Az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondája elkészítette első felvételeit a 67P/Csurjumov-Geraszimenko-üstökösről. A képeken a csillagközi gáz- és porködökben gazdag Tejút is szépen látszik.
Az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondája képfelvételeket készített küldetésének fő célpontjáról, a 67P/Csurjumov-Geraszimenko-üstökösről (Churyumov-Gerasimenko, 67P/C-G) 2014. március 20-21-én. A szonda ébredése utáni „első fény” fotókon azonosítható a szondától még mintegy 5 millió kilométerre található halvány üstökös. A 67P/C-G naptávolsága ekkor 4,30 CsE, földtávolsága pedig 4,53 CsE volt, miközben a napközelpontját csak 2015. augusztus 12-én éri el, 1,24 CsE távolságra központi csillagunktól. Az üstökös a Rosetta szondáról nézve a Kígyótartó (Ophiuchus) csillagkép irányába látszott, míg ugyanekkor a Földről a Nyilas (Sagittarius) csillagai adták a hátteret.
Az űrszonda OSIRIS (Optical Spectroscopic and Infrared Remote Imaging System) elnevezésű tudományos képfelvevő kamerarendszerével 2014. március 20-21-én több felvételt készítettek az üstökösről. A szonda nagylátószögű (WAC) és kislátószögű (NAC) kameráival is készültek képek. A WAC látómezeje mintegy 12,5 fok, ami az üstökös megkeresését segíti, illetve az aktív és kiterjedt kómájú üstökös környezetének tanulmányozására lesz alkalmas. A kislátószögű kamerával a célterület részletesebb, nagyobb szögfelbontással történő vizsgálata válik lehetővé.
A friss fotókon az üstökös a nagy naptávolság miatt még csak halvány, csillagszerű objektumnak látszik, egyelőre nincs körülötte az üstökösökre jellemző kóma és csóva. Ennek magyarázata a nagy naptávolság, hiszen a még hideg környezetben nem indult meg a vízjég szublimációja, ami a legfontosabb gázkibocsátási aktivitást jelentené. Bár más illékony gázok jegei (szén-dioxid, szén-monoxid) is jelen lehetnek az üstökösök magjában, s ezek a nagy naptávolságban is képesek szublimációra, úgy látszik, ezek nem aktivizálódtak ennél az üstökösnél.
Emlékeztetőül: a Rosetta kamerái már három évvel korábban is készítettek felvételeket a célpontul kijelölt üstökösről. Ezek után az űrszondát a földi irányítók 2011. június 8-án hibernált állapotba hozták, hogy minél kevesebb energiát fogyasszanak fedélzeti berendezései az üstökössel való találkozásáig. A szonda felélesztése után az első képfelvételek a navigációs kamerával (NAVCAM) készültek a csillagos égről. Földi nagy teleszkópokkal is követik már a 67P/C-G-üstököst: így például 2014. február 28-án az ESO egyik VLT teleszkópjával sikerült képfelvételt készíteni a halvány és inaktív üstökösről.
A Rosetta a tervek szerint 2014. április-májusában megkezdi a 67P/C-G-üstökös megközelítését és bonyolult pályamódosítási manőverek sorozata után pályára fog állni az üstökösmag körül. Augusztusra mintegy 100 km-es távolságban fog együtt mozogni az üstökösmaggal, amelynek felszínén akár két méteres részletek is megfigyelhetővé fognak válni. A szakma és a nagyközönség egyaránt kíváncsian várja a Rosettával kapcsolatos további fejleményeket.
Forrás:
A Rosetta űrszonda megnézte a cél-üstökösét (ESA, 2014. március 27.)
Kapcsolódó internetes oldalak:
- A Rosetta űrprogram (ESA)
- A Rosetta és a 67P/C-G üstökös találkozásának terve (ESA video, 2014.03.27.)
- Rosetta első képei a 67P/C-G üstökösről 2011. március 25/26-án (ESA)
- A 67P/C-G üstökös felvétele az ESO VLT-vel 2014. február 28-án (ESO, ESA)
- A Rosetta űrszonda feléledt és hazaszólt
- Ébredj, Rosetta!
