A Jupiter Kis Vörös Foltja

Ez év áprilisában két kutatócsoport a Hubble Űrtávcsővel nagyfelbontású felvételeket készített a Jupiteren nemrégiben megjelent Kis Vörös Foltról, amely egy hosszú életű, méreteit tekintve a Földdel összevethető viharzóna. Ez a BA Ovál néven is ismert légköri alakzat idén februárban azzal lepte meg az észlelőket, hogy váratlanul fehérről narancsvörösre változtatta színét, így nagyon hasonló árnyalatúvá vált a bolygó több évszázada ismert légköri viharjához, a Nagy Vörös Folthoz (GRS, Great Red Spot). Mindkét csoport a HST ACS kameráját használta az április 8-án, 16-án és 24/25-én felvett képekhez , melyek az ultraibolyától az infravörös tartományig terjedtek. Az 1979-es Voyager-képekhez hasonlóan részletdús felvételek az új folton belül és azon kívül örvénylő felhőformációkat mutatnak, beleértve a folt körüli feltűnő világos szegélyt. (Az egyik kutatócsoportnak tagja volt Christopher Go fülöp-szigeteki amatőrcsillagász is, aki február 24-én felfedezte az ovál hirtelen színváltozását.)

A Nagy Vörös Folthoz hasonló viharok színét az évek során kén, foszfor, hidrogén és szén számos fajta vegyületével magyarázták, de ezek mindegyikét elvetették a spektroszkópiai mérések. A vizsgált vegyületek vagy nem megfelelő színt eredményeztek, vagy az adott körülmények között nem jönnek létre. Az egyik legelfogadottabb elmélet szerint a foszfin (PH₃), egy színtelen, gyúlékony, mérgező gáz a felelős a vöröses színért. A foltban tomboló erős vihar a légkör mélyebb rétegeiből emeli fel ezt az anyagot, amely azután a Napból érkező ultraibolya sugárzás hatására lebomlik, majd a bekövetkező kémiai reakciók a vörös foszfor (P₄) létrejöttéhez vezetnek. Sajnos a P₄ általában nem megfelelő vörös árnyalatot ad.

A Kis és a Nagy Vörös Folt, illetve környezetük a Hubble Űrtávcső felvételén. A bal felső sarokban látható sötét sáv a műszer egy része által kitakart terület. (Forrás: NASA, ESA; I. de Pater és M. Wong, University of California, Berkeley)

A Nagy Vörös Folt az egyik leghatalmasabb vihar a Naprendszerben. A Galileo-szonda mérései alapján kb. 650 km/h sebességű szeleket detektáltak a foltban, míg a BC Oválban a maximális szélsebesség 430 km/h volt. Ezek a sebességek kb. kétszer  nagyobbak, mint pl. a legerősebb földi hurrikánokban tapasztalható szélsebességek.  Ettől jelentősebb különbség, hogy míg a Földön a hurrikánok alacsony nyomású légköri képződmények, és ezért az óramutató járásával ellentétes irányban forognak az északi féltekén, addig a Jupiter viharzónái magas nyomású rendszerek, amelyek éppen az ellenkező irányban forognak.

A Kis Vörös Folt a Jupiter légkörének Déli Mérsékelt Övében található, a bolygó forgása során a Nagy Vörös Foltot kb. egy óra eltéréssel követi. A bolygó atmoszférájának differenciális rotációja miatt (a különböző szélességeken eltérő a tengelyforgási periódus) a két folt valamikor júliusban elhalad egymás közelében. A foltkezdemény 1998-2000 körül jött létre, amikor két kisebb fehér ovál (BC, DE és FA jelzésűek) ütköztek és létrehozták a BA Ovált. Valószínűleg hasonló összeolvadások sorozata vezetett el évszázadokkal ezelőtt a Kis Vörös Foltnál pillanatnyilag kb. kétszer nagyobb Nagy Vörös Folt születéséhez is. A HST-s mérések szerint jelenleg a Kis Vörös Folt hossztengelye 13480 km, míg a nagyobbik viharzónáé 20740 km. Bár a Kis Vörös Folt színének vörösödése azt jelezheti, hogy a vihar erősödik, jövőbeli méretváltozása megjósolhatatlan. A két vörös folt várhatóan július 10. körül halad el egymás mellett. Hogy pontosan mi fog történni, egyelőre bizonytalan. Mivel mindkét alakzat észlelhető 15-20 cm-es távcsövekkel, érdemes továbbra is figyelemmel kísérni Naprendszerünk legnagyobb bolygóját.

Forrás: Sky and Telescope, 2006. május 10.

Linkajánlat:

• Magyar Csillagászati Egyesület Bolygóészlelő Szakcsoport
• Christopher Go