014. július 13. és 21. közötti időszakban készültek megfigyelések. Ekkor a szonda üstököstől való távolsága 14 ezerről 5 ezer kilométerre csökkent, miközben az üstökös naptávolsága 3,73 CsE-ről 3,69 CsE-re, földtávolsága pedig 2,73 CsE-ről 2,70 CsE-re változott. Ez azt jelenti, hogy az üstökös valahol a Jupiter és Mars pályája között közeledett befelé, a Naptól durván félmilliárd kilométerre. Ez azt jelenti, hogy üstökös több mint háromszor olyan messze van központi csillagunktól, mint a Föld, azaz ilyen messze csak kb. egytizednyi napenergia éri az üstökösmag felszínét, mint a Földét. A VIRTIS megfigyelései szerint a 67P magjának felszíni hőmérséklete -70 °C, ami jó 20-30 °C-kal magasabb a nagy naptávolság alapján várható értéktől.
A Rosetta VIRTIS műszere által készített első hőmérsékletmérések fontos kiindulási adatokat jelentenek az üstökösmag felszíni összetételének és fizikai tulajdonságainak megismeréséhez. A VIRTIS által meghatározott feltűnően magas hőmérséklet oka az lehet, hogy az üstökösmag sötét poros-jeges anyaga lényegében lefogja, blokkolja a mag teljes felszínének kigázosodási aktivitását és így a mag felszínének csak viszonylag kisebb felülete, foltjai lesznek aktív területek. Hasonló jelenségeket a Halley, illetve más üstökösmagok közelében elrepült űrszondák megfigyelései is mutattak.
A VIRTIS műszer egyelőre az üstökösmagnak csak az átlagos hőmérsékletét képes meghatározni, de amint augusztus elején a szonda mintegy 100 kilométerre megközelíti a kis égitestet, sokkal finomabb hőtérképek készülhetnek. Ekkor a felszíni vízjég foltjait is ki tudja majd mutatni, illetve a hőmérsékletüket meghatározni. Ez pedig fontos információ lehet a Philae leszállóegység számára kijelölendő terület kiválasztásában.
Források:
- A Rosetta megméri az üstökös hőmérsékletét (ESA, 2014.08.01.)
- A Rosetta üstököse túl forró (Universe Today, 2014.08.01.)
- A Rosetta a közelít a 67P üstököshöz (Universe Today, 2014.08.01.)
- Az üstököskóma képfelvétele (ESA, 2014.07.31.)
Kapcsolódó internetes oldalak:
- Hogy kell egy üstököshöz érkezni? (Űrvilág, 2014.08.02.)
- Egyre élesebben látjuk a Rosetta üstökösének magját
- Kettős üstökösmag: izgalmas célpont a Rosetta leszállóegységének!
- Mekkora a Rosetta célpontjának magja és forgásideje?
- A Rosetta űrszonda kimutatta a víz kiáramlását az üstökösből
- A Rosetta jelenti: már a Föld-Hold távolság felére megközelítette az üstökösét
- A Rosetta jelenti: “beindult” az üstökös
- A Rosetta űrszonda lefotózta a célpontként kijelölt üstökösét
- A Rosetta űrszonda feléledt és hazaszólt
- Ébredj, Rosetta!
