csillagaszat.hu
csillagászat.hu
Csillagászati hírportál

A Tejútrendszer új kísérőgalaxisai







A Tejútrendszer két jól ismert kísérőgalaxisán, a Kis és a Nagy Magellán-felhőn kívül az utóbbi években összesen további tíz kísérő törpegalaxist fedeztek fel. Ezek a törpék közel gömbszimmetrikus alakúak, így összefoglaló néven törpe szferoidális (dwarf spheroid, dSph) galaxisokként is szokás rájuk hivatkozni. Felületi fényességük olyan alacsony, hogy több esetben a felfedezés pusztán a véletlennek volt köszönhető. Így fordulhatott elő, hogy míg a Sextans-kísérőgalaxis felfedezése egy automata keresőprogramban történt meg, addig a valóságban nála sokkal fényesebb Sagittarius dSph-t csak a galaxisbeli csillagok radiálissebesség-mérései alapján fedezték fel. Közelségüknek köszönhetően viszont ezen galaxisok mindegyike feloldható csillagokra, és így mint csillagsűrűsödések észlelhetők az égbolt nagy kiterjedésű területeit lefedő észlelőprogramok felvételein.

Az eddig felfedezett törpegalaxisok mellett D.B. Zucker (Cambridge University) és munkatársai a Sloan Digital Sky Survey (SDSS) adatbázisából a szín- és fényességadatok alapján kiválasztott csillagok eloszlásában egy eddig ismeretlen sűrűsüdést mutattak ki a Canes Venatici (Vadászebek) csillagkép irányában. A részletes elemzés szerint a sűrűsödés egy halvány törpegalaxishoz tartozik.

Balra fent: az SDSS felvételeiből összeállított 1×1 fokos terület, amelyen a jelölt kör sugara ¼ fok. Középen, illetve jobbra: a területen azonosított csillagok eloszlása. Az alsó sorban, baloldalt: az objektumok szín-fényesség diagramja. Középen: egy ellenőrzésképpen kiválasztott égterületen található csillagok hasonló diagramja. Jobbra: az eredményül kapott végső diagram, amelyen a kísérőgalaxis csillagai láthatók. (Forrás: Astrophysical Journal)

A kutatók az északi galaktikus pólus kb. 8000 négyzetfoknyi körzetét lefedő adatbázist vizsgáltak. Míg a nyers adatokból nem ismerhető fel határozott objektum, az automata feldolgozás során egy nagyjából elliptikus alakzat rajzolódik ki. A vizsgált területen levő csillagok szín-fényesség diagramon való ábrázolása pedig jól láthatóan kirajzolja a vörös óriáságat (RGB). Az újonnan felfedezett és a csillagképről Canes Venatici törpe szferoidnak elnevezett objektum jellemzői igen hasonlóak a Sextans-törpéhez. Magán a kísérőn belül azonosítható egy fémszegény csillagpopuláció is, amely alapján a CVn-törpe távolsága – hasonlóan a Leo I és Leo II távolságához – 720 ezer fényév. Látszó mérete ebben a távolságban kb. 3600 fényév átmérőnek felel meg.

Hasonló eredményről számolt be a kutatócsoport másik cikke is, amelyben a Bootes (Ökörhajcsár) csillagképben, 195 ezer fényévre található új törpegalaxis felfedezését jelentették be. Ez a kb. 720 fényév átmérőjű, elnyúlt, szabálytalan alakú kísérő minden eddig ismert galaxisnál kisebb abszolút fényességű. Az SDSS adatai mellett chilei méréseket is végeztek a 4 m-es Blanco-teleszkóppal, és az eredmények alapján a Bootes-törpét is döntő részben idős, fémszegény csillagok alkotják.

A most felfedezett törpegalaxisok még mindig csak a jéghegy csúcsát jelentik: a jelenleg legelfogadottabb kozmológiai elméletek előrejelzései szerint mintegy 500-ra tehető a Tejútrendszer kísérő törpegalaxisainak száma, azaz ezen égitestek nagy része még várja a felfedezést.

Forrás: Astrophysical Journal, astro-ph/0604354, astro-ph/0604355

Ez a bejegyzés A Tejútrendszer szerk kategóriában van. Link könyvjelzője.
  • Magyarország megújul