A galaxisok kialakulására széleskörben elfogadott, ún. „hierarchikus hideg sötét anyag” elmélet legalább 1-2 nagyságrenddel több kísérőt jelez előre kozmikus környezetünkben, a galaxisok Lokális Halmazában, mint ahány törpegalaxist eddig megfigyeltek. E probléma feloldására számos elképzelés született, mint például olyan körülmények feltételezése, amelyek meggátolják a csillagkeletkezést a kis tömegű rendszerekben; vagy annak a feltételezése, hogy a megfigyelt galaxisok az eredetileg rendelkezésre álló tömeg jelentősen nagyobb hányadát képviselik. Az elmúlt években egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem ismert a Tejútrendszert is tartalmazó Lokális Halmaz összes tagja. A Sloan Digital Sky Survey (SDSS) adatainak felhasználásával öt új, közeli törpe szferoidális (dSph) kísérőt fedeztek fel gyors egymásutánban, ezek voltak az Andromeda IX, az Ursa Maior, az Andromeda X, a Canes Venatici és a Bootes törpék. Mindegyiket az égbolton megfigyelhető csillagsűrűsödésekként vették észre, melyek csak kis mértékben emelkednek ki a galaktikus előtérből.
Balra: az SDSS képe a vizsgált égterületről, szaggatott vonalakkal jelölve a Subaru-teleszkóppal is vizsgált részek. Középen: a csillagokként azonosított objektumok eloszlása. Jobbra: pontozott körvonal jelzi a törpegalaxis határait (Forrás: Astrophysical Journal Letters, astro-ph/0606633)
Az Astrophysical Journal-ban megjelenő cikkükben D.B. Zucker (University of Cambridge) és kutatócsoportja arról számol be, hogy hasonló csillagsűrűsödést találtak a Nagy Medve (Ursa Maior) csillagkép irányában. A felfedezést szintén az SDSS adatainak felhasználása tette lehetővé, amelyet később a Mauna Keán levő 8 m-es Subaru-távcsővel végzett megfigyelések is megerősítettek. Különböző vizsgálatokkal kizárták, hogy az objektum egy árapály-hatások által eltorzított gömbhalmaz lenne. Az új kísérő jelzése Ursa Maior II (UMa II), becsült távolsága 30 kiloparszek (kb. 100 ezer fényév), átmérője 250 parszek (kb. 800 fényév), abszolút fényessége pedig mindössze -3,8 magnitúdó, amivel az egyik leghaloványabb kísérőgalaxisunk lehet. Az UMa II felületi fényessége ugyanakkor szabálytalan eloszlású, több koncentrációval, ami arra utalhat, hogy éppen a szétbomlás fázisában van.
Az UMa II dSph a Tejútrendszer tizenharmadik ismert kísérőgalaxisa. A Lokális Halmaz jelenleg ismert összes galaxisát az alábbi táblázat tartalmazza (Szabados László összeállítása).
A név és az alternatív név utáni oszlopokban a 2000.0-re vonatkozó koordináták (a rektaszcenzió óra, perc, másodperc egységben, a deklináció fok és perc egységben), az l és b galaktikus hosszúság, illetve szélesség (fokokban), a galaxis típusa (dIrr: szabálytalan törpegalaxis, dSph: szferoidális törpegalaxis), a galaxis integrált abszolút fényessége az optikai sávban, távolsága és átmérõje (ezer fényévben) és a felfedezés éve szerepel.
A csillagképekrõl elnevezettek mind törpegalaxisok. A SagDEG a Sagittarius elliptikus törpegalaxis, míg a SagDIG a Sagittarius szabálytalan törpegalaxis.
(Utolsó frissítés: 2006.09.14)
Forrás: Astrophysical Journal Letters astro-ph/0606633
Kapcsolódó cikk: A Tejútrendszer új kísérőgalaxisai
