Eddig különböző módszerekkel kb. 150 exobolygót
fedeztek fel. Szinte mindegyik hatalmas, Jupiter típusú gázóriás, ugyanakkor
mindmáig nem sikerült Föld típusú bolygókat megfigyelni a Naprendszeren
kívül. Ennek egyik oka a központi csillag fénye, hiszen a távoli
csillagok körül keringő bolygókról visszavert fény mennyisége
elhanyagolható a csillagról közvetlenül érkező sugárzásnak.
Az
utóbbi
években egyre gyakrabban alkalmaznak egy új interferometriai módszert,
melynek segítségével két távcső képét ügyesen egyesítve kioltható a
központi
csillag fénye, közvetlen környezete pedig viszonylag érintetlenül
megfigyelhető. A fáziskioltásos technika
néven ismert módszerrel elvben könnyebben tanulmányozhatók a más
csillagokat övező porkorongok, de az igazi áttörést az exobolygók
közvetlen képalkotásában várják. A számítások szerint nem csak a
Jupiterhez hasonló gázóriások válnak így megfigyelhetővé, hanem még a
közeli csillagok körül keringő kisebb, Föld típusú exobolygók is
kimutathatók lennének a mai 8-10 méteres távcsövekkel.
A Keck távcsövek a hawaii-i Mauna Kea tetején (NASA/JPL nyomán)
Az
elmúlt hónapokban intenzív kísérletezés folyt a Mauna Kea tetejére
telepített Keck-teleszkópokkal, ami meghozta az első sikereket. A
Dr. James Fanson (NASA/JPL) által vezetett csapat a két 10 méter
átmérőjű Keck-távcsövet kötötte össze a fáziskioltásos
interferométerrel. A műszer a
három kiválasztott
tesztcsillag (egyikük a porkorongos Vega volt) fényét századára
csökkentette. Az új
eljárástól azt remélik, hogy a NASA Terrestrial Planet Finder
(Föld típusú Bolygók Keresése) programjához értékes célpontokat
találnak. A lehetséges célpontok azonosításához a látható fényben és
infravörös hullámhosszon is megfigyeléseket kell végezni, ám
a konkrét mérések csak 2006 vége felé kezdődnek el, miután pontosan
beállították az
új eszközt.
Forrás: NASA/JPL
