A Hubble-űrtávcső segítségével az utolsó pillanatban sikerült azonosítani egy kisméretű égitestet, amelyet felkereshet az űrszonda, miután elrepült a Pluto mellett. A megközelítésére 2019. januárjában kerül sor.
Amikor a New Horizons 2006-ban útnak indult a Plutohoz, még nem volt célpontja a törpebolygón túl. Ellenben mindenki meg volt győződve róla, hogy csak idő kérdése, és felbukkan egy új Kuiper-övbeli égitest (KBO), amelyet elérhet a rendelkezésre álló üzemanyagával. Az évek azonban teltek és teltek, de a vágyott KBO-t csak nem sikerült felfedezni. Az viszont kiderült, hogy a kutatók a kétezres években pontatlanul becsülték meg a Neptunuszon túli égitestek eloszlását: sokkal kevesebb kisméretű KBO kering arrafelé, mint eredetileg feltételezték.
Az utolsó lehetőség idén nyáron jött el. Az űrszondának nincs túl sok üzemanyaga, ezért nagyban a Plutonál végzett hintamanőveren múlik, merre is halad majd tovább. A pályáját tehát még a Pluto megközelítése előtt meg kell tervezni, hogy jövő nyáron úgy haladhasson el a törpebolygó mellett, hogy az a megfelelő irányba csúzlizza tovább. A kutatók végső fegyverként a Hubble-űrtávcsövet vetették be. Júniusban a Hubble 40 keringésnyi időt töltött a kijelölt égterület megfigyelésével, majd a New Horizons csapata még sokkal több, 160 keringésnyi távcsőidőt kapott júliusban – ez 6%-a Hubble teljes évi megfigyeléseinek. Ha ez a keresés sem járt volna sikerrel, lemondhattunk volna a közeli vizsgálatokról.
Szerencsére nem így történt. A teljes felmérés öt lehetséges célpontot eredményezett. Ebből kettőt később elvetettek, a maradék három közül egy viszont 100%-ig biztosan, a másik kettő pedig potenciálisan elérhető a New Horizons számára. Az égitesteknek egyelőre nincs semmilyen hivatalos azonosítójuk, így egyelőre jobb híján PT1, PT2 és PT3-ként (Potential Target) hivatkoznak rájuk. Érdekesség, hogy a PT1-et a júniusi rövid program észleléseiből sikerült azonosítani.
Az égitestet azóta többször is észlelte a Hubble, és sikerült kellő pontossággal meghatározni a pályáját. Kiderült, hogy a PT1 olyan jó helyen található, hogy a New Horizonsnak mindössze az üzemanyaga egyharmadára lesz szüksége, hogy becélozza. A végső pályakorrekciót csak 2015. november-decemberben fogják elvégezni, ekkor dől el majd az is, pontosan milyen közel repül el az űrszonda az égitest mellett 2019 januárjában. Tekintve, hogy az égitest meglehetősen kicsi, minél közelebb repül hozzá a New Horizons, annál jobb, de csak annyira szabad szorosnak lennie, hogy a kamerák végig követni tudják.
Mit is tudunk eddig a PT1-ről? A mérete 30-45 km közötti lehet, tehát átmenetet képez a nagy KBO-k, mint a Pluto és Charon és a csak néhány km-es üstökösök, mint a most vizsgált 67P, vagy a korábban meglátogatott Tempel-1 és Wild-2 között. A pályája nincs 3:2 rezonanciában a Neptunusszal, mint a Plutónak, vagyis nem plutínó, hanem klasszikus Kuiper-övi égitest. Ez alapján feltételezhető, hogy a PT1 pályáját sosem lökdöste semmilyen nagyobb égitest, és mindig is ebben a távolságban keringett, kb. 43 Csillagászati Egységre a Naptól. Ha így van, akkor az összetétele nagyon ősi lehet, talán a Naprendszer keletkezésének ideje óta változatlan szerkezettel.
Ugyanakkor a kis mérete alapján az is elképzelhető, hogy nem egy önállóan született égitesttel, hanem csak egy ütközés során letört szilánkkal van dolgunk. Ez esetben a szerkezete már nem lehet teljesen ősi, hiszen a becsapódás hője átalakíthatta legalább egy részét. Akárhogy is, ami szinte biztos: a PT1 nagyon-nagyon máshogy fog kinézni, mint a Pluto-Charon kettős, vagy bármelyik, eddig meglátogatott, hasonló méretű égitest. De 2019 elejéig várnunk kell, hogy megtudjuk.
Forrás: Planetary Society
