• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál
    bdsm forum

    Kislexikon







    Válasszon a felső menüből

    • A.U.
      [csillagászati egység] a csillagászatban használt távolságegység. Egy csillagászati egység a Föld közepes naptávolságával, azaz 149,598 millió km-rel egyenlő. bővebben
    • abszolút fényesség
      egy égitest látszó fényessége 10 parszek (32,616 fényév) távolságból. Két égitest közül nem mindig a nagyobb abszolút fényességű látszik fényesebbnek a megfigyelés helyéről. Amikor a nagyobb abszolút fényességű elég távol van tőlünk, halványabbnak mutatkozhat, mint a kisebb abszolút fényességű, de közelebbi égitest. bővebben
    • active galactic nuclei
      [AGN] aktív galaxismag (aktív galaxis). bővebben
    • Adrastea
      a Jupiter holdja. bővebben
    • AGN
      aktív galaxismag (aktív galaxis). bővebben
    • akkréciós korong
      egy égitest körül keringő gáz, por, illetve ionizált anyag alkotta korong. Az akkréciós korong anyaga az égitest felé spirálozva egyre közelebb és gyorsabban kering, belső súrlódása miatt felforrósodik, amitől sugározni kezd. Anyagának egy része a központi égitestre hullik, egy része a korongra merőlegesen két jet (anyagsugár) formájában távozik. Különböző tömegű akkréciós korongok fordulnak elő szoros kettőscsillagoknál, születő csillagoknál, az aktív galaxisok magjában. bővebben
    • aktív galaxismag
      centrumából szokatlanul erős sugárzást produkáló galaxis. Az aktív galaxismagok magjának (aktív galaxismag, AGN) sugárzása változó, elsősorban nem csillagoktól ered. A centrumban egy 106-109 naptömegű (szuper-nagytömegű) fekete lyuk található, amely felé egy akkréciós korongból az anyag spirális pályán egyre gyorsuló ütemben behullik. Eközben felforrósodik és erősen sugározni kezd. Az anyag egy része a fekete lyukba hullik, egy része a korongra merőlegesen, két jet (anyagsugár) mentén távozik. A forró korongot egy vastagabb, hideg és átlátszatlan korong övezi. Az aktív galaxismag megjelenése, típusa attól függ, hogy milyen szögben látunk a központi korongra, illetve mennyire takarja ki annak fényét a külső korong. Eszerint elkülönítünk blazárt, kvazárt, Seyfert-galaxist, rádiógalaxist. aktív galaxismagok ma is léteznek, de a Világegyetem fiatal korában voltak a gyakoribbak. bővebben
    • albedó
      egy égitest fényvisszaverő képessége. Értéke százalékban vagy 0 és 1 közötti számmal adja meg, hogy a ráeső napfény mekkora hányadát veri vissza. A Föld albedója 0,25 és 0,30 közötti; elsősorban a felhők, a hó és a jég borította területek nagyságától függ. bővebben
    • Amalthea
      a Jupiter holdja. bővebben
    • amatőrcsillagászat
      csillagászati jelenségek megfigyelésére irányuló tevékenység, amelynek elsődleges célja az esztétikai élmény átélése. Emellett az amatőrcsillagászat egyes területei (meteorok, változócsillagok, okkultációk észlelése stb.) tudományosan hasznosítható eredményekkel is szolgálnak. bővebben
    • Ananke
      a Jupiter holdja. bővebben
    • Androméda-galaxis
      a Lokális csoport legnagyobb galaxisa. Az Androméda-galaxis spirális galaxis, korongjának átmérője közel 160 ezer fényév (mintegy másfélszerese a Tejútrendszerének), tömege 3x1011 naptömeg (a Tejútrendszerének kb. kétszerese), távolsága a Földtől 2,5 millió fényév. Közvilágítástól mentes helyről szabad szemmel is megpillantható. bővebben
    • Androméda-köd
      [Androméda-galaxis] a Lokális csoport legnagyobb galaxisa. Az Androméda-galaxis spirális galaxis, korongjának átmérője közel 160 ezer fényév (mintegy másfélszerese a Tejútrendszerének), tömege 3x1011 naptömeg (a Tejútrendszerének kb. kétszerese), távolsága a Földtől 2,5 millió fényév. Közvilágítástól mentes helyről szabad szemmel is megpillantható. bővebben
    • anomalisztikus hónap
      a Hold két földközelsége közti időtartam: 27 nap 13 óra 18 perc 33,1 másodperc. bővebben
    • antiszoláris irány
      a Nappal ellentétes irány. bővebben
    • anyagsugár
      [jet] általában egy kompakt égitest (fekete lyuk, neutroncsillag, fehér törpe), avagy protocsillag körüli akkréciós korong közepéből, a korongra merőleges, két irányú kilövellés. bővebben
    • aphélium
      a Nap körül keringő valamely égitest pályájának a Naptól legtávolabbi pontja. bővebben
    • apogeum
      a Föld körül keringő valamely égitest pályájának a Földtől legtávolabbi pontja. bővebben
    • Ariel
      az Uránusz holdja. bővebben
    • asszociáció
      nagyjából 10-100 hasonló típusú csillag, esetleg fiatal csillaghalmazok térbeli csoportosulása. Az asszociációkban az adott típusú csillagok térbeli sűrűsége nagyobb, mint környezetükben, tagjaik egyszerre, egymás közelében, ugyanannak a csillagközi felhőnek az összehúzódásával keletkeztek. Az asszociációok mérete 30-500 fényév, össztömegük 100-1000 naptömeg. Fiatalok, a Tejútrendszer fősíkjában csoportosulnak. Csillagainak egymásra kifejtett vonzó hatása nem tudja az asszociációókat 10-100 millió évnél tovább összetartani. bővebben
    • aszterizmus
      néhány csillagból álló csoport az égen (nem csillagkép). Tagjaik gyakran csak látszólag esnek hasonló irányba, azaz fizikailag nem alkotnak csillaghalmazt. bővebben
    • aszteroida
      [kisbolygó] a Nap körül keringő, főleg fémes és/vagy szilikátos kőzetekből álló, a nagybolygóknál kisebb égitest. A kisbolygók az üstökösökkel ellentétben általában nem mutatnak gázkibocsátást, kevés jeget tartalmaznak. Többségük a Mars és a Jupiter közötti fő kisbolygóövben, valamint a Jupiterrel azonos pályán (Trójai-kisbolygók) kering. 2006-ban 330000 volt az ismert pályájú kisbolygó. A kisbolygók össztömege 2x1024 g, ennek több mint a fele a Ceresben, a legnagyobb kisbolygóban összpontosul. A kisbolygók száma a méret csökkenésével exponenciálisan nő. A kisbolygó alakja változatos, a felszínüket általában törmeléktakaró borítja, a kráterek mellett repedések, gerincek és kisebb sziklatömbök találhatók rajtuk. Sok kisbolygó körül hold is kering, illetve előfordul, hogy két vagy több összetapadt testből áll. A kisbolygók több nagy bolygócsíra szétdarabolódásával keletkeztek a Naprendszer kialakulásakor a Mars és a Jupiter között. A kisbolygók és az üstökösök között nincs éles határvonal, léteznek átmeneti objektumok is. bővebben
    • asztrológia
      ókori eredetű tévtan, amely egyes égitestek égi helyzete alapján készített horoszkópokkal sikertelenül próbál előre jelezni földi eseményeket. Az asztrológia nem használ természettudományos munkamódszert (elméleteinek működését, az előrejelzések beválását nem ellenőrzi, dogmái több ezer éve nem fejlődnek), ezért nem természettudomány, hanem káros babona. bővebben
    • asztronómia
      [csillagászat] természettudomány, amely a Világegyetem, a benne lévő égitestek keletkezését, fejlődését, jellemzőit, törvényszerűségeit kutatja. A jelenleg ismert fizikai törvényekkel próbál a kérdésekre válaszolni. Megfigyeléseket végez, amelyek alapján elméleteket állít fel. Az elméleteket újabb megfigyelésekkel ellenőrzi, igazolja vagy cáfolja, és ennek megfelelően folyamatosan pontosítja azokat, egyre jobban közelítve a megfigyelhető valósághoz. bővebben
    • Atlas
      a Szaturnusz holdja. bővebben
    • atomidő
      atomórákkal meghatározott idő, amelynek egy másodperce egyenlő a cézium-133 atom két hiperfinom szintje közt fellépő sugárzás 9192631770 rezgésperiódusának időtartamával. bővebben
    • auróra
      [sarki fény] a Föld légkörében 100-800 km magasság között kialakuló fényjelenség. A napszélből származó töltött részecskék egy része a Föld mágneses erővonalai mentén a légkörbe jut, és az itt lévő gázokat ütközésekkel sugárzásra gerjeszti. sarki fény leggyakrabban az északi és a déli 60°-75°-os szélességek környékén látható, de erős napaktivitás idején messzebbről, így pl. Magyarországról is megfigyelhető. bővebben
    • azimut
      az égitestek egyik koordinátája a horizontális égi koordináta-rendszerben. A horizonttal párhuzamosan, a déli iránytól nyugat-észak-kelet felé, az óramutató járásával megegyező irányban mért szögtávolság. bővebben
    • állatöv
      a Nap éves égi útját (ekliptika) övező nyolc fok széles sáv az égen. Itt találhatók az állatövi csillagképek (Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Kígyótartó, Nyilas, Bak, Vízöntő, Halak), amelyek elnevezése főleg babilóniai eredetű. bővebben
    • állatövi fény
      a Naprendszer fősíkjában keringő bolygóközi anyag porszemcséiről visszavert napfény. Az állatövi fény a Naptól távolodva halványodó, ék alakú fénylés az égen, hossztengelye az ekliptika síkjába esik. Magyarországon sötét, közvilágítástól mentes helyről ősszel hajnalban, tavasszal este figyelhető meg. Kitűnő körülmények közt az egész égen áthaladó halvány fényhídként látható. bővebben
    • Baktérítő
      a déli szélesség 23,5 fokos szélességi köre. A Baktérítőről nézve a Nap a téli napforduló idején a zenitben delel. bővebben
    • barna törpe
      a "normális" energiatermelést mutató csillagok és a Jupiter típusú bolygók közti átmeneti égitestek. Tömegük max. 0,08 naptömeg (75-80 jupitertömeg), amely nem elég belsejükben a fősorozati csillagokra jellemző fúziós reakciók beindulásához szükséges hőmérséklet és nyomás kialakításához. Ezért belsejükben tartósan nem játszódnak le a hidrogén atommagok olyan fúziós reakciói, amelyek a csillagokban energiát termelnek. A nagyobb tömegűek életének elején rövid ideig lezajlik néhány egyszerűbb fúziós reakció bennük (pl. deutérium nukleáris égése), ezért bolygónak sem tekinthetjük őket. Alsó tömeghatáruk 13 jupitertömeg körüli. Az összeállásukkor felhalmozódó belső hő miatt légkörük keletkezésük után 1000-2000 K hőmérsékletű. Lassan, több százmillió év alatt kihűlnek. A tömegüktől függetlenül méretük a Jupiteréhez hasonló. 2006-ig már több mint száz barna törpet sikerült megfigyelni. A becslések alapján a Tejútrendszerben legalább annyi barna törpe lehet, mint ahány normális csillag. bővebben
    • Belinda
      az Uránusz holdja. bővebben
    • belső bolygó
      [Föld típusú bolygó] főleg kőzetekből álló, szilárd felszínű bolygó. A Föld típusú bolygók a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars. Belső hőjük főleg radioaktív elemek bomlásából származik, amely felszíni aktivitást (vulkanizmus, tektonika) okozhat. bővebben
    • belső Oort-felhő
      [Hills-felhő] a Nap körül keringő üstökösmagok többségét tartalmazó üstökösfelhő. Alakja vastag korongra hasonlít, 1000-10000 Cs.E. naptávolság közt húzódik, kb. 1000 milliárd, a Halley-üstökös magjához hasonló égitestet tartalmaz. bővebben
    • Bianca
      az Uránusz holdja. bővebben
    • Big Bang
      [Ősrobbanás] a tudomány mai állása szerint 13-14 milliárd éve az Ősrobbanás hozta létre a Világegyetem terét, anyagát az azt uraló törvényekkel egyetemben. Az Ősrobbanást követő események egyszerűsített kronológiája: a kezdő pillanat után a Világegyetem tágult, hűlt és változtak jellemzői. Az Ősrobbanás után kb. 10-35-10-32 másodperccel egyes kölcsönhatások szétválása nyomán olyan energiafelszabadulás történt, amely a Világegyetem robbanásszerű felfúvódásához (infláció) vezetetett. Ezalatt a Világegyetem térfogata nagyságrendileg 1050-szeresére nőtt, az anyag, antianyag nagy része ekkor keletkezett. Anyagból valamivel több jöhetett létre, mint antianyagból, a kettő szétsugárzódása után visszamaradt többlet alkotja ma az égitesteket. Kb. három perccel az Ősrobbanás után a hőmérséklet 1 milliárd K alá csökkent, és az anyagnak (a láthatatlan tömegtől eltekintve) kb. 80%-a hidrogénné, 20%-a héliummá alakult. Ekkor az egész Világegyetem csillagként működött. Néhány százezer év múlva csökkent le a hőmérséklet annyira, hogy az elektronok az atommagokhoz kötődhettek. Létrejöttek az atomok, a Világegyetem átlátszó lett, a Világegyetemet kitöltő sugárzás hullámhossza a tágulásával párhuzamosan azóta is csökken. Az Ősrobbanás fontos bizonyítéka a 2,7 K-es kozmikus háttérsugárázás, és a Hubble-féle tágulás (Hubble-törvény). A Világegyetem első 1-2 évmilliárdja során jöhettek létre a szuperhalmazok, majd a galaxishalmazok, a galaxisok, és bennük a csillagok. A Világegyetem jövője attól függ, hogy a benne lévő anyag elég-e a tágulás megállításához. Ha sűrűsége a kritikus érték alatti, a tágulás örökké tart. A kritikus sűrűségnél a tágulás lassul, és a végtelenben megáll. A kritikusnál nagyobb sűrűség esetén a tágulás megáll, majd összehúzódás követi, végén az Ősrobbanás ellentétével, a "Nagy Reccsel". A jelenlegi megfigyelések szerint a Világegyetemben a látható anyag mennyisége messze nem elég a tágulás megállításához, az össztömeg mennyisége a kritikus sűrűséghez közeli értéket ad. bővebben
    • bipoláris kifújás
      egy égitesttől (vagy annak környezetéből) két egymással ellentétes irányba kiinduló, nagy sebességű anyagsugár. bővebben
    • blazár
      a kvazárokhoz hasonló aktív galaxismag, ahol az akkréciós korong erősen változó sugárzásának észlelését nem zavarja a gázkorong külső része, tehát a legforróbb belső részére közvetlenül rálátunk. Spektruma nem vagy alig mutat emissziós színképvonalakat. Elnevezését a BL Lacertae jelű (tévesen változócsillagnak osztályozott), elsőként vizsgált ilyen objektumról kapta. bővebben
    • bolygó
      egy csillag körül keringő égitest, melynek tömege nem elég ahhoz, hogy belsejében beinduljanak a csillagokra jellemző fúziós reakciók. A bolygókat a róluk visszavert fény teszi megfigyelhetővé az optikai tartományban. A csillagoknál lényegesen kisebb belső hőtermelésük radioaktív bomlásból, vagy lassú összehúzódásból származik. A bolygó fogalom nehezen definiálható. A Naprendszerben a bolygók közé tartozik a nyolc nagybolygó (Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz). A Plutot tulajdonságai alapján nem a nagybolygók közé, hanem a Kuiper-objektumokhoz soroljuk. A bolygóktól általában elkülönítik a barna törpéket, amelyek a csillagok felé jelentenek átmeneti égitesteket. A Naprendszeren kívüli bolygókból (exobolygók) 2006-ban közel 200-at ismerünk. bővebben
    • bolygócsíra
      olyan égitestek gyűjtőneve, amelyek a Naprendszer kialakulásakor az ősköd por- és gázfelhőjéből álltak össze, majd ezeknek további összeállásával keletkeztek a nagybolygók. Máig fennmaradt bolygócsírakból állhat a Kuiper-öv. bővebben
    • bolygóközi anyag
      a bolygók közötti térben, főleg a Naprendszer fősíkjában található anyag. Porösszetevőit üstökösök és kisbolygók porladása adja. Gázösszetevői elsősorban a napszélből, emellett az üstökösök gázkibocsátásából, a bolygók felsőlégköréből és magnetoszférájából származnak. A heliopauzán belül a Naprendszer égitestei között a bolygóközi anyag, azon kívül már a csillagközi anyag dominál. bővebben
    • bolygórendszer
      egy csillag körül keringő bolygók együttese, amelyek egy időben, ugyanabból a csillagkörüli korongból születtek. Mozgásukat elsősorban a csillag gravitációs tere határozza meg, de kisebb mértékben egymás pályáját is módosítják, és külső (pl. közelben elhaladó csillagoktól származó) zavaró hatások is felléphetnek. 2006-ig több mint 200 Naprendszeren kívüli bolygót (exobolygót), valamint üstökösfelhőket sikerült megfigyelni. bővebben
    • Callisto
      a Jupiter holdja. Vízjég és kőzetek keverékéből álló kérge sűrűn kráterezett, felszíne 4,6-4,3 milliárd éves. Kb. 100-200 km vastag kérge alatt mintegy 10 km vastag folyékony víz óceán lehet, melyben az oldott sók áramlása gyenge mágneses teret gerjeszt. Az óceán alatt anyaga homogén, valószínűleg nincs elkülönült fémes magja. Ritka, oxigénből és szén-dioxid álló légköre van. bővebben
    • Calypso
      a Szaturnusz holdja. bővebben
    • Carme
      a Jupiter holdja. bővebben
    • Cassini-rés
      a Szaturnusz gyűrűrendszerében, a bolygó centrumától 117500 és 122200 km távolság közt (az A és a B gyűrű között) található, anyagban szegény zóna. A Cassini-rés belső peremét a Mimas, külső szélét a Iapetus holddal fennálló rezonancia jelöli ki. A Cassini-rés nem üres, halvány gyűrűk találhatók benne, az itt lévő szemcsék jégtartalma kisebb, mint a gyűrű többi részén. bővebben
    • cefeidák
      pulzáló szuperóriás változócsillagok. Abszolút fényességük és periódusuk közt szoros kapcsolat van, ezért jól használhatók kozmikus távolságmérésre. Periódusuk alapján maghatározhatjuk abszolút fényességüket, ezt a látszó fényességükkel összevetve megbecsülhetjük távolságukat. bővebben
    • CETI
      a Földön kívüli, feltételezett intelligenciákkal való kommunikációra irányuló programok gyűjtőfogalma. bővebben
    • Chandrasekhar-határ
      a fehér törpék elméleti felső tömeghatára, amely kb. 1,43 naptömeg. bővebben
    • Charon
      a Pluto legnagyobb holdja. A főként vízjégből álló Charon tömege kb. 12%-a a Plutoénak. Valószínűleg egy ütközéssel szakadt ki a Plutoból, akárcsak két kisebb társa. Kötött a tengelyforgása, ezért mindig ugyanazt az oldalát mutatja a Pluto felé. bővebben
    • Chiron
      a hagyományos besorolás szerint üstökösmag, amely a Kuiper-övnek az óriásbolygók közötti régiójába került tagja, ezér az újabb besorolás szerint a kentaurok közé tartozik. Az elsőként felfedezett kentaur az óriásbolygók térségében. A 182 km átmérőjű Chiron időszakos üstökösaktivitást mutat. Közepes naptávolsága 13,7 Cs.E., keringési ideje 50,4 év. bővebben
    • cirkumpoláris
      olyan égitest, amely látszólagos égi helyzete miatt egy adott földrajzi pontról nézve soha nem nyugszik le és nem kel fel. A cirkumpoláris égitestek az északi féltekén az északi égi pólustól kisebb szögtávolságra látszanak, mint amilyen magasan a pólus a látóhatár felett van (utóbbi érték a földrajzi szélességgel megegyezik). Így az ég látszó napi mozgása során bár megkerülik a pólust, de a látóhatárt soha nem érik el, mindig felette vannak. Az egyenlítőről nézve a két égi pólus a horizonton van (földrajzi szélesség 0 fok), innen nézve nincsenek cirkumpoláris égitestek. Az Északi- vagy a Déli-sarkon az égi pólus a zenitben van (földrajzi szélesség 90 fok), itt minden égitest cirkumpoláris. bővebben
    • CNO-ciklus
      [szén-nitrogén-oxigén ciklus] a fősorozati csillagokban zajló fúziós reakciólánc egyik típusa, amelyben szén jelenlétében, nitrogén és oxigén ideiglenes kialakulása mellett négy hidrogénatommagból egy héliumatommag keletkezik. A 20 millió K-nél magasabb központi hőmérsékletű csillagoknál a szén-nitrogén-oxigén ciklus ciklus dominál, a proton-proton ciklus aránya kisebb. bővebben
    • Communication with Extraterrestrial Intelligence
      [CETI] a Földön kívüli, feltételezett intelligenciákkal való kommunikációra irányuló programok gyűjtőfogalma. bővebben
    • Cordelia
      az Uránusz holdja. bővebben
    • Cressida
      az Uránusz holdja. bővebben
    • Cs.E.
      [csillagászati egység] a csillagászatban használt távolságegység. Egy csillagászati egység a Föld közepes naptávolságával, azaz 149,598 millió km-rel egyenlő. bővebben
    • csillag
      önálló fényű égitest, sugárzását a belsejében zajló termonukleáris reakciók táplálják. A csillagok tömege akkora, hogy belsejükben az anyag magas hőmérsékleten és nyomáson, ionizált állapotban van, a magjukban ütköző atommagok közt fúziós reakciók történnek. A leggyakoribb energiatermelő folyamatok a proton-proton reakció{/kislexikon} és a szén-nitrogén-oxigén ciklus, amiben négy hidrogénatommagból egy héliumatommag jön létre. A felszabaduló energia megakadályozza, hogy a csillag összezsugorodjon, a nagy belső nyomás ellenáll a külső rétegek súlyának. A csillag életének nagy részét ebben az egyensúlyi állapotban, a fősorozaton tölti. A magban felszabaduló energia sugárzás és konvekció útján terjed kifelé a felszínig, ahonnan elektromágneses sugárzás és részecskeáram formájában távozik. A csillagok életük vége felé tömegüktől függően eltérő módon fejlődnek tovább (csillagfejlődés). Minél nagyobb egy csillag kezdeti tömege, annál gyorsabb az energiatermelése, annál melegebb a felszíne és rövidebb az élettartama. A csillagok tömege kb. 0,08-120 naptömeg közötti. A Napnál kisebb tömegű csillagok 15-20 milliárd évet töltenek a fősorozaton, a Napnál ez kb. 10 milliárd év, a 10 naptömeget meghaladó kezdeti tömegű csillagok élettartama csak 5-15 millió év. A Nap környezetében lévő csillagok kb. 80%-a a Napnál kisebb tömegű. csillagoknak nevezik még, bár a fenti energiatermelő folyamatok nem zajlanak bennük: a fehér törpék, a neutroncsillagok és a {kislexikon=barna törpe}barna törpék. A csillagok jelentősége, hogy sugárzást bocsátanak ki, gyakran bolygókkal együtt keletkeznek, és a hidrogénnél, héliumnál nehezebb elemek a belsejükben jönnek létre. bővebben
    • csillagászat
      természettudomány, amely a Világegyetem, a benne lévő égitestek keletkezését, fejlődését, jellemzőit, törvényszerűségeit kutatja. A jelenleg ismert fizikai törvényekkel próbál a kérdésekre válaszolni. Megfigyeléseket végez, amelyek alapján elméleteket állít fel. Az elméleteket újabb megfigyelésekkel ellenőrzi, igazolja vagy cáfolja, és ennek megfelelően folyamatosan pontosítja azokat, egyre jobban közelítve a megfigyelhető valósághoz. bővebben
    • csillagászati egység
      a csillagászatban használt távolságegység. Egy csillagászati egység a Föld közepes naptávolságával, azaz 149,598 millió km-rel egyenlő. bővebben
    • csillagászati pólus
      [pólus] egy égitest forgástengelyének felszíni vetülete. A pólust az éggömbre vetítve az égi pólust kapjuk. A Föld esetében a forgástengely pillanatnyi felszíni döféspontja a földrajzi pólus, amely a tehetetlenségi tengely körül mozog, utóbbi a csillagászati pólus. bővebben
    • csillagfejlődés
      a csillag jellemző tulajdonságainak (méret, hőmérséklet, tömeg, kémiai összetétel stb.) időbeli változása. A csillagok kezdeti tömegüktől és összetételüktől függően különböző módon fejlődnek. A csillagfejlődés fő szakaszai a csillagok kialakulása, a fősorozati energiatermelés, a fősorozat végi felfúvódásos és instabil szakasz, és a csillagfejlődés végállapota. A fejlődés oka, hogy a csillag fogyasztja fúziós üzemanyagát, változik belső szerkezete, külső megjelenése, újabb és újabb egyensúlyi helyzeteket vesz fel. A csillagok sűrű molekulafelhőkből halmazokban, csoportokban születnek. Születésükkor gáz- és porfelhő összehúzódásával keletkezik a protocsillag. Ennek centrumában a hőmérséklet növekedésével 1-2 millió K-nél megindul a deutérium, majd később a hidrogén fúziós átalakulása. A felszabaduló energia megállítja a zsugorodást, a csillag stabil, fősorozati állapotba kerül. A fősorozaton töltött idő főleg a csillag tömegétől függ. A 0,5 naptömeg alatti csillagok lassan változnak, életük során csak a hélium termelésig jutnak el. A kb. 0,5-4 naptömegű csillagok belsejében is hélium halmozódik fel. Főleg héliumból álló magjuk a fősorozati állapot végén zsugorodni kezd, miközben a hidrogén fúziója a mag felületén egy héjban folytatódik. Ezzel együtt a csillag külső rétegei felfúvódnak. Felszíne a magtól távol kerülve hideg lesz, ez a vörös óriás állapot. Idővel a centrumban a hőmérséklet eléri a 108 K-t, ekkor beindul a hélium fúziója, és szén, oxigén keletkezik. Az így kialakuló szénben, oxigénben gazdag mag idővel zsugorodni kezd, és fehér törpe válik belőle, miközben külső rétegeit planetáris köd formájában ledobja. A 10 naptömegnél nagyobb kezdeti tömegű csillagok magjában keletkezett szén és oxigén további fúziós reakcióival egyre nehezebb elemek keletkeznek, a folyamat egészen a vasig folytatódik. Ekkor a csillag már nem tud energiát termelni, összeroskad, ami szupernóva-robbanást eredményez. A csillag anyagának egy része nagy sebességgel kirepül, a mag neutroncsillag vagy fekete lyuk formájában marad vissza. bővebben
    • csillaghalmaz
      egy időben és egy helyen keletkezett csillagok csoportja. A csillaghalmazokban a csillagok térbeli sűrűsége nagyobb, mint a környezetükben. Egy galaxisban sok csillaghalmaz lehet. Megkülönböztetünk gömbhalmazokat, nyílthalmazokat, valamint itt említhetők még az asszociációk is. Egy csillaghalmazt a tagok egymásra kifejtett gravitációs vonzása tartja össze. Mivel csillagaik fokozatosan elszöknek, a csillaghalmaz tömege csökken. Minél kisebb az eredeti tömege, annál gyorsabb az elszökés ( "párolgás"), és annál hamarabb felbomlik a csillaghalmaz. bővebben
    • csillagidő
      értéke megegyezik a megfigyelő helyéről mérve a tavaszpont óraszögével. A csillagidő helyi idő, csak adott földrajzi helyre vonatkozik. bővebben
    • csillagjóslás
      [asztrológia] ókori eredetű tévtan, amely egyes égitestek égi helyzete alapján készített horoszkópokkal sikertelenül próbál előre jelezni földi eseményeket. Az asztrológia nem használ természettudományos munkamódszert (elméleteinek működését, az előrejelzések beválását nem ellenőrzi, dogmái több ezer éve nem fejlődnek), ezért nem természettudomány, hanem káros babona. bővebben
    • csillagkép
      az égbolt képzeletben lehatárolt területe, csillagképek tehát fizikailag nem léteznek. Gyakorlati hasznuk, hogy megkönnyítik az égen történő tájékozódást. Az égboltot ma 88 csillagképre osztjuk, határaik a rektaszcenziós és deklinációs körökkel párhuzamosak. Egy csillagkép csillagai fizikailag nem tartoznak össze, mivel a térben különböző távolságra vannak. Egy csillagképbe nem csak a szabad szemmel látható csillagokat sorolják, ide tartoznak a csak távcsővel látható halványabb csillagok, ködök, halmazok, galaxisok stb. A csillagképek elnevezésüket (amely gyakran ókori eredetű) általában fényesebb csillagaik alkotta alakzatról kapták. A különböző kultúrák más-más csillagképeket és elnevezéseket használtak. bővebben
    • csillagközi anyag
      a galaxisokon belül, a csillagok közötti teret kitöltő anyag. A csillagközi anyag 99%-át gáz alkotja, ez főként hidrogénből, kevesebb héliumból és még kevesebb nehezebb elemből áll. A csillagközi anyag gyakran felhőkben csoportosul. A csillagközi gázban állapotuk és eredetük szerint elkülöníthetünk ionizált régiókat, szupernóva-maradványokat, planetáris ködöket, semleges hidrogénfelhőket, hideg molekulafelhőket. A csillagközi anyag por összetevőjét 10-6 m-nél kisebb méretű, hideg csillaglégkörökben keletkezett szilikát, szén és ezekre később kifagyott gázokból álló szemcsék alkotják. A csillagközi anyag két fő komponense a forró, ritka gáz és a hideg, sűrű por. A Tejútrendszerben a csillagközi anyag tömege a csillagok tömegének kb. tizedével egyenlő. bővebben
    • csillagnap
      a tavaszpont egymás utáni két delelése közötti időtartam. bővebben
    • csillagrendszer
      [galaxis] olyan csillagokból, csillagközi anyagból, sötét anyagból és egyéb égitestekből álló képződmény, amelyet tagjainak egymásra kifejtett gravitációs vonzása tart együtt. A Világegyetemben a csillagok galaxisokban csoportosulnak. Egy galaxison belül a csillagok további csoportosulásokat (csillaghalmazokat) alkothatnak. A galaxisokat morfológiailag spirális, lentikuláris, elliptikus, szferoidális és szabálytalan galaxisokra osztják fel, amelyek különböző módon keletkezhettek. A galaxisok tömege széles skálán változik. Többségük törpegalaxis (elliptikus vagy szferoidális), amelyek tömege 107-109 naptömeg. Sok továbbá az ún. kis felületi fényességű galaxis. Ezekben kevés csillag keletkezik, így halványak, tömegük széles skálán változik. Tejútrendszerünk a nagyobb, ritkább galaxisok közé tartozik. A galaxisok galaxishalmazokba tömörülnek. A galaxisok többsége a Világegyetem első 1-4 milliárd évében alakult ki. Azóta új galaxisok csak néhány korábbi szétbomlásával vagy ütközésekkel keletkeztek. A galaxisok fejlődésének kezdeti időszakában fontosak voltak az egymás közti kölcsönhatások (kölcsönható galaxisok), és gyakoriak voltak az aktív galaxisok. A galaxisok kiterjedt hidrogén- és héliumgázfelhők összesűrűsödésével keletkeztek. A felhőkben a sűrűség növekedésével csillagok születtek. Az anyag csillagokká alakulása eltérő ütemben történt a különböző galaxisoknál. Az elliptikus galaxisok gázanyaga születésük után szinte teljesen csillagokká alakult. A spirális galaxisoknál viszont ma is van csillagközi anyag, ebből jelenleg is születnek csillagok. A galaxisokban kialakuló csillagok belsejében nehéz elemek (fémek) épülnek fel, amelyek részben szétszóródnak a csillagközi anyagban. Így a később keletkező csillagok egyre több fémet tartalmaznak. bővebben
    • csillagszerű objektum
      [QSO] kvazár. bővebben
    • csillagváros
      galaxis. bővebben
    • csomó
      az a pont, ahol egy Nap körül keringő égitest pályája metszi az ekliptika síkját, minden égitestnél két ilyen pont létezik. Az a csomópont, ahol az égitest a Földről nézve délről észak felé haladva metszi az ekliptikát, a felszálló csomó; ahol északról dél felé haladva metszi, a leszálló csomó. A két csomón áthaladó egyenes a csomóvonal. A Nap körül keringő minden égitest egy keringés során kétszer metszi az ekliptikát (így két csomópontja van), kivéve, ha pontosan az ekliptika síkjában mozog. bővebben
    • csóva
      1. Az üstökös magjából kiszabaduló gáz és por alkotta elnyúlt képződmény, hossza ritkán a 100 millió km-t is meghaladja. A porcsóva szemcséinek mozgását elsősorban a napsugárzás fénynyomása, az ioncsóva ionizált részecskéinek mozgását a Napból áramló napszél mágneses tere határozza meg. Az üstökös csóvaja mindig a Nappal ellentétes irányba mutat (pontosabban fogalmazva irányát a napszél mágneses terének iránya és egyéb sugárzási tényezők is befolyásolják) 2. Ritkán a csóva kifejezést valamely bolygó (pl. a Vénusz) felsőlégkörének, avagy egy magnetoszférának (pl. a Föld esetében) a Nappal ellentétes irányban elnyúló részére, esetleg egy galaxis vagy csillaghalmazból kiszakadt, egy sávban sorakozó objektumokra is használják. bővebben
    • Dactyl
      az Ida kisbolygó körül 35-40 órás periódussal, kb. 100 km távol keringő hold. Az Dactyl 1,6x1,4x1,2 km mérete és közel gömb alakja alapján kozmikus kőrakás szerkezetű lehet. Kb. 2 milliárd évvel ezelőtt, az ősi Coronis kisbolygó szétdarabolódásakor keletkezett az Idával együtt, azóta kering körülötte. Élete során többször széttört és összeállt, mialatt tömeget veszített. bővebben
    • dátumválasztó
      az álló dátumválasztó vonal kb. a 180 fokos hosszúsági kör mentén húzódik a földgömbön. Alakja többször megtörik, hogy lakott területen lehetőleg ne haladjon át. Ha keletről nyugatra keresztezzük, a naptárt egy nappal vissza, ha nyugatról keletre, egy nappal előre kell állítani. A mozgó dátumválasztó vonal mindig ott található, ahol éppen 0 óra van, zónaidőben nézve mindig két időzóna határán helyezkedik el. bővebben
    • Deimos
      a Mars szabálytalan alakú holdja, valószínűleg befogott kisbolygó, kráterezett felszínét 10-20 m vastag törmeléktakaró borítja. Élete során többször szétdarabolódhatott és összeállhatott, miközben tömege csökkent. bővebben
    • deklináció
      az egyenlítői égi koordináta-rendszerek szélesség jellegű koordinátája. bővebben
    • delelés
      a földfelszínről nézve egy égitest látszólagos napi mozgása során a horizont feletti legmagasabb pont elérése, amely az északi féltekéről nézve déli irányban következik be. (A Nap delelése általában nem pontosan déli 12-kor következik be.) bővebben
    • Delta Scuti
      rövid periódusú pulzáló változócsillagok egyik típusának névadója. A Delta Scuti csillagok A-F színképtípusú fősorozati csillagok. bővebben
    • Desdemona
      az Uránusz holdja. bővebben
    • Despina
      a Neptunusz holdja. bővebben
    • differenciális rotáció
      1. A Nap és az óriásbolygók esetében a különböző szélességű területek eltérő idő alatt fordulnak meg a tengelyük körül. Az egyenlítőnél gyorsabban, a poláris területeken lassabban forog a felszínük (szélességi differenciális rotáció). Másrészt a Nap felszíne alatti rétegekben is eltérő a forgás szögsebessége (mélységi differenciális rotáció). 2. A galaxisoknál a centrumtól különböző távolságra lévő részek eltérő idő alatt végeznek egy keringést. A keringési idő a centrumtól távolodva nem egyenletesen nő, eloszlása bonyolult, a galaxison belüli tömeg eloszlásával kapcsolatos. bővebben
    • Dione
      a Szaturnusz holdja. bővebben
    • Dione B
      [Helene] a Szaturnusz holdja. bővebben
    • direkt
      keringési, illetve forgási irány, amely a Föld északi pólusa felől nézve az óramutató járásával ellentétes. (A nagybolygók keringése mind direkt irányú a Naprendszerben.) Ha egy égitest nem az ekliptika síkjában kering, az ekliptika síkjára levetített képének mozgását vizsgáljuk. A direkt iránnyal ellentétes a retrográd. bővebben
    • drakonikus hónap
      a Holdnak pályája felszálló csomóján történő két egymás utáni áthaladása közötti időtartam, ez 27 nap 5 óra 5 perc 35,9 másodperc. bővebben
    • efemeris idő
      a bolygómozgásokat leíró egyenletekben szereplő idő. bővebben
    • egyenlítő
      egy égitest felszínén körbehaladó nulladik szélességi kör, amely a (forgástengely által kijelölt) két pólustól 90° szögtávolságban húzódik. Az egyenlítő síkja áthalad az adott égitest centrumán, és merőleges a forgástengelyére. A Föld esetében ha az egyenlítő síkját a képzeletbeli éggömbre vetítjük, az égi egyenlítőt kapjuk. egyenlítő bármely forgó égitesten kijelölhető. bővebben
    • együttállás
      1. a szférikus csillagászat megközelítése szerint együttállásról beszélünk, ha egy bolygó a Földről nézve a Nap irányában látszik. Alsó együttállás alkalmával a bolygó a Földet és a Napot összekötő szakasz mentén található, a Napnál közelebb van a Földhöz. Felső együttállás alkalmával a bolygó a Földön és a Napon átmenő egyenesen fekszik, de a Napnál távolabb van, a Föld és a bolygó ekkor a Nap átellenes oldalán található. 2. köznapi értelemben együttállásról beszélünk, amikor a Hold és valamelyik fényes csillag, vagy nagybolygó, avagy több nagybolygó látszólag néhány fokra megközelíti egymást az égen. Az együttállásoknak sem az érintett égitestekre, sem a Földre semmilyen hatásuk nincs. bővebben
    • ekliptika
      a Föld Nap körüli keringésének pályasíkja. Az égi ekliptikat a Napnak a csillagos háttér előtt megtett éves útja jelöli ki. Utóbbi (azaz a Nap látszó égi mozgása) a Föld Nap körüli keringésének következménye. bővebben
    • ekvinokcium
      [napéjegyenlőség] az az időpont, amikor a nappal és az éjszaka hossza megegyezik. A Nap ekkor keleten kel, nyugaton nyugszik, ugyanannyi időt tölt a horizont alatt, mint felette. A tavaszi napéjegyenlőség március 21., az őszi szeptember 23. környékére esik. bővebben
    • Elara
      a Jupiter holdja. bővebben
    • elefántormány
      olyan sűrű csillagközi felhő, amelyet a csillagközi anyag táguló, ionizált buborékai körbefolytak, és elnyúlt alakúvá formáltak. Az elefántormányok darabokra bomlásával globulák keletkeznek. bővebben
    • elliptikus galaxis
      a gömbtől a lapult lencse formáig terjedő alakú galaxisok, de háromtengelyű ellipszoid formájuk is lehet. Tömegük széles skálán változik, többségük törpe elliptikus galaxis néhány millió naptömeggel, míg a szuperóriás elliptikus galaxisok tömege 1013 naptömeg is lehet. Csillagaik száma a centrumuktól kifelé haladva közel egyenletesen csökken, nincs olyan általános keringési irány bennük, mint ami pl. a spirális galaxisoknál megfigyelhető. Kevés csillagközi anyagot tartalmaznak, sok idős sárga és vörös csillaguk van. Ezek a galaxis életének elején keletkeztek, csillagok ma már nem alakulnak ki bennük. bővebben
    • elongáció
      egy égitest látszó szögtávolsága a Naptól. bővebben
    • emissziós köd
      forró (általában O, B színképtípusú) csillagok által ionizált és így sugárzásra gerjesztett gázköd. Átmérője általában 50-700 fényév között. Csillagkeletkezési régiókban gyakori, ahol a nagy tömegű és rövid élettartamú, erős sugárzású csillagok előfordulnak. bővebben
    • Enceladus
      a Szaturnusz holdja. bővebben
    • Encke-rés
      a Szaturnusz gyűrűrendszerében, a bolygó centrumától 133400-133730 km között húzódó anyagszegény zóna. Az Encke-rés enyhén hullámos lefutású pereme, valamint a résben felfedezhető halvány, hullámos gyűrűdarabok legalább egy, az Encke-résben keringő, néhány km-es terelőhold létezésére utalnak. bővebben
    • Epimetheus
      a Szaturnusz holdja. bővebben
    • epocha
      időpont, amelyre valamilyen csillagászati esemény vagy jelenség vonatkozik. bővebben
    • Eros
      33x13x13 km méretű, 2,7 g/cm3 sűrűségű, szilikátos anyagú földközeli kisbolygó. Átlagosan 1,46 Cs.E. naptávolságban kering, 1,76 év alatt járja körül a Napot, tengelyforgási ideje 5,3 óra. bővebben
    • eseményhorizont
      a fekete lyukak körüli azon felület, amelyen belülről a klasszikus elmélet szerint semmi nem távozhat el. bővebben
    • ET
      [efemeris idő] a bolygómozgásokat leíró egyenletekben szereplő idő. bővebben
    • Europa
      a Jupiter holdja. Kb. 10 km vastag vízjégkérge egy 60-100 km mély folyékony vízóceán tetején úszik. Ez alatt anyaga főként kőzetekből áll. A jégkéreg elmozdul, táblákra törik, összeforr, a víz néhol a felszínre nyomul, illetve a jég anyaga felemésztődik. Az Europa felszíne fiatal (legfeljebb 100 millió éves), becsapódásos kráterek alig vannak rajta, a jeget rianások szabdalják. A többi Galilei-hold és a Jupiter gravitációs hatása fűti belsejét. Az óceán alatti kőzetréteg felszínén hévforrások működhetnek, amelyek a felszíni jégben olvadt foltokat, összetört kaotikus területeket okoznak. Az Europa ritka légköre a felszíni jégből származó oxigénből áll, gyenge mágneses terét az óceánban kavargó sók ionjai hozhatják létre. A Mars mellett az Europa a másik égitest a Naprendszerben, ahol érdemes életnyomok után kutatni a Földön kívül. bővebben
    • excentricitás
      egy égitest ellipszispályájának lapultsága. Értéke az ellipszis centruma és az egyik fókuszpont közötti távolság valamint az ellipszis fél nagytengelyének hányadosa. Körnél az excentricitás értéke 0, minél elnyúltabb az ellipszis, az excentricitás értéke annál nagyobb, és 1-hez közelít. bővebben
    • exobolygó
      Naprendszeren kívüli bolygó. Az exobolygók a csillagok keletkezése során a körülöttük lévő akkréciós korongok anyagából alakultak ki, amely ismereteink alapján általános folyamat lehet. Elsősorban a csillagunkra kifejtett gravitációs hatásuk, valamint a csillag előtti elhaladás okozta halványodás révén 2007-ig kb. 200 exobolygót fedeztek fel, amelyek közül a legtöbb tagot tartalmazó exobolygó rendszerben három exobolygó kering. A használt módszerek és műszerek révén elsősorban Jupiter típusú bolygók exobolygóat találtunk. Ezek gyakran szokatlanul közel keringenek anyacsillagukhoz, ahova egy másik bolygóval történő gravitációs kölcsönhatás vagy a csillag körüli anyagkorongban való fékeződés sodorhatta őket. A megfigyelések alapján a nehéz elemekben gazdagabb csillagok körül gyakrabban vannak exobolygók, amelyek kettőscsillagok körül is előfordulnak. Azonosításukat megnehezíti, hogy kialakulásuk után a nagyobb tömegű exobolygók erősen sugároznak, emiatt elválasztásuk különösen a barna törpéktől nehéz. bővebben
    • extinkció
      légköri vagy csillagközi anyagban történő fénykioltás (fényelnyelés és fényszórás következtében). A csillagok fénye gyengül, miközben áthalad a Föld légkörén, ezért a látóhatár közelében (ahol a fény hosszú utat tesz meg a légkör alsó, sűrű rétegeiben) vörösebben és halványabban, illetve kevesebb csillagot láthatunk, mint pl. a zenitben. bővebben
    • extragalaxis
      a Tejútrendszerünkön kívüli galaxisok gyűjtőfogalma. bővebben
    • extraszoláris
      a Naprendszeren kívüli. bővebben
    • extraterresztrikus
      a Földön kívüli. bővebben
    • éggömb
      a Föld köré tetszőleges sugárral húzott képzeletbeli gömb. Az éggömbre vetítve kitűzhetjük az égi pólusok, az égi egyenlítő stb. helyzetét. Az éggömb középpontjából egy csillag felé húzott egyenesnek az éggömbbel való metszéspontja adja meg a csillag szférikus helyét. Az éggömb segít az égi koordináta-rendszer szemléltetésében és a csillagképek definiálásában. bővebben
    • égi egyenlítő
      a földfelszíni egyenlítő síkjának az éggömbre vetített képe. Az égi egyenlítő ugyanolyan kiindulópontja az égi koordináta-rendszernek, mint a földi égi egyenlítő a földrajzi koordináta-rendszernek. bővebben
    • égi koordináta-rendszer
      az égitestek látszó helyzetének meghatározásához használt, a földrajzihoz hasonló koordináta-rendszer. Az éggömbre vetített északi és déli pólus jelöli ki az égi pólusokat, ezek között félúton fut körbe az égi egyenlítő. Az égi egyenlítőtől a pólusok felé mért szögtávolság a deklináció, értéke az égi egyenlítőn 0°, az északi égi póluson +90°, a délin -90°. Az égi egyenlítő és az ekliptika metszéspontja a tavaszpont és az őszpont. Az égi egyenlítő mentén a tavaszponttól mért szögtávolság a rektaszcenzió, amelyet órákban, percekben és másodpercekben adunk meg, és a tavaszponttól az óramutató járásával ellentétes irányba mérjük. Az égitestek deklináció és rektaszcenzió koordinátái a tavaszpont precesszió miatti lassú hártálása következtében folyamatosan változnak még a képzeletben mozdulatlannak vett égitesteknél is, ezért a koordinátákat meghatározott időpontokra (epocha) adják meg. bővebben
    • égi mechanika
      az égitestek mozgásával foglalkozó tudományág. Az égi mechanikai számítások viszonylag bonyolultak, mert egy adott égitest mozgását több különböző távolságban lévő, különböző tömegű, és szintén mozgó objektum befolyásolja. bővebben
    • égi pólus
      ha a Föld forgástengelyét képzeletben meghosszabbítjuk, az két pontban metszi az éggömböt: az északi és a déli égi pólusban. Az égitestek a Föld forgása miatt napi mozgásuk során az északi és a déli égi pólust járják körbe. Jelenleg az északi égi pólus közelében egy fényes csillag, a Sarkcsillag látható, amely megkönnyíti a tájékozódást. A Föld forgástengelyének térbeli helyzete, és így az égi pólus helyzete is hosszú idő alatt a precesszió és a nutáció miatt változik. bővebben
    • égitest
      a világűrben lévő objektumok gyűjtőfogalma. égitestnek általában összefüggő, szilárd, folyékony vagy gáznemű testeket (pl. csillagokat, bolygókat, kisbolygókat) tekintünk. Az égitest helyett az objektum megnevezéssel illetik a világűrben lévő, több különálló részből felépülő szerkezeteket (pl. gáz- vagy porfelhők, csillaghalmazok, galaxisok, galaxishalmazok). bővebben
    • északi fény
      sarki fény. bővebben
    • északi fény
      [sarki fény] a Föld légkörében 100-800 km magasság között kialakuló fényjelenség. A napszélből származó töltött részecskék egy része a Föld mágneses erővonalai mentén a légkörbe jut, és az itt lévő gázokat ütközésekkel sugárzásra gerjeszti. sarki fény leggyakrabban az északi és a déli 60°-75°-os szélességek környékén látható, de erős napaktivitás idején messzebbről, így pl. Magyarországról is megfigyelhető. bővebben
    • évi
      [parallaxis] a Földről nézve egy nem túl távoli csillag a Föld éves keringése során a még távolabbi csillagokhoz képest elmozdul az égen. Ennek oka, hogy a földpálya különböző pontjairól kissé eltérő irányban látjuk az égitestet. Ezen alapul a parszek távolságegység meghatározása, amely megegyezik azzal a hosszal, ahonnan a Föld és a Nap egy ívmásodperc távol látszik egymástól. bővebben
    • fáklyamező
      a Nap fotoszférájában vagy kromoszférájában, általában a napfoltok közelében mutatkozó, a fotoszféránál kb. 300 K-nel melegebb, ezért fényesebb területek. bővebben
    • fedés
      az a jelenség, amikor a Földről nézve valamely égitest előtt egy másik elhalad, és a közelebbi részben vagy teljesen eltakarja a távolabbit. fedések pl. a Hold és a kisbolygók csillagfedései, a fedési kettősöknél látható jelenségek. A fedések látványos esetei a napfogyatkozások és holdfogyatkozások. bővebben
    • fedési kettős
      olyan kettőscsillag, amelynek tagjai keringésük során a Földről nézve időnként részben vagy teljesen eltakarják egymást. Csillagaikat nem tudjuk külön-külön megpillantani, együttes fényességük változásából következtethetünk a fedési kettős jellegre és az égitestek jellemzőire. bővebben
    • fehér törpe
      a csillagfejlődés egyik végállapota. Egy csillag magjában a hélium fúziója után szén és oxigén marad vissza. Ha a csillag tömege kb. 1,43 naptömeg alatti, a szénatommagok között újabb fúziós reakciók nem indulnak be, a csillagban többé nem zajlik energiatermelés. Az égitest összehúzódik, zsugorodását az ún. elfajult elektrongáz nyomása állítja meg. Eközben külső rétegeit planetáris köd formájában ledobja. A fehér törpek mérete a Földéhez hasonló, sűrűségük kb. 105 g/cm3. Az összehúzódás miatt felforrósodnak, belsejükben 10 millió K is lehet, az eddig észlelt legforróbb fehér törpe felszíne 70 ezer K hőmérsékletű, a leghidegebb pedig 5000 K-es. A zsugorodás által felerősödik mágneses terük (104-105 G) és tengelyforgási idejük néhányszor 10 másodpercre csökken. A fehér törpek évmilliárdok alatt kihűlnek, és fekete törpékké válnak. bővebben
    • fekete lyuk
      nagy kezdeti tömegű csillagból élete végén keletkező objektum, amelynek gravitációs tere annyira erős, hogy semmilyen anyag, sugárzás, így a fény sem tudja elhagyni. Egy fekete lyukat csak gravitációs hatása révén lehet kimutatni. A fekete lyuk határának az eseményhorizont felületét tekintik, amelyen belülről semmi nem juthat ki. fekete lyukak valószínűleg szupernóva-robbanások alkalmával keletkeznek, ha a csillag robbanás során visszamaradt magjának a tömege meghaladja a 3 naptömeget. Ekkor a mag zsugorodását semmilyen ismert fizikai folyamat nem képes megállítani. A zsugorodás során egyre erősebb lesz felszínén a gravitációs tér, végül az objektum fekete lyukká alakul. 2006-ig számos fekete lyuk jelöltet fedeztek fel. Léteznek szuper-nagytömegű fekete lyukak, amelyek tömege sok millió-milliárd naptömeg lehet. Ezek aktív galaxisok centrumában találhatók, eredetük ismeretlen. A Tejútrendszer centrumában is van fekete lyuk, amelynek tömege kb. négymillió naptömeg. Néhány esetben ún. közepes tömegű fekete lyukat is észleltek, utóbbiak tömege 103-104 naptömeg. bővebben
    • fekete törpe
      a fehér törpékből kihűlésük után keletkező égitest, a jelenlegi modellek alapján a Világegyetem eddigi élete (13,7+/-0,2 milliárd év) alatt a legelső fehér törpéknek sem volt elég idejük, hogy fekete törpevé hűljenek. bővebben
    • felső kulmináció
      [delelés] a földfelszínről nézve egy égitest látszólagos napi mozgása során a horizont feletti legmagasabb pont elérése, amely az északi féltekéről nézve déli irányban következik be. (A Nap delelése általában nem pontosan déli 12-kor következik be.) bővebben
    • felszálló csomó
      csomó. bővebben
    • fényév
      az a távolság, amelyet a fény légüres térben egy év alatt megtesz. Egy fényév = 0,3066 pc = 63240 Cs.E. = 9,4605x1015 m. bővebben
    • fényrend
      magnitúdó. bővebben
    • fényszennyezés
      a nem megfelelő helyen, időben és mennyiségben kibocsátott fények okozta környezetszennyezés. Forrása a köz-, dísz- és reklámvilágítás. Emiatt kevés csillag látszik az égen, feleslegesen nő a világítási költség, az energiahordozók kitermelése és az ezzel járó környezetterhelés. bővebben
    • fiktív egyenlítői középnap
      az égi egyenlítőn egyenletesen körbehaladó elméleti égitest, amely a valódi Nappal a tavaszpontban esik egybe. A fiktív egyenlítői középnap két delelése közti idő a középnap. bővebben
    • filament
      a napkorong előtt látszó, a fotoszféránál sötétebb protuberancia. bővebben
    • fler
      néhány perces heves robbanás a Nap fotoszférájában vagy afölött. A flerek ellentétes polaritású mágneses terek találkozásakor felszabaduló energiából táplálkozhatnak. Hőmérsékletük több 10 millió K is lehet, egy fler alkalmával több millió tonna anyag hagyja el a Napot nagyságrendileg 1000 km/s sebességgel. A flerek főleg az ultraibolya és a röntgentartományban fényesek. Ált. napfoltokhoz kapcsolódnak, a legerősebb naptevékenység idején 30-80 fler is előfordul naponta. fler nemcsak a Napon, hanem egyes csillagokon is megfigyelhető (flercsillag). bővebben
    • flercsillag
      időnkénti erős felfényléseket mutató csillag, amelyek felszínén nagy energiájú fler történik. A flercsillagok általában vörös törpe csillagok és fiatal nyílthalmazokban találhatók. bővebben
    • fő kisbolygóöv
      [kisbolygóöv] a Mars és a Jupiter pályája között húzódó zóna, itt található a kisbolygók többsége. A kisbolygóövbe sorolják továbbá a Jupiterrel azonos pályán keringő Trójai kisbolygókat. A Naprendszer keletkezésekor a kisbolygóöv területén is épültek fel bolygócsírák. A közeli Jupiter gravitációs zavaró hatása azonban megakadályozta, hogy nagybolygót alkossanak. Egyes tartományokból kiszórta a kisbolygókat (Kirkwood-rések), a nagyobb kisbolygók összeütköztek, széttörtek, így keletkeztek a kisbolygócsaládok. A kisbolygóöv mai tömege legfeljebb fele az eredetinek, jelenleg a Jupiter perturbáló hatása és a kisbolygók egymás közötti ütközései a legfontosabb jelenségek a kisbolygóövben. bővebben
    • fogyatkozás
      [fedés] az a jelenség, amikor a Földről nézve valamely égitest előtt egy másik elhalad, és a közelebbi részben vagy teljesen eltakarja a távolabbit. fedések pl. a Hold és a kisbolygók csillagfedései, a fedési kettősöknél látható jelenségek. A fedések látványos esetei a napfogyatkozások és holdfogyatkozások. bővebben
    • Föld típusú bolygó
      főleg kőzetekből álló, szilárd felszínű bolygó. A Föld típusú bolygók a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars. Belső hőjük főleg radioaktív elemek bomlásából származik, amely felszíni aktivitást (vulkanizmus, tektonika) okozhat. bővebben
    • földközeli kisbolygó
      azok a kisbolygók, amelyek pályája részben vagy teljesen a Mars pályáján belül húzódik (valójában a földközeli kisbolygók kb. fele inaktív üstökösmag). Nevüket onnan kapták, hogy kedvezőtlen esetben összeütközhetnek a Földdel. 100 m-nél nagyobb földközeli kisbolygó közel 100 ezer lehet, legalább 100 m-es földközeli kisbolygó becsapódására néhány 100 évente kerülhet sor. 1 km-nél nagyobb földközeli kisbolygó kb. 1000 lehet, becsapódásaikra több millió évente számíthatunk. 2006-ban 4000 földközeli kisbolygót ismertünk. Mivel a földközeli kisbolygók a fő kisbolygóövből és az üstökösfelhőkből állandó utánpótlást kapnak, ezért folyamatos veszélyforrásnak tekintendők. A földközeli kisbolygók múltbéli becsapódásainak nyomát számos kráter őrzi a Földön. bővebben
    • földközeli objektum
      [NEO] földközeli kisbolygó. bővebben
    • Földön kívüli élet
      a Világegyetemben a Földön kívül esetleg létező életformák gyűjtőfogalma. Ismereteink alapján a földi élőlényeket felépítő elemek, és a Napunkhoz hasonló csillagok elterjedtek a Világegyetemben. Sok megfigyelés utal arra, hogy az exobolygók gyakoriak. A csillagközi felhőkben szerves molekulákat, a meteoritokban aminosavakat sikerült kimutatni. A Földön kívüli élet kialakulásának a lehetősége tehát nem elhanyagolható, a kutatására irányuló programok 2006-ig nem jártak eredménnyel. A Naprendszerben a Mars és az Europa, esetleg a Titán esetében érdemes Földön kívüli életformák, vagy azok maradványai után kutatni. bővebben
    • földrajzi pólus
      pólus. bővebben
    • földtávolpont
      [apogeum] a Föld körül keringő valamely égitest pályájának a Földtől legtávolabbi pontja. bővebben
    • forgás
      egy égitestnek a rajta keresztülmenő tengely körüli forgó mozgása. A Földnél egy forgástengelyt különítünk el, bár valójában egy másik tengely körül is lassú forgó mozgást végez (precesszió). A több tengely körüli forgás általában kis égitesteknél (kisbolygók, üstökösök) látványos. A forgás nem összetévesztendő a keringéssel, amely egy másik objektum körüli mozgást jelent. bővebben
    • fősík
      1. a Naprendszer fősíkja a nagybolygók átlagos keringési síkja. 2. a spirális és lentikuláris galaxisok látható anyagának jelentős része egy síkban, a galaktikus fősíkban (avagy korongban) található, itt az égitestek azonos irányban keringenek a galaxis magja körül. bővebben
    • fősorozat
      a csillagok többségének átló menti elhelyezkedése a Hertzsprung-Russell-diagramon, a csillagok itt töltik életük leghosszabb szakaszát, amikor stabil állapotban fúziós reakciókkal hidrogénatommagokból héliumatommagokat állítanak elő. A Nap jelenleg fősorozati állapotban van, és még legalább 5 milliárd évig így is marad. bővebben
    • fotoszféra
      a Nap felszínének tekintett kb. 400 km vastag réteg, hőmérséklete a réteg aljától a tetejéig 6000 K-ről 4000 K-re csökken. A fotoszfératól származik a Nap látható fénye, ezt látjuk éles peremének, látványos jelenségei a napfoltok, fáklyamezők, .flerek. bővebben
    • galaktikus kozmikus sugarak
      [kozmikus sugarak] főként nagysebességű és így nagyenergiájú atommagok áramlása. Elsősorban hidrogén- és héliummagokból áll, de jelentős a lítium, berillium, bór és a nehezebb magok aránya is a kozmikus sugarakakban. A kozmikus sugarakak nóva- és szupernóva-robbanásoktól, csillagoktól és csillagközi felhőktől is származhatnak. Mozgásukat a galaktikus mágneses tér befolyásolja, egyenletes, enyhén irányfüggő eloszlást mutatnak az égen. bővebben
    • Galatea
      a Neptunusz holdja. bővebben
    • galaxis
      olyan csillagokból, csillagközi anyagból, sötét anyagból és egyéb égitestekből álló képződmény, amelyet tagjainak egymásra kifejtett gravitációs vonzása tart együtt. A Világegyetemben a csillagok galaxisokban csoportosulnak. Egy galaxison belül a csillagok további csoportosulásokat (csillaghalmazokat) alkothatnak. A galaxisokat morfológiailag spirális, lentikuláris, elliptikus, szferoidális és szabálytalan galaxisokra osztják fel, amelyek különböző módon keletkezhettek. A galaxisok tömege széles skálán változik. Többségük törpegalaxis (elliptikus vagy szferoidális), amelyek tömege 107-109 naptömeg. Sok továbbá az ún. kis felületi fényességű galaxis. Ezekben kevés csillag keletkezik, így halványak, tömegük széles skálán változik. Tejútrendszerünk a nagyobb, ritkább galaxisok közé tartozik. A galaxisok galaxishalmazokba tömörülnek. A galaxisok többsége a Világegyetem első 1-4 milliárd évében alakult ki. Azóta új galaxisok csak néhány korábbi szétbomlásával vagy ütközésekkel keletkeztek. A galaxisok fejlődésének kezdeti időszakában fontosak voltak az egymás közti kölcsönhatások (kölcsönható galaxisok), és gyakoriak voltak az aktív galaxisok. A galaxisok kiterjedt hidrogén- és héliumgázfelhők összesűrűsödésével keletkeztek. A felhőkben a sűrűség növekedésével csillagok születtek. Az anyag csillagokká alakulása eltérő ütemben történt a különböző galaxisoknál. Az elliptikus galaxisok gázanyaga születésük után szinte teljesen csillagokká alakult. A spirális galaxisoknál viszont ma is van csillagközi anyag, ebből jelenleg is születnek csillagok. A galaxisokban kialakuló csillagok belsejében nehéz elemek (fémek) épülnek fel, amelyek részben szétszóródnak a csillagközi anyagban. Így a később keletkező csillagok egyre több fémet tartalmaznak. bővebben
    • galaxis-szuperhalmaz
      szuperhalmaz. bővebben
    • galaxiscsoport
      [galaxishalmaz] több galaxis térbeli csoportosulása, amelyet egymásra kifejtett gravitációs vonzásuk tart együtt. A Világegyetemben a galaxisok többsége galaxishalmazokba tartozik. A galaxishalmazok még nagyobb szerkezetekbe galaxis-szuperhalmazokba rendeződnek. A galaxishalmaz tagjai a galaxishalmaz tömegközéppontja körül keringenek, pályájuk a keringések során változik. A galaxishalmazok tömege, tagjaik száma széles skálán ingadozik. A galaxishalmazok ősei valószínűleg a Világegyetem első 1-2 milliárd évében egymástól elkülönült gázfelhők voltak, amelyek összehúzódásával születtek az egyes galaxisok. A galaxishalmazok életük során jelentősen változhatnak (kölcsönható galaxisok). Tejútrendszerünk a Lokális csoport nevű galaxishalmaz tagja. bővebben
    • galaxishalmaz
      több galaxis térbeli csoportosulása, amelyet egymásra kifejtett gravitációs vonzásuk tart együtt. A Világegyetemben a galaxisok többsége galaxishalmazokba tartozik. A galaxishalmazok még nagyobb szerkezetekbe galaxis-szuperhalmazokba rendeződnek. A galaxishalmaz tagjai a galaxishalmaz tömegközéppontja körül keringenek, pályájuk a keringések során változik. A galaxishalmazok tömege, tagjaik száma széles skálán ingadozik. A galaxishalmazok ősei valószínűleg a Világegyetem első 1-2 milliárd évében egymástól elkülönült gázfelhők voltak, amelyek összehúzódásával születtek az egyes galaxisok. A galaxishalmazok életük során jelentősen változhatnak (kölcsönható galaxisok). Tejútrendszerünk a Lokális csoport nevű galaxishalmaz tagja. bővebben
    • galaxisközi anyag
      a galaxisok közötti térben, főleg a galaxishalmazok belsejében lévő anyag. Nagyobb része valószínűleg sötét anyag. Látható hányadát főként forró, gyakran röntgensugárzó gáz alkotja, amelyet a galaxisok kialakulása után a szupernóva-robbanások és a szuper-nagytömegű központi fekete lyukak lökéshullámai fújhattak ki a galaxisközi térbe. bővebben
    • Galilei-holdak
      a Jupiter négy nagy holdja: az Io, az Europa, a Ganymedes és a Callisto. bővebben
    • gammakitörés
      rövid idejű, általában néhány tizedmásodpercig vagy néhány másodpercig tartó, pontszerű felvillanás. Sugárzása főleg a gamma- és a röntgentartományba esik. A gammakitörésok a jelenleg ismert legnagyobb energiájú események a Világegyetemben, energiakibocsátásuk a szupernóvákét is meghaladja. Eloszlásuk egyenletes az égen, a gammakitörésokat okozó robbanások általában óriási távolságokban történnek. Pontos magyarázatuk egyelőre nem ismert, egyes elgondolások szerint a hosszabb felvillanások során nagyon nagy energiájú szupernóva-robbanások, úgynevezett hipernóva-robbanások során a sugárzás egy része a csillag egykori két pólusának irányába fokuszálódik. gammakitörést akkor látunk, amikor egy ilyen sugárnyaláb felénk irányul. A rövid felvillanásokat összeütköző kettős neutroncsillagokkal vagy fekete lyukakkal magyarázzák. bővebben
    • Ganymedes
      a Jupiter holdja, a Naprendszer legnagyobb holdja. 800 km sugarú vasmagját 1000 km vastag, főleg szilikátos köpeny, majd 1000 km vastag, főleg jégből álló kéreg borítja. Mágneses tere valószínűleg folyékony fémes magjában generálódik. Egyes jelek szerint a kéreg alatt néhányszor 10 km mélyen vékony vízóceán lehet. Kőzetanyaggal szennyezett vízjég borította felszíne kétféle területre osztható. A sűrűbben kráterezett 3,8-4,0 milliárd éves, szögletes poligonokat kb. 3,5 milliárd éves, világosabb barázdált területek választják el. A Ganymedes globális tágulása során a korábbi kéreg poligonokra szakadt szét, melyek között friss jég nyomult a felszínre, kialakítva a világosabb részeket. A felszínről szublimáló vízmolekulákból ritka oxigénlégkör képződik a Ganymedes körül. bővebben
    • Gaspra
      18,2x10,5x8,9 km méretű kisbolygó, amely a fő kisbolygóövben 3,4 év alatt kerüli meg a Napot. Felszínformái 100-500 millió évesek, csak 1,5 km-nél kisebb kráterek láthatók rajta. bővebben
    • geomágneses uszály
      a Föld magnetoszférájának az a része, amely a napszél hatására a Nappal ellentétes irányba elnyúlik. bővebben
    • geostacionárius pálya
      a geoszinkron pálya speciális esete. A geostacionárius pálya az egyenlítő felett, a földfelszíntől 35790 km magasan húzódik, itt egy mesterséges égitest ugyanannyi idő alatt kerüli meg a Földet, mint amennyi idő alatt a Föld megfordul a tengelye körül. A geostacionárius pálya síkja a Föld egyenlítői síkjában fekszik. A geostacionárius pályan keringő objektum a Föld felszínéről nézve az égen mindig ugyanott látszik, ezért távközlési, meteorológiai műholdaknál gyakran alkalmazzák. bővebben
    • geoszinkron pálya
      a Föld felszíne felett 35790 km magasságban húzódó pálya. A geoszinkron pályan egy mesterséges égitest keringési ideje megegyezik a Föld tengelyforgási idejével. Ha pályasíkja a Föld egyenlítői síkjában fekszik, geostacionárius pályáról beszélünk. bővebben
    • Gergely-naptár
      ma használt naptárrendszer. A Julianus-naptár hibája miatt a naptári dátum és az éves napjárás közti különbség a XVI. sz. végére 10 napra nőtt. Az eltérés megszüntetésére 1582. október 4-e után október 15-t írtak. Az ekkor bevezetett Gergely-naptárban minden negyedik év 366 napos szökőév, de a 100-ra végződők közül csak a 400-zal oszthatók szökőévek. A Gergely-naptár és az éves napjárás között is van kis különbség, de az csak 3300 év alatt tesz ki egy napot. bővebben
    • glitch
      a pulzárok tengelyforgási idejének ugrásszerű megváltozása, amelyet az égitest szerkezetének, tömegeloszlásának gyors átrendeződése okoz. bővebben
    • globula
      10-200 naptömegű, általában 103-104 Cs.E.-nél kisebb, átlátszatlan molekulafelhő, melynek belsejében csillagok születnek. bővebben
    • gömbhalmaz
      valamely galaxison belül található csillagcsoport, amelyet tagjainak egymásra kifejtett gravitációs vonzása tart együtt, miközben a gömbhalmaz az adott galaxis centruma körül kering. A gömbhalmazok alakja gömbszimmetrikus, középpontjuk felé nő a csillagsűrűség. A Tejútrendszer gömbhalmazinak tömege 103-106 naptömeg, átmérőjük 20-300 fényév közötti (általában nagyságrendileg 40 fényév), csillagaik száma nagyságrendileg 100 ezer. A Tejútrendszerben 145 gömbhalmazt ismerünk, összesen kb. 200 lehet. A gömbhalmazaink általában a halóban tartózkodnak, elliptikus pályán keringenek a Tejútrendszer magja körül. A gömbhalmazok térbeli eloszlása gömbszimmetrikus, és a Tejútrendszer magja felé sűrűsödik. A gömbhalmazok csillagaikat lassan elvesztik. Tejútrendszerünk gömbhalmazai a galaxisunk életének elején keletkeztek. Ezeknek kb. fele felbomlott mára, újabb gömbhalmazok ma már nem születnek. Egyes kölcsönható galaxisokban ma is keletkeznek gömbhalmazok. bővebben
    • granuláció
      a Nap fotoszférájában (a felszínén) megfigyelhető szemcsés mintázat, amelyet különböző hőmérsékletű konvekciós áramlási cellák, óriási "buborékok" alkotnak. A granulációs szerkezet világosabb foltokból áll, melyekben a forró anyag kb. 500 m/s sebességgel felfelé áramlik. Ezeket sötétebb sávok választják el, ahol a már közel 500 fokkal hűvösebb anyag visszaáramlik a Nap belsejébe. A granulációs cellák mérete nagyságrendileg 1000 km. bővebben
    • gravitációs lencse
      a fénysugár nagy tömegű égitest gravitációs terében elhajlik. Emiatt egy távoli objektum képét egy közelebbi objektum tömege eltorzíthatja, felerősítheti, megtöbbszörözheti. Amikor a Világegyetemben nagy távolságra tekintünk, sok galaxishalmaz gravitációs lencseként működik, és még távolabbi objektumok képét ívekké torzítja, amelyek a halmaz látszó képei veszik körül. A gravitációs lencsek vizsgálatával többek között a jelenséget létrehozó objektumok tömegére következtethetünk. A gravitációs lencsek sajátos típusa a mikrolencse-jelenség. Ekkor egy távolabbi csillag fényét egy, a látóirányban elhaladó közelebbi égitest erősíti fel. bővebben
    • GRB
      [gammakitörés] rövid idejű, általában néhány tizedmásodpercig vagy néhány másodpercig tartó, pontszerű felvillanás. Sugárzása főleg a gamma- és a röntgentartományba esik. A gammakitörésok a jelenleg ismert legnagyobb energiájú események a Világegyetemben, energiakibocsátásuk a szupernóvákét is meghaladja. Eloszlásuk egyenletes az égen, a gammakitörésokat okozó robbanások általában óriási távolságokban történnek. Pontos magyarázatuk egyelőre nem ismert, egyes elgondolások szerint a hosszabb felvillanások során nagyon nagy energiájú szupernóva-robbanások, úgynevezett hipernóva-robbanások során a sugárzás egy része a csillag egykori két pólusának irányába fokuszálódik. gammakitörést akkor látunk, amikor egy ilyen sugárnyaláb felénk irányul. A rövid felvillanásokat összeütköző kettős neutroncsillagokkal vagy fekete lyukakkal magyarázzák. bővebben
    • Gregorián-naptár
      [Gergely-naptár] ma használt naptárrendszer. A Julianus-naptár hibája miatt a naptári dátum és az éves napjárás közti különbség a XVI. sz. végére 10 napra nőtt. Az eltérés megszüntetésére 1582. október 4-e után október 15-t írtak. Az ekkor bevezetett Gergely-naptárban minden negyedik év 366 napos szökőév, de a 100-ra végződők közül csak a 400-zal oszthatók szökőévek. A Gergely-naptár és az éves napjárás között is van kis különbség, de az csak 3300 év alatt tesz ki egy napot. bővebben
    • gyűrű
      egy bolygó körül, annak egyenlítői síkjában keringő szemcsék együttese. Egy gyűrű nem összefüggő test, önálló, de egymáshoz hasonló pályán keringő szemcsékből áll. A gyűrűk vastagsága szélességükhöz képest kicsi. gyűrűknek a gyakorlatban az óriásbolygók gyűrűrendszereiben elkülöníthető kisebb, eltérő szemcseméretű és sűrűségű testekből álló egységeket tekintjük, több gyűrű együttesesét gyűrűrendszernek nevezzük. Egy-egy gyűrű lehatárolása nehéz, gyakran a későbbi megfigyelések az adott gyűrűn belül újabb gyűrűk jelenlétére utalnak. bővebben
    • gyűrűrendszer
      egy bolygó körül, annak egyenlítői síkjában keringő szemcsékből álló képződmény. Alkotórészeik egymástól függetlenül, önálló pályán keringenek a bolygó körül. A szemcsék vízjégből, kőzetekből és fagyott gázokból állnak. A gyűrűrendszerek vastagsága 100 m és néhány km közötti, az adott bolygó és holdjainak gravitációs hatása sűrűbb és ritkább zónákat hoz létre benne. Emellett a gyűrűrendszerekben apró terelőholdak is keringenek. (A gyűrűrendszerek anyagának nagy része az adott bolygó Roche-határán belül kering, ahol az árapályerők nem engedik, hogy a szemcsék nagyobb testekké álljanak össze.) A gyűrűrendszerek kozmikus léptékkel mérve rövid életűek, anyaguk a kisebb holdak porladásából kap utánpótlást. A Naprendszerben a négy óriásbolygót vesz körül gyűrűrendszer. bővebben
    • gyűrűs napfogyatkozás
      napfogyatkozás. bővebben
    • H II régió
      a csillagközi anyag olyan felhője, melynek hidrogénjét forró, O típusú csillagok ultraibolya sugárzása ionizálja, és közel 10 ezer K-re melegíti. A H II régiók a Tejútrendszerben a spirálkaroknál csoportosulnak, méretük 30-300 fényév közötti. bővebben
    • Halley-üstökös
      periodikus üstökös, amelynek 2006-ig 31 visszatérését észlelték. A kb. 76 év keringési idejű Halley-üstökös retrográd pályáját E. Halley számította ki. 16x8x7,5 km-es 0,2-0,5 g/cm3 sűrűségű, sötét magja (albedó 0,04) két tengely körül forog. Anyagkibocsátása a legutóbbi napközelsége idején 0,6 Cs.E. naptávolságban kb. 20 tonna volt másodpercenként. bővebben
    • haló
      1. a galaxisok legnagyobb és legritkább, közel gömb vagy ellipszoid alakú térsége, amely főleg idős csillagokat, gömbhalmazokat tartalmaz. 2. légköri fényjelenségek gyűjtőneve, amelyek cirruszfelhők jégkristályai nyomán jönnek létre a Nap vagy a Hold körül. bővebben
    • hamuszürke fény
      a Hold árnyékos oldalának derengése, melyet a Földről a Holdra, majd onnan a Földre visszavert napfény okoz. A hamuszürke fény újhold előtt és után néhány nappal figyelhető meg. bővebben
    • határfényesség
      szabad szemmel vagy valamilyen távcsővel adott meteorológiai viszonyok mellett a Föld felszínéről megpillantható vagy megörökíthető leghalványabb csillag fényességértéke magnitúdóban. bővebben
    • határmagnitúdó
      határfényesség. bővebben
    • háttérsugárzás
      a Világegyetemet kitöltő 2,7 K hőmérsékletű mikrohullámú elektromágneses sugárzás. Az Ősrobbanás után kb. 380 ezer évvel 3000 K alá hűlő Világegyetemben vált külön az anyag a sugárzástól, amikor a pozitív töltésű atommagok befogták a negatív töltésű elektronokat, és így semleges atomok jöttek létre. A háttérsugárzás az Ősrobbanás utáni forró állapot nyomát őrzi, maximális intenzitásának hullámhossza a Világegyetem tágulásával egyidejűleg nő, hőmérséklete csökken. A háttérsugárzás eloszlásában mutatkozó apró egyenetlenségek az anyag ősi eloszlásának egyenetlenségeiből származhatnak, amelyek elősegítették a szuperhalmazok és galaxishalmazok korai kialakulását. A sugárzás inhomogenitásának méreteloszlásából a Világegyetem geometriájára lehet következtetni. bővebben
    • Helene
      [Dione B] a Szaturnusz Dione holdjával azonos pályán, a Szaturnuszról nézve a Dione előtt 60 fokkal haladó hold. bővebben
    • heliopauza
      az a határréteg, ahol a napszél és a csillagközi térben lévő gázanyag találkozik. A heliopauza a Naptól 40-100 Cs.E.-re húzódik, helyzetét a napszél és a csillagközi anyag sebességének, sűrűségének, áramlási irányának kölcsönhatása szabja meg. A heliopauzaán belül, a helioszférában a napszél, azon kívül a csillagközi anyag dominál. bővebben
    • helioszféra
      a heliopauzán belüli térség, ahol a napszél dominál. bővebben
    • hélium-felvillanás
      a 0,5-2,25 naptömegű csillagok magjában a fősorozati fúziós reakciók eredményeként kialakuló hélium folyamatosan halmozódik. Amikor itt a hőmérséklet eléri a 108 K-t, hirtelen megindul a héliumatommagok fúziós reakciója. Ez váratlan felvillanásához, a hélium-felvillanáshoz vezet, ami megváltoztatja a csillag luminozitását és az esetleges pulzációs periódusát (mira típusú és félszabályos vörös óriásoknál). bővebben
    • helyi idő
      az időmérés helyén a Nap helyzetétől függő idő. bővebben
    • Herbig-Haro-objektum
      csillagkeletkezési régiókban megfigyelhető, emissziós színképű, kisméretű ködösség. A Herbig-Haro-objektumok fiatal csillagok által kidobott, nagy sebességű, 300-2000 Cs.E. sugarú, 1-30 földtömegű anyagcsomók és a csillagközi anyag találkozásakor keltett lökéshullám hatására fénylik. bővebben
    • Hertzsprung-Russel-diagram
      HR-diagram. bővebben
    • Hertzsprung-Russell-diagram
      [HR-diagram] a csillagok abszolút fényességét a felszíni hőmérséklet függvényében ábrázoló diagram, amelyen a különböző típusú, állapotú csillagok jól elkülönülnek egymástól. bővebben
    • HH
      [Herbig-Haro-objektum] csillagkeletkezési régiókban megfigyelhető, emissziós színképű, kisméretű ködösség. A Herbig-Haro-objektumok fiatal csillagok által kidobott, nagy sebességű, 300-2000 Cs.E. sugarú, 1-30 földtömegű anyagcsomók és a csillagközi anyag találkozásakor keltett lökéshullám hatására fénylik. bővebben
    • hiányzó tömeg
      [sötét anyag] a Világegyetem tömegének legnagyobb része (durva becslés alapján kb. 80%-a) láthatatlan formában van jelen, és csak gravitációs hatása révén mutatható ki. A sötét anyag kisebb részét barna törpék, neutroncsillagok, fekete lyukak (MACHO-k), stb. alkothatják. Nagyobb részét neutrínók vagy ismeretlen, a közönséges (általunk ismert) anyagtól eltérő részecskék tehetik ki. A sötét anyag létezésére utal pl. a csillagok sebességeloszlása a galaxisok korongjában és a galaxisok mozgása a halmazokban. A sötét anyag eloszlása a normál anyagét követi, nagy mennyiségben található a galaxishalmazok belső részén, a galaxisokban és az azokat övező halókban. bővebben
    • Hills-felhő
      a Nap körül keringő üstökösmagok többségét tartalmazó üstökösfelhő. Alakja vastag korongra hasonlít, 1000-10000 Cs.E. naptávolság közt húzódik, kb. 1000 milliárd, a Halley-üstökös magjához hasonló égitestet tartalmaz. bővebben
    • Himalia
      a Jupiter holdja. bővebben
    • Hohmann-pálya
      energiatakarékos pálya két bolygó közötti utazáshoz. A Hohmann-pálya olyan ellipszis, amelynek a Naphoz legközelebbi pontja a Naphoz közeli bolygó pályáját, a Naptól legtávolabbi pontja a Naptól távolabbi bolygó pályáját érinti. bővebben
    • hold
      valamely nagybolygó, kisbolygó vagy üstökös körül keringő égitest. A Naprendszerben a nagybolygók holdjainak össztömege 0,1 földtömeg, közülük hét óriáshold. Az óriásbolygók körül sok hold kering, számuk a méret csökkenésével növekszik. A gyűrűrendszereikben több tucat apró felfedezetlen hold keringhet. A holdak három csoportja: az adott bolygóval együtt, a gyűrűrendszer közelében keletkezett apró (km-es, illetve kisebb), ún. törmelékholdak, a távolabbi és nagyobb (100-1000 km-es) normál holdak (pl. Io, Titán), és a távoli, a bolygóközi térből befogott és különböző pályákon mozgó holdak (pl. Triton, Phoebe). bővebben
    • Hold
      a Föld holdja. Kötött tengelyforgása miatt mindig ugyanazt az oldalát mutatja a Föld felé, eszerint látható oldalt és túloldalt különítünk el rajta. Sziderikus (csillagokhoz viszonyított) keringési ideje 27 nap 7 óra 43 perc 11,6 másodperc, szinodikus (két azonos holdfázis közötti) keringési ideje 29 nap 12 óra 44 perc 2,9 másodperc. Felszínén idős 4,6-4,1 milliárd éves világosabb, sűrűn kráterezett felföldek (terra) vannak. Ezek a látható oldalon átl. 60 km, a túloldalon átl. 70 km vastag kéreg kibukkanásai. A nagy becsapódásos medencéket sötétebb, fiatalabb (3,9-3,1 milliárd éves) bazalt tölti ki, ezek a Hold tengerei (mare). Utóbbiak a felszín 20%-át borítják, de a kéreg térfogatának kevesebb, mint 1%-át adják. A meteorikus bombázástól a felszínt több méter vastag összetört regolit borítja, ez a sarki krátereknél kb. 100 millió tonna vízjeget is tartalmazhat. A Hold felszíni hőmérséklete -150°C és +120°C között változik. A Hold fémes magja max. 800 km átmérőjű. A Hold tömegközéppontja geometriai centrumához képest 1,6 km-rel közelebb van a Földhöz. A Holdnak globális mágneses tere nincs, de kisebb lokális mágneses területek vannak rajta. Légköre gyakorlatilag nincs, ritka gázburkának tömege néhányszor 10 tonna, főleg a napszél elsodró hatása miatt kb. hetente cserélődik. A Hold a Föld és egy Mars méretű égitest ütközésekor kirepült anyagból keletkezett 4,6 milliárd éve. Első vulkáni időszaka alatt jöttek létre a felföldek, a második vulkáni ciklusban a tengerek. Tektonikus mozgásai a medencék keletkezéséhez és a tengelyforgás lassulásához kapcsolódtak. Ma a Hold inaktív égitest. bővebben
    • holdfázis
      a Hold megvilágított oldalának a Földről megfigyelhető alakváltozása. A holdfázis attól függ, hogy mennyire látunk rá a Holdnak a Nap által megvilágított oldalára. Amikor a Hold a Földről nézve a Nap felé helyezkedik el, újhold van, ekkor nem látjuk. Keringése során kb. egy hét múlva jobb oldalát látjuk megvilágítottnak, amely D alakot formáz, ez az első negyed. Újabb negyed keringés után a teljes megvilágított oldalt láthatjuk, ekkor van telehold. További negyed keringéssel érkezünk el az utolsó negyedhez, ekkor a Hold bal fele a megvilágított tőlünk nézve. Alakja C betűre emlékeztet, fázisa csökkenő. Újabb negyed keringés után az újholdhoz érkezünk. Egy teljes ciklus hossza 29,5 nap. bővebben
    • holdfogyatkozás
      olyan fogyatkozás, amelynek során a Föld árnyékkúpja a Holdra vetül. Ha a Hold teljesen nem merül el az árnyékkúpban, részleges a holdfogyatkozás, ha teljesen belemerül teljes a holdfogyatkozás, utóbbi max. 2,5 órát tart. A Hold teljes holdfogyatkozáskor sem tűnik el teljesen, hanem vörös fényben dereng, mivel a Föld légköre megtöri a napfényt, és a vörös színű sugarakat saját árnyékkúpjába vetíti, míg a légkörön áthaladó kék sugarakat jórészt kiszórja. Évente legfeljebb két teljes holdfogyatkozás lehetséges. bővebben
    • holdrendszer
      egy óriásbolygó körül keringő holdak együttese, melyek kölcsönhatásban állnak egymással. Pályarezonanciák révén befolyásolják egymás mozgását. bővebben
    • horgas spirális galaxis
      spirális galaxis. bővebben
    • horizont
      [látóhatár] az égbolt és a földfelszín látszólagos érintkezésének vonala. Az elméleti látóhatár a helyi függőlegesre merőlegesen állított sík és a képzeletbeli éggömb metszésvonala, a természetes látóhatár a terep egyenetlensége miatt eltér ettől. bővebben
    • horizonttávolság
      az a távolság, ahonnan az észlelőhöz a Világegyetem keletkezése óta eltelt idő alatt információ juthat el, ez a Világegyetem korával megegyező érték fényévben. bővebben
    • HR-diagram
      a csillagok abszolút fényességét a felszíni hőmérséklet függvényében ábrázoló diagram, amelyen a különböző típusú, állapotú csillagok jól elkülönülnek egymástól. bővebben
    • Hubble-törvény
      a Világegyetemben látható galaxisok (néhány közeli szomszédtól eltekintve) távolodni látszanak tőlünk. Minél messzebb helyezkednek el, annál nagyobb sebességgel távolodnak. Ez látszólag arra utal, hogy mi vagyunk a Világegyetem középpontjában. Valójában ugyanezt látnánk bármely galaxisról, mivel az összes galaxis távolodik az összes többitől. A Hubble-törvény csak nagy méretskálán érvényesül, a Tejútrendszerünk pl. nem tágul, mert az égitestek egymásra kifejtett gravitációs vonzása ezt megakadályozza. A legnagyobb, gravitációsan kötött, így a Hubble-tágulásban részt nem vevő szerkezetek a Világegyetemben a gazdag galaxishalmazok. A tágulási sebesség és a távolság összefüggését a Hubble-állandó adja meg, ennek értéke a legújabb megfigyelési adatok szerint 67-72 km/s/Mpc (Mpc=megaparszek) közötti, ami a Világegyetem korára 13,7 milliárd évet ad. bővebben
    • hullócsillag
      [meteor] a világűrből a Föld légkörébe nagy (11-70 km/s) sebességgel belépő meteorikus testek 80-100 km magasan a légköri gázokkal ütközve felizzanak, útjuk mentén a levegőt is felhevítik, ionizálják, amely sugározni kezd. Az így keletkező, gyorsan haladó fénycsík a meteor jelenség. A szabad szemmel látható meteorokat kiváltó szemcsék néhány mm-es, cm-es méretűek. Anyaguk általában néhány tized másodperc alatt elfogy, ezért a meteor jelenség rövid. Ha a meteorikus test túléli a repülést, a földet érés után meteoritnak nevezzük. Akkor látható sok meteor az égen, amikor a Föld egy meteorrajt keresztez pályáján haladva. bővebben
    • Hyperion
      a Szaturnusz holdja. bővebben
    • Iapetus
      a Szaturnusz holdja. Vezető oldala követő oldalához képest sötétvöröses színű. Ezt talán a retrográd pályán keringő szomszédos Phoebe holdról kirobbant sötét anyag hozta létre, amely a Iapetus vezető oldalára csapódott be, a becsapódáskor különböző kémiai reakciókat kiváltva. Emellett az anyag vulkáni eredetét sem lehet kizárni. bővebben
    • Ida
      60x25,4x19 km méretű, 2,6 g/cm3 sűrűségű szilikátos kisbolygó, alakja alapján két test összetapadásával keletezhetett. Felszínének kora kb. egymilliárd év, nagyobb krátereiben regolitcsuszamlások figyelhetők meg, a kráterek mellett gerincek, völgyek, a becsapódásokkor kidobott, majd visszahullott szikladarabok is találhatók rajta. Holdja a Dactyl. bővebben
    • integrált fényesség
      kiterjedt objektum fényességértéke, ha a fényét képzeletben egyetlen pontba sűrítenénk. bővebben
    • intergalaktikus anyag
      [galaxisközi anyag] a galaxisok közötti térben, főleg a galaxishalmazok belsejében lévő anyag. Nagyobb része valószínűleg sötét anyag. Látható hányadát főként forró, gyakran röntgensugárzó gáz alkotja, amelyet a galaxisok kialakulása után a szupernóva-robbanások és a szuper-nagytömegű központi fekete lyukak lökéshullámai fújhattak ki a galaxisközi térbe. bővebben
    • interplanetáris anyag
      [bolygóközi anyag] a bolygók közötti térben, főleg a Naprendszer fősíkjában található anyag. Porösszetevőit üstökösök és kisbolygók porladása adja. Gázösszetevői elsősorban a napszélből, emellett az üstökösök gázkibocsátásából, a bolygók felsőlégköréből és magnetoszférájából származnak. A heliopauzán belül a Naprendszer égitestei között a bolygóközi anyag, azon kívül már a csillagközi anyag dominál. bővebben
    • intersztelláris anyag
      [csillagközi anyag] a galaxisokon belül, a csillagok közötti teret kitöltő anyag. A csillagközi anyag 99%-át gáz alkotja, ez főként hidrogénből, kevesebb héliumból és még kevesebb nehezebb elemből áll. A csillagközi anyag gyakran felhőkben csoportosul. A csillagközi gázban állapotuk és eredetük szerint elkülöníthetünk ionizált régiókat, szupernóva-maradványokat, planetáris ködöket, semleges hidrogénfelhőket, hideg molekulafelhőket. A csillagközi anyag por összetevőjét 10-6 m-nél kisebb méretű, hideg csillaglégkörökben keletkezett szilikát, szén és ezekre később kifagyott gázokból álló szemcsék alkotják. A csillagközi anyag két fő komponense a forró, ritka gáz és a hideg, sűrű por. A Tejútrendszerben a csillagközi anyag tömege a csillagok tömegének kb. tizedével egyenlő. bővebben
    • Io
      a Jupiter legaktívabb holdja. Az Europa és a Ganymedes holdak a pályáját elliptikussá torzítják, minek következtében a Jupiter árapályhatása fűti az Iot, ami vulkanizmust eredményez. Több száz kitörési központ látszik a felszínén, lapos vulkánjai kénes és szilikátos lávát produkálnak. Gyenge gravitációs tere és ritka, vulkáni gázokból álló légköre miatt a kitörési felhők 100 km fölé is emelkedhetnek. A 0,5-1 km/s sebességgel kilőtt anyag részben kristályos formában visszahullik a felszínére, emellett a folyékony kénes lávák hatalmas területeket öntenek el. Az Io felszíne folyamatosan változik. A híg lávák borította felszínből töredezett, néhol 10 km magas hegyek bukkannak ki, amelyek a szilikátos kéreg blokkjai. Változékony légkörének napsütötte oldalán ionoszféra keletkezik, amely a Jupiter mágneses terével összekapcsolódik, és a két égitest között millió amperes áramok folynak. Az Ioról a Jupiter körüli térbe kb. 1 tonna anyag jut ki másodpercenként, amely az Io pályája mentén eloszlik, és kiterjedt, főként nátriumból, kénből álló vastag gyűrűt alkot. bővebben
    • Janus
      a Szaturnusz holdja, amely az Epimetheus holddal négyévente pályát cserél. Gravitációs hatása közreműködik az A-gyűrű külső határvonalának kialakításában. bővebben
    • jet
      [bipoláris kifújás] egy égitesttől (vagy annak környezetéből) két egymással ellentétes irányba kiinduló, nagy sebességű anyagsugár. bővebben
    • Julián-naptár
      [Julianus-naptár] Julius Caesar által i.e. 46-ban bevezetett naptár. A korábbi naptár és az éves napjárás között évente 4 nap eltérés volt, ezt korrigálta az i.e. 46 novembere és decembere közé iktatott két rendkívüli hónap. A Julianus-naptár egy éve 365 napos, négyévente 366 napból állt. Augustus Caesar döntése által a Julianus-naptárban minden néggyel maradék nélkül osztható év lett szökőév. A Julianus-naptár egy átlagos éve (365,25 nap) és az éves napjárás között 11 perc 13 másodperc különbség van, ez 128 évente tesz ki egy napot. Ennek korrigálására vezették be a Gergely-naptárt. bővebben
    • Julianus-naptár
      Julius Caesar által i.e. 46-ban bevezetett naptár. A korábbi naptár és az éves napjárás között évente 4 nap eltérés volt, ezt korrigálta az i.e. 46 novembere és decembere közé iktatott két rendkívüli hónap. A Julianus-naptár egy éve 365 napos, négyévente 366 napból állt. Augustus Caesar döntése által a Julianus-naptárban minden néggyel maradék nélkül osztható év lett szökőév. A Julianus-naptár egy átlagos éve (365,25 nap) és az éves napjárás között 11 perc 13 másodperc különbség van, ez 128 évente tesz ki egy napot. Ennek korrigálására vezették be a Gergely-naptárt. bővebben
    • Juliet
      az Uránusz holdja. bővebben
    • Jupiter
      a Naprendszer legnagyobb bolygója, a Jupiter típusú bolygók névadója. Anyagának legnagyobb része (a nagy nyomás miatt) folyékony hidrogén és hélium. Kb. 12 ezer km sugarú magja szilárd kőzet és jég keverékből áll. Ezt kb. 30 ezer km vastag ún. fémes folyékony hidrogénréteg burkolja, amelyben az atomok protonok és elektronok keverékére válnak szét. Ezt kb. 23 ezer km vastag folyékony hidrogénréteg, majd kb. ezer km vastag turbulens légkör borítja. A Jupiter globális összehúzódással hőt termel, így 1,7-szer annyi energiát sugároz ki, mint amennyit a Naptól kap. Légkörzését a belső hő és a gyors forgásból adódó Coriolis-erő határozza meg. Az egyenlítővel párhuzamos K-Ny irányú max. 40-50 m/s sebességű szelek jellemzik, felhőzete világos sávokra és sötétebb övekre tagolódik. Az ellentétes szélirányok határán örvények támadnak, közülük leghíresebb a Nagy Vörös Folt. A Jupiternek erős mágneses tere, kiterjedt magnetoszférája, gazdag holdrendszere van. A belső törmelékholdak a gyűrűk közelében keringenek, távolabb négy óriáshold következik, még messzebb befogott kisebb holdak találhatók. Gyűrűrendszere három részre tagolódik. Külső fátyolgyűrűje 225 ezer km távolságban kezdődik a bolygótól, a Jupiter felé haladva két egymásba ágyazott gyűrűből áll, anyagukat a Thebe és az Amalthea hold porladása adja. 122800-129200 km között húzódó fő gyűrűje a Metis és az Adrastea holdak porladásából származik. A fő gyűrűtől befelé a diffúz, ritka ún. halógyűrű következik. bővebben
    • Jupiter típusú bolygó
      főként folyékony állapotú hidrogénből és héliumból álló bolygó. A gyors tengelyforgás miatt a Jupiter típusú bolygók alakja lapult, hősugárzásuk lassú összehúzódásukból származik. A Jupiter típusú bolygóknak nincs szilárd felszínük (csak mélyen, a magjuknál szilárdak), felsőlégkörüket kivéve nincs rajtuk jelentős napi vagy éves hőingás. bővebben
    • kataklizmikus változócsillag
      kettőscsillag, amelyben az egyik komponens tömeget ad a másiknak, ettől pedig általában szabálytalan időközönként kitörések történnek. Egyik tagja fehér törpe, amelyre az anyag átáramlik, akkréciós korongot képezve körülötte. A kataklizmikus változócsillagokhoz tartoznak a törpenóvák{/kislexikon}, nóvák, {kislexikon=szupernóva}szupernóvák. Előbbieknék a korong, utóbbinál maga a fehér törpe robban szét, mivel tömege átlépi a Chandrasekhar-határt. bővebben
    • KBO
      Kuiper-objektum. bővebben
    • kentaurok
      a Kuiper-övből az óriásbolygók térségébe került égitestek (pl. Chiron). A kentaurok dinamikai élettartama rövid, az óriásbolygók kb. 10 millió év alatt vagy még gyorsabban kilökik őket a térségből. Ha a Naphoz közelebb kerülnek, rövid periódusú üstökösökké válnak. bővebben
    • keringés
      valamely égitest mozgása egy másik körül. Nem összekeverendő a forgással. bővebben
    • kettőscsillag
      két egymás körül keringő csillag alkotta rendszer. A kettőscsillagok együtt, egy időben keletkeztek, jelentősen befolyásolják egymás fejlődését. Ha az egyik tag kitölti Roche-térfogatát, a másik égitest felszínére, illetve az azt övező akkréciós korongba áramlik anyaga. Amennyiben az egyik objektum fehér törpe vagy neutroncsillag, a ráhulló anyag robbanások formájában felfénylést okozhat (nóva, törpenóva). A csillagoknak több mint fele kettőscsillag rendszerekben található. bővebben
    • Kirkwood-rések
      a kisbolygóövben a Jupiter gravitációs hatására létrejött zónák, ahol a keringési idő úgy aránylik a Jupiter keringési idejéhez, mint kis egész számok hányadosa (rezonanciák). A Kirkwood-résekbe kerülő kis égitestek e rezonancia hatására kiszóródnak onnan. bővebben
    • kis felületi fényességű galaxis
      olyan galaxis, amelyben alig keletkeznek csillagok, így nehezen vehető észre. Minden típusban és méretben előfordulnak kis felületi fényességű galaxisok. Számuk jelentős, nehéz pontosan megbecsülni. bővebben
    • Kis Magellán-felhő
      a Naptól kb. 195 ezer fényévre lévő, kb. 15 ezer fényév átmérőjű szabálytalan törpegalaxis, amely Tejútrendszerünk egyik kísérőgalaxisa, tömege kb. 2 milliárd naptömeg. bővebben
    • kisbolygó
      a Nap körül keringő, főleg fémes és/vagy szilikátos kőzetekből álló, a nagybolygóknál kisebb égitest. A kisbolygók az üstökösökkel ellentétben általában nem mutatnak gázkibocsátást, kevés jeget tartalmaznak. Többségük a Mars és a Jupiter közötti fő kisbolygóövben, valamint a Jupiterrel azonos pályán (Trójai-kisbolygók) kering. 2006-ban 330000 volt az ismert pályájú kisbolygó. A kisbolygók össztömege 2x1024 g, ennek több mint a fele a Ceresben, a legnagyobb kisbolygóban összpontosul. A kisbolygók száma a méret csökkenésével exponenciálisan nő. A kisbolygó alakja változatos, a felszínüket általában törmeléktakaró borítja, a kráterek mellett repedések, gerincek és kisebb sziklatömbök találhatók rajtuk. Sok kisbolygó körül hold is kering, illetve előfordul, hogy két vagy több összetapadt testből áll. A kisbolygók több nagy bolygócsíra szétdarabolódásával keletkeztek a Naprendszer kialakulásakor a Mars és a Jupiter között. A kisbolygók és az üstökösök között nincs éles határvonal, léteznek átmeneti objektumok is. bővebben
    • kisbolygócsalád
      hasonló pályán keringő, hasonló típusú kisbolygók együttese a kisbolygóövben. Mindegyik kisbolygócsalád egy-egy nagyobb ősi kisbolygó szétdarabolódásával keletkezett. bővebben
    • kisbolygóöv
      a Mars és a Jupiter pályája között húzódó zóna, itt található a kisbolygók többsége. A kisbolygóövbe sorolják továbbá a Jupiterrel azonos pályán keringő Trójai kisbolygókat. A Naprendszer keletkezésekor a kisbolygóöv területén is épültek fel bolygócsírák. A közeli Jupiter gravitációs zavaró hatása azonban megakadályozta, hogy nagybolygót alkossanak. Egyes tartományokból kiszórta a kisbolygókat (Kirkwood-rések), a nagyobb kisbolygók összeütköztek, széttörtek, így keletkeztek a kisbolygócsaládok. A kisbolygóöv mai tömege legfeljebb fele az eredetinek, jelenleg a Jupiter perturbáló hatása és a kisbolygók egymás közötti ütközései a legfontosabb jelenségek a kisbolygóövben. bővebben
    • kísérőgalaxis
      valamely galaxis körül keringő kisebb, általában törpe elliptikus, szferoidális vagy szabálytalan galaxis. Időnként az anyagalaxisokkal kölcsönhatásba lépnek, fel is bomolhatnak. Tejútrendszerünk körül kb. 20 kísérőgalaxis kering, ezek több mint felét fedezték fel 2006-ig. bővebben
    • kölcsönható galaxis
      olyan galaxisok, amelyek között fellépő kölcsönhatás megváltoztatja felépítésüket. Egymás közelében elhaladva eltorzítják egymás alakját, egyes részeik kiszakadva önálló galaxisokká válhatnak. Ütközéskor a két galaxis csillagközi anyaga a találkozás helyén összesűrűsödik, heves csillagkeletkezést eredményezve. Napjainkban a galaxisok kb. tizede kölcsönható galaxis, de a Világegyetem első néhány milliárd évében sokkal gyakoribbak voltak. bővebben
    • kóma
      az üstökös magja körül kialakuló ritka légkör, amelynek por- és gázanyaga folyamatosan szökik el a bolygóközi térbe, és az üstökösmagról, annak szublimációja révén kap gáz- és porutánpótlást. A kómaban a napsugárzás hatására különböző kémiai átalakulások zajlanak. bővebben
    • kométa
      [üstökös] a nagybolygóknál kisebb, a kisbolygókhoz hasonló méretű, de illó anyagokban azoknál gazdagabb égitest a Naprendszerben. Az üstökös magja a Naptól távol inaktív, a Naphoz közel (kb. a Jupiternél beljebb kerülve) fagyott gázai szublimálnak felszínéről, és kiterjedt, ritka légkört alkotnak körülötte. Ez a kóma, amelynek anyaga folyamatosan szökik az űrbe. Az üstökösmagok szublimálása a Naphoz közel heves, másodpercenként több tonnányi gáz és porszem hagyhatja el a magot. A szublimáció során nagyobb töredékek is leszakadnak, időnként a mag is több darabra hasad. A kóma anyagát a Nap sugárnyomása, és a napszél "elfújja". Így keletkezik a csóva, amely a Nappal ellentétes irányba mutat. A porcsóva szemcséinek mozgását a Nap sugárnyomása befolyásolja, míg az ioncsóva részecskéire a napszél van hatással. Az üstökösök többsége az üstökösfelhőkben, a Neptunuszon túl található. Egy üstökös minden napközelség alkalmával anyagot veszít. Előfordul, hogy a mag felszínén kemény kéreg képződik, és az üstökös inaktív lesz. Az üstökösök és a kisbolygók között nincs éles határvonal, vannak átmeneti objektumok is. bővebben
    • konstelláció
      [csillagkép] az égbolt képzeletben lehatárolt területe, csillagképek tehát fizikailag nem léteznek. Gyakorlati hasznuk, hogy megkönnyítik az égen történő tájékozódást. Az égboltot ma 88 csillagképre osztjuk, határaik a rektaszcenziós és deklinációs körökkel párhuzamosak. Egy csillagkép csillagai fizikailag nem tartoznak össze, mivel a térben különböző távolságra vannak. Egy csillagképbe nem csak a szabad szemmel látható csillagokat sorolják, ide tartoznak a csak távcsővel látható halványabb csillagok, ködök, halmazok, galaxisok stb. A csillagképek elnevezésüket (amely gyakran ókori eredetű) általában fényesebb csillagaik alkotta alakzatról kapták. A különböző kultúrák más-más csillagképeket és elnevezéseket használtak. bővebben
    • Kordylewski-féle porhold
      a Föld-Hold rendszer két librációs pontjában, a Földről nézve a Hold előtt és mögött 60°-kal felhalmozódó porfelhő, amely nem alkot összefüggő égitestet. bővebben
    • korona
      a naplégkör külső tartománya, határa pontosan nem húzható meg, általában a fotoszférától kb. néhány millió km-ig terjedő zónát tekintik koronanak. Ritka anyaga a fotoszféra mechanikus és elektromágneses hullámaitól 1-2 millió K-re melegszik, a mágneses tér erővonalai szerint rendeződik, és a nyílt erővonalak mentén napszélként kiáramlik a bolygóközi térbe. bővebben
    • kötött keringés
      kötött tengelyforgás. bővebben
    • kötött tengelyforgás
      olyan rezonancia, amelyben egy égitest keringési és tengelyforgási ideje megegyezik, ilyenkor mindig ugyanazt az oldalát mutatja azon égitest felé, amely körül mozog. bővebben
    • középnap
      a fiktív egyenlítői középnap két delelése közt eltelt idő. bővebben
    • középszoláris idő
      a fiktív egyenlítői középnap óraszöge +12 óra (ezt az időt használjuk a mindennapokban). bővebben
    • kozmikus kőrakás
      összetört szerkezetű, különálló darabokból álló kisbolygó, amelyet gravitációs tere és az érintkező törmelékek felületi tapadása tart egyben. bővebben
    • kozmikus sebesség
      az a minimális sebesség, amellyel egy űreszköz egy égitest felszínét, vagy annak környezetét végleg elhagyhatja. A Föld körüli keringéshez szükséges első kozmikus sebesség (vagy körsebesség) 7,9 km/s, a Föld körüli pálya elhagyásához szükséges második kozmikus sebesség (vagy parabolikus sebesség) 11,2 km/s, a Naprendszer elhagyásához szükséges harmadik kozmikus sebesség 42,3 km/s a Föld naptávolságában. bővebben
    • kozmikus sugarak
      főként nagysebességű és így nagyenergiájú atommagok áramlása. Elsősorban hidrogén- és héliummagokból áll, de jelentős a lítium, berillium, bór és a nehezebb magok aránya is a kozmikus sugarakakban. A kozmikus sugarakak nóva- és szupernóva-robbanásoktól, csillagoktól és csillagközi felhőktől is származhatnak. Mozgásukat a galaktikus mágneses tér befolyásolja, egyenletes, enyhén irányfüggő eloszlást mutatnak az égen. bővebben
    • kozmogónia
      a különböző égitestek keletkezésével foglalkozó tudományterület. bővebben
    • kozmológia
      A Világegyetem kialakulásával, fejlődésével, múltbéli és jelenlegi felépítésével, valamint jövőjével foglalkozó tudományterület. A 2006 körüli kozmológiai világkép legfontosabb elemei: a Világegyetem az Ősrobbanással keletkezett 13,7+/-0,2 milliárd évvel ezelőtt. Azóta tágul, jövőjét tömege és a tágulási sebesség határozza meg. A nyílt geometriájú Világegyetem örökké tágul, a sík Világegyetem tágulása a végtelenben megáll, a zárt Világegyetem tágulása belátható időn belül megáll, amelyet zsugorodás követ, végén a Nagy Reccsel. A Világegyetem geometriája a síkhoz közelinek látszik. A Világegyetem homogén és izotrop, minden részén ugyanazok a természeti törvények érvényesek, anyagának és energiájának nagy része ismeretlen mibenlétű, nem látható (sötét anyag és sötét energia). Egyes megfigyelések alapján tágulása néhány milliárd éve gyorsuló ütemű. A fenti világkép nem végleges, de a legjobb, melyet a megfigyelések többségéhez illeszteni tudunk. bővebben
    • kráter
      szilárd felszínű égitesteken más égitest becsapódásától keletkező képződmény. A kráter keletkezése pillanatában a becsapódó objektum mozgási energiája hőenergiává alakul, a felmelegedő gázok tágulása robbanást okoz. Ekkor keletkezik a tranziens kráter, amely a későbbiekben a falak csuszamlásával, a kráteraljzat megemelkedésével tovább alakul. A nagyobb kráterek aljzata viszonylag sima, 20-40 km feletti átmérőnél központi csúcs, majd központi gyűrűk jelennek meg a kráterben. bővebben
    • kromoszféra
      a Nap légkörének a fotoszféra és a korona közötti tartománya. Vastagsága kb. 10 ezer km, hőmérséklete a fotoszféra tetején mérhető 4300 K-ről felfelé növekszik, felülről az átmeneti réteg határolja, amelyben a hőmérséklet 10 ezer K-ről millió K-re nő. bővebben
    • Kuiper Belt Object
      [KBO] Kuiper-objektum. bővebben
    • Kuiper-Edgeworth-öv
      [Kuiper-öv] a Naptól 30-55 Cs.E. között húzódó, közel korong alakú üstökösfelhő, tagjai a Kuiper-objektumok. A Kuiper-öv tömege néhány földtömeg, sok millió 1 km-nél nagyobb kisbolygót illetve üstökösmagot tartalmazhat. Belső részéről az ütközések és az óriásbolygók perturbáló hatása üstökösmagokat juttat a nagybolygók térségébe (kentaurok, rövid periódusú üstökösök), külső részén a Naprendszer ősanyaga az eredetihez hasonló állapotban van. 2006-ig kb. 1000 Kuiper-objektumot fedeztek fel, a Pluto is a Kuiper-öv tagja. Találtak már a Plutonál nagyobb égitestet is (Eris). bővebben
    • Kuiper-objektum
      a Kuiper-öv tagja. bővebben
    • Kuiper-öv
      a Naptól 30-55 Cs.E. között húzódó, közel korong alakú üstökösfelhő, tagjai a Kuiper-objektumok. A Kuiper-öv tömege néhány földtömeg, sok millió 1 km-nél nagyobb kisbolygót illetve üstökösmagot tartalmazhat. Belső részéről az ütközések és az óriásbolygók perturbáló hatása üstökösmagokat juttat a nagybolygók térségébe (kentaurok, rövid periódusú üstökösök), külső részén a Naprendszer ősanyaga az eredetihez hasonló állapotban van. 2006-ig kb. 1000 Kuiper-objektumot fedeztek fel, a Pluto is a Kuiper-öv tagja. Találtak már a Plutonál nagyobb égitestet is (Eris). bővebben
    • küllő
      1. a Szaturnusz gyűrűrendszerében megfigyelhető sugár irányú, hosszú, háromszög alakú sávok, amelyek látszólag merev testként mozognak. A küllőket valószínűleg a bolygóval együtt forgó mágneses tér erővonalai hozzák létre, melyek a gyűrűk apró szemcséinek a helyzetét, állapotát megváltoztatják. 2. a spirális galaxisok egy részénél látható egyenes képződmények, amelyek a magból két ellentétes irányba nyúlnak ki, végződésüknél alakjuk megtörik, és spirálkarként kezd felcsavarodni. bővebben
    • küllős spirális galaxis
      spirális galaxis. bővebben
    • kulmináció
      valamely égitest áthaladása a helyi meridiánon. A felső kulmináció a delelés. bővebben
    • külső bolygó
      Jupiter típusú bolygó. bővebben
    • kvadratúra
      az a térbeli helyzet amikor egy (a Naphoz képest a Földnél távolabb keringő) bolygó a Földről nézve a Naptól 90 fokra látszik az égen. Ha a kvadratúra helyzetet képzeletben a Föld északi pólusa fölül nézzük, a Nap-Föld-bolygó derékszögű háromszöget alkotnak, amelynek derékszögű csúcsánál a Föld található. bővebben
    • kvazár
      csillagszerű (azaz kvázisztelláris) rádióforrás. A kvazárok általában nagy vöröseltolódású, távoli galaxisok aktív magjai, leggyakoribbak az Ősrobbanás után 2-3 milliárd évvel voltak. Energiakibocsátásuk erősen változik, általában kb. tízezerszerese a Tejútrendszerének, főként nagyenergiájú sugárzásból áll. Az aktivitást egy óriási tömegű központi fekete lyuk hozza létre, amelybe környezetéből anyag áramlik egy akkréciós korongon keresztül. A kvazároknál ennek a korongnak a síkjára kb. 90-45 fokos szög között látunk rá. Amikor egy kvazárnál a heves folyamatok alábbhagynak, aktivitása megszűnik, "normális" galaxismag lesz belőle. bővebben
    • L
      [luminozitás] egy csillag által másodpercenként kibocsátott összenergia, a fényteljesítmény (wattban vagy Nap-luminozitás egységben). bővebben
    • Larissa
      a Neptunusz holdja. bővebben
    • láthatatlan tömeg
      [sötét anyag] a Világegyetem tömegének legnagyobb része (durva becslés alapján kb. 80%-a) láthatatlan formában van jelen, és csak gravitációs hatása révén mutatható ki. A sötét anyag kisebb részét barna törpék, neutroncsillagok, fekete lyukak (MACHO-k), stb. alkothatják. Nagyobb részét neutrínók vagy ismeretlen, a közönséges (általunk ismert) anyagtól eltérő részecskék tehetik ki. A sötét anyag létezésére utal pl. a csillagok sebességeloszlása a galaxisok korongjában és a galaxisok mozgása a halmazokban. A sötét anyag eloszlása a normál anyagét követi, nagy mennyiségben található a galaxishalmazok belső részén, a galaxisokban és az azokat övező halókban. bővebben
    • látóhatár
      az égbolt és a földfelszín látszólagos érintkezésének vonala. Az elméleti látóhatár a helyi függőlegesre merőlegesen állított sík és a képzeletbeli éggömb metszésvonala, a természetes látóhatár a terep egyenetlensége miatt eltér ettől. bővebben
    • látóirányú sebesség
      a megfigyelőt és a vizsgált objektumot összekötő egyenessel párhuzamos irányú sebessége az adott objektumnak. bővebben
    • látszó fényesség
      egy égitestnek a Földről látszó fényessége. bővebben
    • Leda
      a Jupiter holdja. bővebben
    • lencseszerű galaxis
      [lentikuláris galaxis] az elliptikus és a spirális galaxis közti átmeneti objektum. Korongjában nincsenek spirálkarok, magja szokatlanul nagyméretű. Csillagközi anyagot általában kevesebbet tartalmaz, mint a spirális galaxisok, csillagtartalma az elliptikus galaxisokéhoz áll közelebb, napjainkban alig zajlik csillagkeletkezés a lentikuláris galaxisokban. bővebben
    • lentikuláris galaxis
      az elliptikus és a spirális galaxis közti átmeneti objektum. Korongjában nincsenek spirálkarok, magja szokatlanul nagyméretű. Csillagközi anyagot általában kevesebbet tartalmaz, mint a spirális galaxisok, csillagtartalma az elliptikus galaxisokéhoz áll közelebb, napjainkban alig zajlik csillagkeletkezés a lentikuláris galaxisokban. bővebben
    • Leonidák
      november 14-21. között jelentkező meteorraj, gyakorisági maximuma nov. 17-18-ra esik. Általában gyenge aktivitást mutat, de 33 éves ciklussal erős meteorzáport produkál (ekkora a raj szülő üstökösének, a Tempel-Tuttle-üstökösnek a keringési periódusa). bővebben
    • leszálló csomó
      csomó. bővebben
    • libráció
      a Hold tengelyforgási sebessége állandó, de keringése földközelben gyorsabb, földtávolban lassabb. Így hol a keleti, hol a nyugati pereméből látunk többet, ez a hosszúsági libráció. A holdpálya 5°-os szöget zár be az ekliptikával, a Hold forgástengelye pedig 1,5°-ot a pályasíkjára állított merőlegessel. Emiatt hol az északi, hol a déli részére látunk rá jobban, ez a szélességi libráció. A kettőből összeálló optikai libráció miatt a Hold felszínének 59%-a figyelhető meg a Földről. bővebben
    • librációs pont
      két égitest körül 5 olyan pont, amelyekben egy harmadik test úgy keringhet a kettő tömegközéppontja körül közel, stabil pályán, hogy az egymástól mért távolságuk aránya nem változik. Az L1, L2, L3 pont egy egyenesbe esik a két égitesttel, az L4 és L5 pedig szabályos háromszöget alkot velük. A Nap-Jupiter-rendszer két librációs pontja környékén találhatók a Trójai kisbolygók. bővebben
    • Lokális csoport
      az a galaxishalmaz, amelynek a Tejútrendszerünk is a tagja. A kb. 6 millió fényév átmérőjű Lokális csoport 50-80 galaxist tartalmazhat, ebből kb. 50 tagot fedeztek fel 2006-ig - de nem mindegyik objektumról dönthető el egyértelműen, hogy galaxis, illetve a Lokális csoport tagja. Két legnagyobb objektuma az Androméda-galaxis és a Tejútrendszer. A Lokális csoportban három spirális galaxis van, a többi törpe elliptikus, szferoidális és szabálytalan galaxis, amelyek közül sok az Androméda-galaxis, illetve a Tejútrendszer kísérőgalaxisa. A Lokális csoport a szegényebb galaxishalmazok közé tartozik. Stabil képződmény, de lassan változik, a kisebb galaxisok időnként a nagyobbakba olvadnak. bővebben
    • Lokális galaxiscsoport
      [Lokális csoport] az a galaxishalmaz, amelynek a Tejútrendszerünk is a tagja. A kb. 6 millió fényév átmérőjű Lokális csoport 50-80 galaxist tartalmazhat, ebből kb. 50 tagot fedeztek fel 2006-ig - de nem mindegyik objektumról dönthető el egyértelműen, hogy galaxis, illetve a Lokális csoport tagja. Két legnagyobb objektuma az Androméda-galaxis és a Tejútrendszer. A Lokális csoportban három spirális galaxis van, a többi törpe elliptikus, szferoidális és szabálytalan galaxis, amelyek közül sok az Androméda-galaxis, illetve a Tejútrendszer kísérőgalaxisa. A Lokális csoport a szegényebb galaxishalmazok közé tartozik. Stabil képződmény, de lassan változik, a kisebb galaxisok időnként a nagyobbakba olvadnak. bővebben
    • Lokális galaxishalmaz
      [Lokális csoport] az a galaxishalmaz, amelynek a Tejútrendszerünk is a tagja. A kb. 6 millió fényév átmérőjű Lokális csoport 50-80 galaxist tartalmazhat, ebből kb. 50 tagot fedeztek fel 2006-ig - de nem mindegyik objektumról dönthető el egyértelműen, hogy galaxis, illetve a Lokális csoport tagja. Két legnagyobb objektuma az Androméda-galaxis és a Tejútrendszer. A Lokális csoportban három spirális galaxis van, a többi törpe elliptikus, szferoidális és szabálytalan galaxis, amelyek közül sok az Androméda-galaxis, illetve a Tejútrendszer kísérőgalaxisa. A Lokális csoport a szegényebb galaxishalmazok közé tartozik. Stabil képződmény, de lassan változik, a kisebb galaxisok időnként a nagyobbakba olvadnak. bővebben
    • Lokális szuperhalmaz
      az a szuperhalmaz, amelynek a Tejútrendszerünk és így a Lokális csoport is tagja. Ez a kb. 100 millió fényév átmérőjű, enyhén lapult Virgo szuperhalmaz. Centruma a Virgo galaxishalmaz, Lokális csoportunk a peremén helyezkedik el a Canes Venatici felhőben. bővebben
    • luminozitás
      egy csillag által másodpercenként kibocsátott összenergia, a fényteljesítmény (wattban vagy Nap-luminozitás egységben). bővebben
    • Lysithea
      a Jupiter holdja. bővebben
    • m
      [magnitúdó] Az égitestek fényességének meghatározására használt, a fény intenzitásának logaritmusával arányos skála mértékegysége. Egy magnitúdó különbség 2,512-szeres fényintenzitás-aránynak felel meg. A magnitúdó skála fordított, azaz minél kisebb a magnitúdó értéke, annál fényesebb az objektum. A Nap látszó fényessége -26,8 magnitúdó, a teleholdé -12,6 magnitúdó, a szabad szemmel látható leghalványabb csillagé +6,5 magnitúdó körüli. bővebben
    • M31
      [Androméda-galaxis] a Lokális csoport legnagyobb galaxisa. Az Androméda-galaxis spirális galaxis, korongjának átmérője közel 160 ezer fényév (mintegy másfélszerese a Tejútrendszerének), tömege 3x1011 naptömeg (a Tejútrendszerének kb. kétszerese), távolsága a Földtől 2,5 millió fényév. Közvilágítástól mentes helyről szabad szemmel is megpillantható. bővebben
    • MACHO
      nagy tömegű kompakt halóobjektum. A Tejútrendszer halójában található olyan égitestek gyűjtőfogalma, amelyek nem, vagy csak alig bocsátanak ki sugárzást. Jelenlétük gravitációs hatásukkal érzékelhető, a sötét anyag részét képezik. Főleg barna törpék, neutroncsillagok alkothatják a MACHOkat, kimutatásuk mikrolencse-jelenséggel lehetséges. bővebben
    • Magellán-áramlás
      a Magellán-felhőket is tartalmazó kb. 200 ezer fényév hosszú, csillagokból és gázfelhőkből álló ív a Tejútrendszer körül, amely a Magellán-felhők és a Tejútrendszer gravitációs kölcsönhatása során keletkezett. bővebben
    • Magellán-felhők
      a Kis és a Nagy Magellán-felhő. bővebben
    • magnetoszféra
      egy égitestet körülvevő mágneses mező, amely töltött részecskéket tartalmaz. A magnetoszféra eltéríti, kölcsönhatásba lép a világűrből érkező töltött részecskékkel, így részben védelmet nyújt a napszéllel szemben. bővebben
    • magnitúdó
      Az égitestek fényességének meghatározására használt, a fény intenzitásának logaritmusával arányos skála mértékegysége. Egy magnitúdó különbség 2,512-szeres fényintenzitás-aránynak felel meg. A magnitúdó skála fordított, azaz minél kisebb a magnitúdó értéke, annál fényesebb az objektum. A Nap látszó fényessége -26,8 magnitúdó, a teleholdé -12,6 magnitúdó, a szabad szemmel látható leghalványabb csillagé +6,5 magnitúdó körüli. bővebben
    • mare
      holdbéli megszilárdult bazaltos lávatenger. bővebben
    • Mars
      Föld-típusú bolygó, külső szomszédunk. Kb. 1500 km sugarú fémes magját szilikátos köpeny, majd 50-150 km vastag kéreg borítja. Ősi, globális mágneses terének nyomai idős területein még felismerhetők, amelyek egykor globális lemeztektonikai folyamatokra utalnak. Déli részeit kráterezett, idős felföldek, az északiakat átl. 2-3 km-rel mélyebb, fiatalabb síkságok borítják. A földinél gyengébb gravitációs tér és a vastagabb kéreg miatt hatalmas pajzsvulkánok képződtek a Mars északi részén, több magassága a 20 km-t is meghaladja. Némelyik közülük utoljára kb. 100 millió évvel ezelőtt működött. A kéregmozgásokkal létrejött legnagyobb képződmény a kb. 4000 km hosszú Mariner-völgyrendszer. A Mars forgástengelye jelenleg 25 fokos szöget zár be a pályasíkjára állított merőlegessel. Emellett pályája elliptikus, a kettőnek eredményeként is erős évszakos ingadozások vannak rajta, amelyekhez kiterjedt porviharok kapcsolódnak. A pólusok környékén alul víz- és felette széndioxidjégből álló sapka található. A ritka széndioxid-légkör üvegházhatása gyenge, a felszínen a napi hőingás 40-60 fok. A hőmérséklet a teljes bolygón +25°C és -120°C között változik. A Marson található vízfolyásnyomok egy része a jelenleginél melegebb klímára utal, de sok a mai éghajlati viszonyok közt is létrejöhetett, jég alatti vízmozgással. A Mars vízkészletének jelentős része a felszín alatt fagyott formában raktározódhat. Életnyomokat eddig még nem találtak a Marson, de elképzelhető, hogy egykor az élet primitív formája kifejlődött rajta. Két apró holdja a Phobos és a Deimos. bővebben
    • mascon
      A Hold tengereinek területén megfigyelhető tömegkoncentrációk, amelyek pozitív gravitációs anomáliákat okoznak. A masconokat a Hold kérge alatt megemelkedett köpeny anyaga és a tengerek területére kiömlött bazaltláva hozza létre. bővebben
    • mass concentration
      [mascon] A Hold tengereinek területén megfigyelhető tömegkoncentrációk, amelyek pozitív gravitációs anomáliákat okoznak. A masconokat a Hold kérge alatt megemelkedett köpeny anyaga és a tengerek területére kiömlött bazaltláva hozza létre. bővebben
    • Massive Compact Halo Object
      [MACHO] nagy tömegű kompakt halóobjektum. A Tejútrendszer halójában található olyan égitestek gyűjtőfogalma, amelyek nem, vagy csak alig bocsátanak ki sugárzást. Jelenlétük gravitációs hatásukkal érzékelhető, a sötét anyag részét képezik. Főleg barna törpék, neutroncsillagok alkothatják a MACHOkat, kimutatásuk mikrolencse-jelenséggel lehetséges. bővebben
    • Mathilde
      jelentős széntartalmú kisbolygó, közepes átmérője 52 km, tengelyforgási ideje 17,4 nap. Átlagos sűrűsége alacsony, ami arra utal, hogy belseje üreges szerkezetű, felszínén óriási becsapódásos kráterek vannak. bővebben
    • mélyég-objektum
      az égen megfigyelhető csillaghalmazok, ködök és galaxisok gyűjtőfogalma. A mélyég-objektumok távcsővel nem fontforrásokként látszanak. bővebben
    • meridián
      az éggömbnek az a főköre, amely az északi és a déli sarkon, valamint a megfigyelő feje feletti ponton, a zeniten is áthalad. Egy égitest valamely pontról nézve akkor delel, amikor a meridiánon áthalad. bővebben
    • Merkúr
      a Naphoz legközelebbi nagybolygó. Tengelyforgási és keringési ideje 2:3 arányú. Számottevő légköre nincs, felszínén a hőmérséklet -170°C és +430°C között változik. Kráterei között néhol simább, vulkáni anyagokkal feltöltött területek találhatók. Életének elején egy nagy bolygócsírával ütközött, a robbanás külső szilikátos rétegét eltávolította, és a fémekben gazdagabb belső maradt vissza. Ez és a Naphoz közeli kialakulás együttesen magyarázza nagy sűrűségét. Ezután a radioaktív elemek által termelt és az összeállásból visszamaradt hőtől globális vulkanizmus kezdődött a Merkúron, amelynek a bolygó hűlése és enyhe zsugorodása vetett véget. 3,8-3,9 milliárd évvel ezelőtt egy óriási becsapódás nyomán (Caloris-medence keletkezése) átmenetileg újraéledt a vulkanizmus. Ma a Merkúr inaktív égitest, gyenge mágneses térrel. Sarkvidéki krátereiben feltehetőleg kőzettörmelékkel kevert vízjég található. bővebben
    • meteor
      a világűrből a Föld légkörébe nagy (11-70 km/s) sebességgel belépő meteorikus testek 80-100 km magasan a légköri gázokkal ütközve felizzanak, útjuk mentén a levegőt is felhevítik, ionizálják, amely sugározni kezd. Az így keletkező, gyorsan haladó fénycsík a meteor jelenség. A szabad szemmel látható meteorokat kiváltó szemcsék néhány mm-es, cm-es méretűek. Anyaguk általában néhány tized másodperc alatt elfogy, ezért a meteor jelenség rövid. Ha a meteorikus test túléli a repülést, a földet érés után meteoritnak nevezzük. Akkor látható sok meteor az égen, amikor a Föld egy meteorrajt keresztez pályáján haladva. bővebben
    • meteorikus test
      a meteoroidokra, a meteor jelenséget kiváltó objektumokra, és a meteoritokra egyaránt alkalmazott gyűjtőfogalom. bővebben
    • meteorit
      a légkörbe lépett, a meteor jelenség során teljesen el nem égett meteorikus test földfelszíni maradványa. Hullott meteoritnak nevezik azokat a testeket, amelyek lehullását is megfigyelték, talált meteoritnak, amelyekre véletlenszerűen akadtak. bővebben
    • meteoroid
      a világűrben keringő meteorikus test. bővebben
    • meteorraj
      A világűrben keringő meteoroidok egy része meteorrajokat alkot. Minden meteorrajt egy üstökös vagy kisbolygó hoz létre, amely szemcséket szór szét útja mentén. A meteorraj tagjai különböző hatásokra szétterjednek a szülőégitest pályáján. Idővel teljesen szétszóródnak a bolygóközi térben a szemcsék, és megszűnik a meteorraj. Amikor egy meteorrajon a Föld áthalad, sok meteort figyelhetünk meg. bővebben
    • meteorzápor
      egy meteorraj megszokott aktivitási szintjénél legalább 4-5-ször erősebb aktivitás. bővebben
    • Metis
      a Jupiter holdja. bővebben
    • mikrolencse
      egy csillag vagy még kisebb tömegű objektum által létrehozott gravitációslencse-jelenség. bővebben
    • mikrometeorit
      mikroszkopikus méretű meteorit. A mikrometeoritok kis tömegük miatt még a légkör magasabb rétegeiben lelassulnak, ahonnan hosszú idő alatt lebegve ülepednek ki a felszínre. bővebben
    • milliszekundumos pulzár
      rendkívül rövid, ezredmásodperc körüli tengelyforgási idejű pulzár. A milliszekundumos pulzárok általában kettős rendszerekben találhatók, a társukról a felületükre átáramlott anyag perdülete gyorsítja fel őket a megfigyelt tengelyforgási periódusra. bővebben
    • Mimas
      a Szaturnusz holdja. bővebben
    • mira
      vörös óriás vagy szuperóriás pulzáló változócsillag. Fényváltozási periódusa néhányszor 10 naptól több mint 1000 napig terjedhet, jellemzően 250-400 nap, amplitúdója általában 4-6 magnitúdó. bővebben
    • Miranda
      az Uránusz holdja. bővebben
    • molekulafelhő
      óriás molekulafelhő. bővebben
    • Nagy Bumm
      [Ősrobbanás] a tudomány mai állása szerint 13-14 milliárd éve az Ősrobbanás hozta létre a Világegyetem terét, anyagát az azt uraló törvényekkel egyetemben. Az Ősrobbanást követő események egyszerűsített kronológiája: a kezdő pillanat után a Világegyetem tágult, hűlt és változtak jellemzői. Az Ősrobbanás után kb. 10-35-10-32 másodperccel egyes kölcsönhatások szétválása nyomán olyan energiafelszabadulás történt, amely a Világegyetem robbanásszerű felfúvódásához (infláció) vezetetett. Ezalatt a Világegyetem térfogata nagyságrendileg 1050-szeresére nőtt, az anyag, antianyag nagy része ekkor keletkezett. Anyagból valamivel több jöhetett létre, mint antianyagból, a kettő szétsugárzódása után visszamaradt többlet alkotja ma az égitesteket. Kb. három perccel az Ősrobbanás után a hőmérséklet 1 milliárd K alá csökkent, és az anyagnak (a láthatatlan tömegtől eltekintve) kb. 80%-a hidrogénné, 20%-a héliummá alakult. Ekkor az egész Világegyetem csillagként működött. Néhány százezer év múlva csökkent le a hőmérséklet annyira, hogy az elektronok az atommagokhoz kötődhettek. Létrejöttek az atomok, a Világegyetem átlátszó lett, a Világegyetemet kitöltő sugárzás hullámhossza a tágulásával párhuzamosan azóta is csökken. Az Ősrobbanás fontos bizonyítéka a 2,7 K-es kozmikus háttérsugárázás, és a Hubble-féle tágulás (Hubble-törvény). A Világegyetem első 1-2 évmilliárdja során jöhettek létre a szuperhalmazok, majd a galaxishalmazok, a galaxisok, és bennük a csillagok. A Világegyetem jövője attól függ, hogy a benne lévő anyag elég-e a tágulás megállításához. Ha sűrűsége a kritikus érték alatti, a tágulás örökké tart. A kritikus sűrűségnél a tágulás lassul, és a végtelenben megáll. A kritikusnál nagyobb sűrűség esetén a tágulás megáll, majd összehúzódás követi, végén az Ősrobbanás ellentétével, a "Nagy Reccsel". A jelenlegi megfigyelések szerint a Világegyetemben a látható anyag mennyisége messze nem elég a tágulás megállításához, az össztömeg mennyisége a kritikus sűrűséghez közeli értéket ad. bővebben
    • Nagy Magellán-felhő
      a Naptól kb. 165 ezer fényévre lévő, kb. 20 ezer fényév átmérőjű szabálytalan vagy küllős spirális törpegalaxis, amely Tejútrendszerünk egyik kísérőgalaxisa, tömege kb. 10 milliárd naptömeg. bővebben
    • Nagy Mozgató
      a Hydra-Centaurus szuperhalmaz irányában, annál kétszer távolabb lévő óriási szuperhalmaz, amely a környezetében lévő objektumokat maga felé vonzza. A Lokális csoport kb. 600 km/s sebességgel halad a Nagy Mozgató felé. bővebben
    • Nagy Reccs
      az Ősrobbanás ellentéte, amely akkor következhet be, ha a Világegyetem tágulása idővel zsugorodásba vált, amelynek végén történik a Nagy Reccs. bővebben
    • Nagy Vörös Folt
      ált. 26x14 ezer km-es, változó színű és méretű, a környezeténél hidegebb anticiklonális gázörvény a Jupiter légkörében. Teteje a szomszédos felhők fölé emelkedik. Helyzetét a déli szélesség 22. foka mentén változtatja, tartós képződmény lehet, több évszázada létezik. bővebben
    • nagybolygó
      a négy Föld típusú bolygó (Merkúr, Vénusz, Föld, Mars) és a négy Jupiter típusú bolygó (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) a Naprendszerben. A Plutot tulajdonságai alapján nem ide, hanem a Kuiper-övbe sorolják. A besorolás főleg az exobolygóknál problematikus, egy nagybolygó legfontosabb ismérve, hogy csillag körül kering, ő maga nem csillag, és egyéb apró égitestektől megtisztította pályájának környékét a kialakuláskor még jelenlévő csillagkörüli anyagkorongban. bővebben
    • Naiad
      a Neptunusz holdja. bővebben
    • Nap
      a legközelebbi csillag, a Naprendszer központi égiteste. Tömege 1,989x1033 g, sugara 6,9599x1010 cm, átlagos sűrűsége 1,409 g/cm3. A Nap magja sugarának 25-30%-áig terjed. Itt zajlanak az energiatermelő reakciók, amelyek során másodpercenként kb. 700 millió tonna hidrogén alakul héliummá, ebből kb. 5 millió tonna energiaként (röntgen fotonok formájában) felszabadul. A centrumban 15 millió K uralkodik, a sűrűség 150 ezer kg/m3. Az energia a Nap sugarának 30-70%-a között sugárzással terjed (sugárzási zóna). Ezt övezi a konvektív zóna, itt emelkedő meleg és süllyedő hűvösebb cellákban terjed a hő. A Nap felszínének a kb. 5770 K hőmérsékletű fotoszférát tekintjük, innen származik a Nap látható fénye. A fotoszférában 1000-2000 km méretű, áramlásos (konvekciós) cellák láthatók, ezeket nevezzük granulációs szerkezetnek. Ezalatt egyre nagyobb konvekciós cellák következnek, eszerint elkülönítünk mezogranulációt (5-10 ezer km átmérő) és szupergranulációt (30 ezer km). A Nap felszíne differenciálisan rotál, forgási periódusa az egyenlítőnél a legkisebb, a pólusok felé növekszik. Közepes szélességen sziderikus forgási periódusa 25,4 nap, szinodikus forgási periódusa 27,3 nap. A fotoszféra felett a kb. 1700 km vastag kromoszféra következik. Ezt övezi az 1-2 millió K-es korona, melyből a nyitott mágneses erővonalak mentén áramlik ki a napszél. A Nap életének elején tömege 70,5%-át hidrogén, 27,5 %-át hélium, 2%-át nehezebb elemek alkották. A Nap még kb. 5 milliárd évig marad a fősorozaton, miközben sugárázása lassan növekszik. Végül vörös óriássá duzzad, felszíne kb. a Föld és a Mars pályája között húzódik majd. Ezután külső rétegei ledobódnak, és magja fehér törpeként marad vissza. bővebben
    • napállandó
      a Föld közepes naptávolságában a Nap irányára merőleges 1 m2-es felületen egy másodperc alatt áthaladó energia mennyisége a felsőlégkör tetején, értéke 1370 W/m2 körül enyhén ingadozik. bővebben
    • napéjegyenlőség
      az az időpont, amikor a nappal és az éjszaka hossza megegyezik. A Nap ekkor keleten kel, nyugaton nyugszik, ugyanannyi időt tölt a horizont alatt, mint felette. A tavaszi napéjegyenlőség március 21., az őszi szeptember 23. környékére esik. bővebben
    • napfogyatkozás
      olyan fogyatkozás, amelynek során a Hold árnyéka a Földre vetül. Részleges napfogyatkozás alkalmával a Hold a napkorongnak csak egy részét takarja le, teljes napfogyatkozás (totalitás) alkalmával az egész korongot, utóbbi tartama max. 7,5 perc. Ekkor a Földre vetülő holdárnyék területén besötétedik az ég, láthatóvá válik a napkorona és néhány fényesebb csillag. Teljes napfogyatkozás a földfelszín adott pontjáról ritkán látható. A gyűrűs napfogyatkozás alkalmával a Hold kisebbnek látszik a Földről mint a Nap (ennek oka, hogy a Hold és a Nap földtávolsága is változik), és a napkorongból egy keskeny gyűrű látható marad a Hold pereme körül. Évente legalább kettő és legfeljebb öt napfogyatkozás következik be. bővebben
    • napfolt
      a fotoszférában lévő, a környezeténél néhány száz K-nel alacsonyabb hőmérsékletű, ezért sötétebb terület. A napfoltok valószínűleg a fotoszférából ki- és belépő mágneses erővonal hurkoknál keletkeznek. Egy különálló napfolt mérete általában több ezer km, belső részén sötétebb terület (umbra) található, ezt övezi a világosabb zóna (penumbra). A napfoltok általában csoportokban jelentkeznek, amelyek ellentétes polaritású (vezető és követő) részekre oszthatók. A vezető folt polaritása az északi és a déli féltekén ellentétes. bővebben
    • napfoltciklus
      a Nap aktivitása kb. 11,2 éves periódust mutat, ennyi idő telik el két napfoltminimum között. A napfoltciklus elején a napfoltok 30-45 fokos szélességen jelennek meg, később az egyenlítőhöz egyre közelebb. Új napfoltciklus során a vezető és a követő napfoltok polaritása felcserélődik. bővebben
    • napforduló
      az az időpont, amikor a Nap éves égi útján észak-dél irányú mozgása megváltozik. Míg az égen a nyári napfordulóig a Nap délről északra halad, a nyári napforduló után északról dél felé kezd mozogni. Magyarországról nézve a nyári napforduló idején (június 22.) 66°, a téli napforduló idején (december 22.) 19° magasan delel az égen. bővebben
    • napi mozgás
      az égbolton látható objektumok egy nap alatt leírt látszólagos mozgása, amely a Föld tengelyforgása következtében jön létre. A nyugatról keletre forgó Földről nézve az égitestek keletről nyugat felé mozognak, útjuk a két égi pólus körül, az égi egyenlítővel párhuzamos körökön vezet. bővebben
    • napidő
      [valódi szoláris idő] a Nap középpontjának óraszöge +12 óra. bővebben
    • napkitörés
      [fler] néhány perces heves robbanás a Nap fotoszférájában vagy afölött. A flerek ellentétes polaritású mágneses terek találkozásakor felszabaduló energiából táplálkozhatnak. Hőmérsékletük több 10 millió K is lehet, egy fler alkalmával több millió tonna anyag hagyja el a Napot nagyságrendileg 1000 km/s sebességgel. A flerek főleg az ultraibolya és a röntgentartományban fényesek. Ált. napfoltokhoz kapcsolódnak, a legerősebb naptevékenység idején 30-80 fler is előfordul naponta. fler nemcsak a Napon, hanem egyes csillagokon is megfigyelhető (flercsillag). bővebben
    • napkorona
      [korona] a naplégkör külső tartománya, határa pontosan nem húzható meg, általában a fotoszférától kb. néhány millió km-ig terjedő zónát tekintik koronanak. Ritka anyaga a fotoszféra mechanikus és elektromágneses hullámaitól 1-2 millió K-re melegszik, a mágneses tér erővonalai szerint rendeződik, és a nyílt erővonalak mentén napszélként kiáramlik a bolygóközi térbe. bővebben
    • napközelpont
      [perihélium] egy égitest pályájának a Naphoz legközelebbi pontja. bővebben
    • Naprendszer
      a Nap és a körülötte keringő égitestek rendszere. A Naprendszer tömegének 99,87%-a, a perdület (impulzusnyomaték) 2%-a koncentrálódik a Napban. A Naprendszert a Nap gravitációs vonzása tartja össze. A nagybolygók (Föld és Jupiter típusú bolygók) ugyanabban az irányban (direkt irányban) és kb. ugyanabban a síkban keringenek a Nap körül, mint amilyen irányban és síkban a Nap forog. A Mars és a Jupiter között található kisbolygók többsége is direkt keringési irányú. A Naptól 30-55 Cs.E. közötti távolságban a korong alakú, direkt keringési irányú Kuiper-öv következik (a Pluto is ennek a tagja). 1000-10 ezer Cs.E. között az enyhén lapult Hills-felhő, 10 ezer-100 ezer Cs.E. között a gömb alakú külső Oort-felhő húzódik, itt a keringési irányok jelentős szórást mutatnak. A Naprendszer égitestjei ugyanabból a csillagközi felhőből (ősköd) keletkeztek 4,6 milliárd éve. A centrumban az ősnap melegítette a ködöt, ezért az összeálló bolygócsírák a belső részeken gázokban, víz- és egyéb jegekben szegények lettek (Föld típusú bolygók, kisbolygók). A Naptól távol keletkezett bolygók és más égitestek sok illékony anyagot tartalmaztak (Jupiter típusú bolygók, üstökösmagok). Az óriásbolygók környezetükből kiszórták a maradék bolygócsírákat, így keletkezett a Hills-felhő és a külső Oort-felhő. A Jupiter hatására összetörtek a kisbolygóöv nagyobb égitestei, így keletkeztek az egyes kisbolygócsaládok tagjai. A Neptunuszon túl nem alakult ki nagybolygó, itt a Kuiper-öv őrzi az eredeti anyagot. Ma a Naprendszerben a nagybolygók helyzete stabil. A kisbolygóöv és az üstökösfelhő lassan változik. bővebben
    • napszél
      a Napból folyamatosan kiáramló töltött részecskék összessége. A napszél sebessége a Föld naptávolságában kb. 400 km/s, főként az ún. koronalyukakból, a nyílt mágneses erővonalaiból áramlik. A napszéllel a Nap évente 10-14 naptömegnyi anyagot veszít. bővebben
    • naptávolpont
      [aphélium] a Nap körül keringő valamely égitest pályájának a Naptól legtávolabbi pontja. bővebben
    • naptevékenységi ciklus
      [napfoltciklus] a Nap aktivitása kb. 11,2 éves periódust mutat, ennyi idő telik el két napfoltminimum között. A napfoltciklus elején a napfoltok 30-45 fokos szélességen jelennek meg, később az egyenlítőhöz egyre közelebb. Új napfoltciklus során a vezető és a követő napfoltok polaritása felcserélődik. bővebben
    • naptömeg
      csillagok, galaxisok tömegének jellemzésére használt mértékegység, amelynek egy egysége egyenlő a Nap tömegével (1,989x1033 g). bővebben
    • Near Earth Object
      [NEO] földközeli kisbolygó. bővebben
    • NEO
      földközeli kisbolygó. bővebben
    • Neptunusz
      a legtávolabbi nagybolygó a Naprendszerben. 7500 km sugarú kőzetekből és jegekből álló magját 10 ezer km vastag, folyékony vízből, metánból, ammóniából álló köpeny övezi, amely sok iont tartalmaz. Fémes folyékony hidrogén rétege a Jupiterrel és a Szaturnusszal ellentétben nincsen. Vastag légköre főleg hidrogénből és héliumból áll. Tömegének kisebb részét adja a hidrogén és a hélium, mint a Jupiterének, és nagyobb a víz aránya. A metán miatt légköre kék színű, amelyben fehér fagyott metánkristályok alkotta felhők úsznak. Az erős nyugati szelek a 600 m/s sebességet is elérik, légkörében az egyenlítővel párhuzamos felhősávok jellemzőek. Legnagyobb légköri örvénye a déli szélesség 22. fokánál található magas légnyomású Nagy Sötét Folt, amelynek mérete a Földéhez hasonló, 16 napos periódussal az óramutató járásával ellentétes irányú forgást mutat, és a bolygóhoz képest 300 m/s sebességgel halad. A metán a Nap ultraibolya sugárzásától bonyolultabb szénhidrogénekké alakul. Az egyenlítői és poláris területek hőmérséklete kb. azonos, a közepes szélességeké kissé alacsonyabb. Belső hőtermelése révén 2,7-szer annyi energiát sugároz ki, mint amennyit a Naptól kap. Mágneses terének tengelye 47°-os szöget zár be a forgástengelyével, így a magnetoszféra alakja a tengelyforgás során jelentősen változik. Keskeny gyűrűin ív alakú sűrűsödések láthatók, legfényesebb a Leverrier- és az Adams-gyűrű, amelyek a Neptunusz centrumától 53200 és 62930 km-re találhatók. A Neptunuszszal együtt keletkezett hat kisebb holdjánál távolabb kering a bolygóközi térből befogott Triton és a Nereida. bővebben
    • Neptunuszon túli objektum
      [TNO] Kuiper-objektum. bővebben
    • Nereida
      a Neptunusz holdja. bővebben
    • Nessus
      70 km átmérőjű kentaur, amely átlagosan 24,7 Cs.E. naptávolságban 15,6° inklinációjú pályán 123 év alatt kerüli meg a Napot. bővebben
    • neutroncsillag
      szupernóva-robbanások alkalmával az összeroskadó csillag magjából keletkező égitest. A gyorsan zsugorodó mag hatalmas súlya alatt a protonok és elektronok neutronokká alakulnak. Az így keletkező atommag sűrűségű anyag meg tudja állítani a mag zsugorodását, ha tömege kb. 3 naptömeg alatti. A neutroncsillagok sűrűsége 1011-1014 g/cm3 körüli, átmérőjük 10-20 km. A zsugorodás során az impulzusnyomaték megmaradásának törvénye miatt forgásuk felgyorsul, tengelyforgási idejük század másodperc, másodperc nagyságrendű. A csillag magjában lévő mágneses tér kis térfogatba préselődve rendkívül erős lesz (nagyságrendileg 1010-1012 G). A neutroncsillag erős sugárzása révén energiát veszít, amelynek következtében forgása 10-18-10-12 másodperc/másodperc aránnyal lassul. Ha felszínéről vagy magnetoszférájából egy keskeny kúp irányába erős sugárzás távozik, és amikor ez időnként a Föld felé mutat, a tengelyforgásnak megfelelően periodikusan sugárzást észlelünk, az ilyen neutroncsillagok a pulzárok. bővebben
    • NGC 224
      [Androméda-galaxis] a Lokális csoport legnagyobb galaxisa. Az Androméda-galaxis spirális galaxis, korongjának átmérője közel 160 ezer fényév (mintegy másfélszerese a Tejútrendszerének), tömege 3x1011 naptömeg (a Tejútrendszerének kb. kétszerese), távolsága a Földtől 2,5 millió fényév. Közvilágítástól mentes helyről szabad szemmel is megpillantható. bővebben
    • nóva
      váratlanul felfényesedő csillag. A nóvak kettőscsillag rendszerekben vannak, ahol a hideg, nagyobb társról elsősorban hidrogén áramlik át a fehér törpe körüli akkréciós korongra illetve a felszínére. Az itt halmozódó hidrogén mennyisége növekszik, és időnként beindul a fúziós égése, amely héliumot hoz létre, ekkor történik a nóvakitörés. A nóva robbanások fizikai háttere különbözik a szupernóvákétól. bővebben
    • nutáció
      a Föld forgástengelyének ingadozásában a precessziós mozgáson kívül mutatkozó periodikus jelenségek összefoglaló neve. Közülük a legfontosabb periódusa 18,6 év, ezért a nutációt gyakran ezzel a mozgással azonosítják. Utóbbi oka, hogy a holdpálya síkja kb. 5°-os szöget zár be az ekliptikával. A Nap hatására a holdpálya 18,6 év alatt körbefordul a Föld körül, így a Holdnak a Földre kifejtett forgatónyomatéka változik. bővebben
    • nyílthalmaz
      1-60 fényév átmérőjű, 102-104 naptömegű csillaghalmaz. A nyílthalmaz tagjai egy időben, egy helyen keletkeztek. Néhányszor 10, néhány 1000 csillagból állnak. Tagjaik gravitációs ereje csak átmenetileg képes a nyílthalmazokat összetartani, élettartamuk 108-109 év. A Tejútrendszerben kb. 15 ezer nyílthalmaz lehet, ezek a fősíkban találhatók. nyílthalmazok napjainkban is keletkeznek, és a csillagok többsége nyílthalmazokban alakul ki. bővebben
    • OB asszociáció
      fiatal, O és B színképtípusú 1-2 millió éves, nagy tömegű csillagokból álló csoport, mely általában aktív csillagkeletkezéshez és sűrű molekulafelhőkhöz kapcsolódik. bővebben
    • Oberon
      az Uránusz holdja. bővebben
    • okkultáció
      [fedés] az a jelenség, amikor a Földről nézve valamely égitest előtt egy másik elhalad, és a közelebbi részben vagy teljesen eltakarja a távolabbit. fedések pl. a Hold és a kisbolygók csillagfedései, a fedési kettősöknél látható jelenségek. A fedések látványos esetei a napfogyatkozások és holdfogyatkozások. bővebben
    • Oort-felhő
      a Naprendszer külterületén található két üstökösfelhő. A belső Oort-felhő (Hills-felhő) és a külső Oort-felhő együttesen 1000 és 100000 Cs.E. közötti távolságban húzódnak, több százmilliárd legalább 1 km-es üstökösmagot tartalmazhatnak. bővebben
    • Ophelia
      az Uránusz holdja. bővebben
    • oppozíció
      egy naprendszerbeli égitest szembenállása a Nappal a Földről nézve. Az oppozícióban levő égitest éjfélkor delel. A Föld pályáján belül keringő égitestek nem kerülhetnek oppozícióba. bővebben
    • óraszög
      egy égi objektumnak a meridiántól az óramutató járásával ellentétes irányban (D-K-É-Ny) mért szögtávolsága az égi egyenlítő mentén. bővebben
    • óriás molekulafelhő
      a csillagközi anyag legnagyobb tömegű csoportosulásai galaxisunkban az óriás molekulafelhők, tömegük a 100 ezer naptömeget is meghaladhatja. Anyaguk viszonylag sűrű, külső rétegeik elnyelik a csillagok ionizáló sugárzását, így belsejükben alacsony hőmérséklet (5-20 K) uralkodik, ezért itt bonyolultabb molekulák is felépülhetnek, a sűrűségük több 1000 molekula/cm3-t is eléri. Az óriás molekulafelhők a csillagkeletkezés fő színhelyei, gyakran hatalmas óriás molekulafelhő komplexumokat alkotnak. bővebben
    • óriásbolygó
      [Jupiter típusú bolygó] főként folyékony állapotú hidrogénből és héliumból álló bolygó. A gyors tengelyforgás miatt a Jupiter típusú bolygók alakja lapult, hősugárzásuk lassú összehúzódásukból származik. A Jupiter típusú bolygóknak nincs szilárd felszínük (csak mélyen, a magjuknál szilárdak), felsőlégkörüket kivéve nincs rajtuk jelentős napi vagy éves hőingás. bővebben
    • óriáscsillag
      relatív fogalom, nagy fényességű és méretű csillagokra használják, amelyek a fősorozatot elhagyva felfúvódott állapotba kerültek. Megkülönböztetünk szubóriásokat, óriásokat, szuperóriásokat. bővebben
    • óriáshold
      a nagybolygók holdjai közül óriáshold a Hold, az Io, az Europa, a Ganymedes, a Callisto, a Titán és a Triton. Változatos égitestek, néha felszínük aktív, gyakran légkörük, mágneses terük is van. bővebben
    • ősköd
      a Naprendszert kialakító gáz- és porfelhő, amelyből 4,6 milliárd évvel ezelőtt a Nap és a körülötte keringő égitestek születtek. bővebben
    • őszpont
      az égi egyenlítő és az ekliptika két metszéspontja közül az, amelyiknél a Nap éves mozgása során az éggömb északi féltekéjéről a délire lép. bővebben
    • Ősrobbanás
      a tudomány mai állása szerint 13-14 milliárd éve az Ősrobbanás hozta létre a Világegyetem terét, anyagát az azt uraló törvényekkel egyetemben. Az Ősrobbanást követő események egyszerűsített kronológiája: a kezdő pillanat után a Világegyetem tágult, hűlt és változtak jellemzői. Az Ősrobbanás után kb. 10-35-10-32 másodperccel egyes kölcsönhatások szétválása nyomán olyan energiafelszabadulás történt, amely a Világegyetem robbanásszerű felfúvódásához (infláció) vezetetett. Ezalatt a Világegyetem térfogata nagyságrendileg 1050-szeresére nőtt, az anyag, antianyag nagy része ekkor keletkezett. Anyagból valamivel több jöhetett létre, mint antianyagból, a kettő szétsugárzódása után visszamaradt többlet alkotja ma az égitesteket. Kb. három perccel az Ősrobbanás után a hőmérséklet 1 milliárd K alá csökkent, és az anyagnak (a láthatatlan tömegtől eltekintve) kb. 80%-a hidrogénné, 20%-a héliummá alakult. Ekkor az egész Világegyetem csillagként működött. Néhány százezer év múlva csökkent le a hőmérséklet annyira, hogy az elektronok az atommagokhoz kötődhettek. Létrejöttek az atomok, a Világegyetem átlátszó lett, a Világegyetemet kitöltő sugárzás hullámhossza a tágulásával párhuzamosan azóta is csökken. Az Ősrobbanás fontos bizonyítéka a 2,7 K-es kozmikus háttérsugárázás, és a Hubble-féle tágulás (Hubble-törvény). A Világegyetem első 1-2 évmilliárdja során jöhettek létre a szuperhalmazok, majd a galaxishalmazok, a galaxisok, és bennük a csillagok. A Világegyetem jövője attól függ, hogy a benne lévő anyag elég-e a tágulás megállításához. Ha sűrűsége a kritikus érték alatti, a tágulás örökké tart. A kritikus sűrűségnél a tágulás lassul, és a végtelenben megáll. A kritikusnál nagyobb sűrűség esetén a tágulás megáll, majd összehúzódás követi, végén az Ősrobbanás ellentétével, a "Nagy Reccsel". A jelenlegi megfigyelések szerint a Világegyetemben a látható anyag mennyisége messze nem elég a tágulás megállításához, az össztömeg mennyisége a kritikus sűrűséghez közeli értéket ad. bővebben
    • pályaháborgás
      [perturbáció] egy égitest mozgásának más égitest vagy égitestek hatására bekövetkező megváltozása. bővebben
    • Pandora
      a Szaturnusz holdja. bővebben
    • parallaxis
      a Földről nézve egy nem túl távoli csillag a Föld éves keringése során a még távolabbi csillagokhoz képest elmozdul az égen. Ennek oka, hogy a földpálya különböző pontjairól kissé eltérő irányban látjuk az égitestet. Ezen alapul a parszek távolságegység meghatározása, amely megegyezik azzal a hosszal, ahonnan a Föld és a Nap egy ívmásodperc távol látszik egymástól. bővebben
    • parallaxis szekundum
      [parszek] távolságegység, egy parszek = 3,2616 fényév = 206265 Cs.E. = 3,0857x1016 m. A Földtől egy parszekre lévő égitestről ha merőlegesen nézünk a földpályára, a Föld-Nap távolság egy ívmásodpercnek látszana. bővebben
    • parszek
      távolságegység, egy parszek = 3,2616 fényév = 206265 Cs.E. = 3,0857x1016 m. A Földtől egy parszekre lévő égitestről ha merőlegesen nézünk a földpályára, a Föld-Nap távolság egy ívmásodpercnek látszana. bővebben
    • Pasiphae
      a Jupiter holdja. bővebben
    • pc
      [parszek] távolságegység, egy parszek = 3,2616 fényév = 206265 Cs.E. = 3,0857x1016 m. A Földtől egy parszekre lévő égitestről ha merőlegesen nézünk a földpályára, a Föld-Nap távolság egy ívmásodpercnek látszana. bővebben
    • penumbra
      1. félárnyék 2. a napfoltok külső, sötétebb, szálas szerkezetű területe. bővebben
    • peremsötétedés
      [szélsötétedés] az jelenség, amelynek eredményeként a napkorong (ált. a csillagok és az óriásbolygók) pereme kevésbé fényes, mint a közepe. Ennek oka, hogy a fotoszféra (a Nap felszínét alkotó réteg) anyagában csak meghatározott távolságra látunk. A korong közepén a merőleges rálátás miatt mélyebben lévő és forróbb rétegeket, míg a korong peremén kevésbé mély, hűvösebb, így gyengébben sugárzó rétegeket pillanthatunk meg. A szélsötétedés mértéke hullámhosszfüggő: vörösben gyengébb, kékben erősebb. bővebben
    • perihélium
      egy égitest pályájának a Naphoz legközelebbi pontja. bővebben
    • Perseidák
      közelítőleg július 23. és augusztus 22. között jelentkező meteorraj. Gyakorisági maximuma augusztus 12-e körül van, ekkor általában 60-100 szabad szemmel látható meteort hullajt óránként, de időnként nagyobb kitöréseket is produkál. A Perseidák szülőüstököse a Swift-Tuttle-üstökös. bővebben
    • perturbáció
      egy égitest mozgásának más égitest vagy égitestek hatására bekövetkező megváltozása. bővebben
    • Phobos
      a Mars holdja. Szabálytalan alakú égitest, felszínét a krátereken kívül egymással párhuzamos mélyedések szabdalják. Ezek részben a Phobos belső szerkezetéből adódhatnak, részben a becsapódáskor kirepült, majd visszahullott törmelékek újbóli becsapódásaitól. A Phobos élete során feltehetőleg többször széttört és összeállt, tömege eközben csökkent. A Phobos gyorsabban kering a Mars körül, mint ahogy a Mars forog a tengelye körül, így az árapályerők miatt néhányszor 10 millió év múlva a Marsba fog csapódni. bővebben
    • Phoebe
      a Szaturnusz holdja. bővebben
    • Pholus
      185 km átmérőjú kentaur, amely átlagosan 20,4 Cs.E. távolságban, 24,7 fok inklinációjú pályán, 92 év alatt kerüli meg a Napot. bővebben
    • planéta
      [bolygó] egy csillag körül keringő égitest, melynek tömege nem elég ahhoz, hogy belsejében beinduljanak a csillagokra jellemző fúziós reakciók. A bolygókat a róluk visszavert fény teszi megfigyelhetővé az optikai tartományban. A csillagoknál lényegesen kisebb belső hőtermelésük radioaktív bomlásból, vagy lassú összehúzódásból származik. A bolygó fogalom nehezen definiálható. A Naprendszerben a bolygók közé tartozik a nyolc nagybolygó (Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz). A Plutot tulajdonságai alapján nem a nagybolygók közé, hanem a Kuiper-objektumokhoz soroljuk. A bolygóktól általában elkülönítik a barna törpéket, amelyek a csillagok felé jelentenek átmeneti égitesteket. A Naprendszeren kívüli bolygókból (exobolygók) 2006-ban közel 200-at ismerünk. bővebben
    • planetáris köd
      a 0,5 és 4-6 naptömeg közötti csillagok életük végén, a fehér törpe állapot elérése előtt külső rétegeiket ledobják. A táguló és a fehér törpe által ionizált gáz a planetáris köd. A burok ledobása több fázisban és inhomogén módon történik, ezért a planetáris ködök alakja bonyolult, látszólag kerek, valójában gyakran hordó, kehely stb. alakú. bővebben
    • planetezimál
      [bolygócsíra] olyan égitestek gyűjtőneve, amelyek a Naprendszer kialakulásakor az ősköd por- és gázfelhőjéből álltak össze, majd ezeknek további összeállásával keletkeztek a nagybolygók. Máig fennmaradt bolygócsírakból állhat a Kuiper-öv. bővebben
    • planetoida
      kisbolygó. bővebben
    • plutínók
      a Kuiper-objektumok azon csoportja, melyek a Plutohoz hasonló pályán mozogva a Neptunusszal 2:3 arányú keringési rezonanciában vannak. bővebben
    • Pluto
      korábban nagybolygónak, ma már Kuiper-objektumnak tartott égitest. Mozgását a vele 2:3 keringési rezonanciában lévő Neptunusz erősen befolyásolja. Pályáján napközelben a Neptunusznál beljebb jár, de a Neptunusszal, a vele fennálló rezonanciák miatt nem ütközhet össze. Felszínén fagyott nitrogén, metán, szén-monoxid és ammónia található, jellegében a Tritonéra emlékeztet. Napközelben a jegek szublimálásától kiterjedt ritka légköre keletkezik, amely a Naptól távol visszafagy a felszínre. A Pluto sarki területeit pólussapka borítja. Chiron holdjával kölcsönösen kötött tengelyforgásuk van, a Pluto mindig ugyanazt az oldalát mutatja a Chiron felé, és viszont, valamint egymás egén látszólag mozdulatlanok. Két további kisebb, kb. 140 és 125 km-es kísérője is a Chiron pályasíkjában, vele azonos irányban kering, feltehetőleg ugyanaz az ősi becsapódás robbantotta ki őket. bővebben
    • Polaris
      [Sarkcsillag] az égbolton az északi égi pólus közelében látszódó csillag. bővebben
    • pólus
      egy égitest forgástengelyének felszíni vetülete. A pólust az éggömbre vetítve az égi pólust kapjuk. A Föld esetében a forgástengely pillanatnyi felszíni döféspontja a földrajzi pólus, amely a tehetetlenségi tengely körül mozog, utóbbi a csillagászati pólus. bővebben
    • pólusingadozás
      a Föld vagy más égitest forgástengelyének helyzete az égitest szimmetriatengelyéhez képest változik. A Föld pólusingadozásánál elkülönítünk 12 és 14 hónapos periódust, emellett néhány hetes időtartamú gyors pólusmozgást. Ezeket meteorológiai, mechanikai hatások váltják ki, a pólusingadozás mértéke egy ívmásodperc alatti (lásd még precesszió, nutáció). bővebben
    • populáció
      a csillagok mozgása, eloszlása, kora és összetétele alapján lehatárolható csoportok a populációk. A Tejútrendszerben első közelítésben két populációt különítünk el. Elsőként a II. populáció jött létre, ide főként nehéz elemekben szegény, idős csillagok tartoznak, amelyek a haloban és a magban találhatók. A később kialakult I. populációs csillagok fiatalabbak, nehéz elemekben gazdagabbak, és a Tejútrendszer fősíkjában csoportosulnak. bővebben
    • Portia
      az Uránusz holdja. bővebben
    • precesszió
      a Föld forgástengelyének iránya a térben nem teljesen stabil. 26 ezer év alatt egy 23,5° sugarú kör kerülete mentén körbefordul, amelynek centruma az ekliptika pólusa. A precessziós mozgás következtében a tavaszpont hátrál az égen, emiatt az égitestek koordinátái változnak. A precessziós mozgás elsősorban a Nap és a Hold gravitációs hatásától, forgatónyomatékától áll elő a nem gömbszimmetrikus Földön. A jelenséget a görög Hipparkhosz fedezte fel az ókorban. bővebben
    • Prometheus
      a Szaturnusz holdja. bővebben
    • proplid
      a protocsillagok és fiatal csillagok körüli protoplanetáris korong. bővebben
    • Proteus
      a Neptunusz holdja. bővebben
    • protocsillag
      csillagközi anyagból összeállt olyan zsugorodó égitest, amelynek belsejében még nem indultak meg a fősorozati csillagokra jellemző energiatermelő reakciók. Sugárzását összehúzódása táplálja, idővel fősorozati csillaggá alakul. bővebben
    • proton-proton ciklus
      a fősorozati csillagok egyik energiatermelő folyamata a szén-nitrogén-oxigén ciklus mellett. A proton-proton ciklus során két proton ütközésével deutérium atommag keletkezik, miközben egy pozitron és egy neutrínó szabadul föl. A deutérium mag egy újabb protonnal ütközve hármas tömegszámú héliummaggá alakul, gammafoton kibocsátása közben, végül két hármas héliummag ütközésével egy négyes tömegszámú héliummag keletkezik, emellett két proton. (Bonyolultabb esetben berillium- és lítiummagok is részt vesznek a reakciókban.) A Nap belsejében a proton-proton ciklus több energiát szolgáltat, mint a szén-nitrogén-oxigén ciklus. bővebben
    • protoplanetáris korong
      a protocsillag körüli por- és gázkorong, amelynek anyagából bolygók alakulhatnak ki. bővebben
    • protuberancia
      a Nap fotoszférájából a kromoszférába emelkedő, nagyságrendileg 10-100 ezer km-es gáznyúlványok. A protuberanciak anyagát a Nap felszínéből kiemelkedő mágneses erővonalak tartják lebegő állapotban. A nyugodt protuberanciak élettartama több hét, az aktív (robbanó) protuberanciak gyorsan változnak, anyaguk ritkán ki is repülhet a Napról. A napkorong peremén a protuberanciak világosak, a korong előtt sötétek, utóbbi esetben filamenteknek is nevezik őket. bővebben
    • Puck
      az Uránusz holdja. bővebben
    • pulzár
      periodikus sugárzást (főként rádió- vagy röntgensugárzást) kibocsátó neutroncsillag. A sugárzás vagy a pulzár felszínéről, vagy magnetoszférájából ered, a gyors tengelyforgás miatt a sugárnyaláb egy világítótoronyhoz hasonlóan pásztáz az űrben (ugyanis a mágneses tengely, ami mentén sugároz, szöget zár be a forgástengellyel, azaz precesszál). Akkor észleljük a pulzár sugárzásának felerősödését, amikor a sugárnyaláb éppen felénk mutat. bővebben
    • radiális sebesség
      [látóirányú sebesség] a megfigyelőt és a vizsgált objektumot összekötő egyenessel párhuzamos irányú sebessége az adott objektumnak. bővebben
    • rádiógalaxis
      olyan aktív galaxis, amely a galaxisok többségénél erősebb rádiósugárzást produkál. A sugárzás két ionizált nyúlványból érkezik, amelyek a rádiógalaxis centrumából ellentétes irányba indulnak ki. A rádiógalaxis középpontjában lévő óriási fekete lyukba egy akkréciós korongon át áramlik az anyag. Ezt a forró korongot egy külső, hidegebb korong miatt általában nem látjuk, csak a korongra merőlegesen kirepülő két jetet (anyagsugarat) észleljük. A kilövellő anyag közel fénysebességgel halad, a benne mozgó elektronoktól ered a rádiósugárzás. bővebben
    • Ráktérítő
      az északi szélesség 23,5°-os szélességi köre. A Ráktérítőről nézve a Nap a nyári napforduló idején a zenitben delel. bővebben
    • reflexiós köd
      a csillagközi anyag porban gazdag felhői, amelyek közeli csillagok sugárzását verik vissza. A reflexiós ködök gázanyaga nem ionizált, színük kékes, mivel a kb. mikrométeres szemcséi a kék hullámhosszt a vörösnél jobban szórják. bővebben
    • refrakció
      fénytörés. A világűrből a Föld légkörébe lépő fénysugár refrakciót szenved, iránya megváltozik, emiatt a horizonthoz közeli égitestek képe látszólag megemelkedik. A refrakció értéke a meteorológiai viszonyoktól függ, legnagyobb a horizonton, itt általában fél fok, azaz a látóhatárt érintő fél fok átmérőjű napkorong valójában a látóhatár alatt van. bővebben
    • regolit
      a szilárd felszínű égitesteken külső hatásra (meteoritbombázás, kozmikus sugárzás, időjárás stb.) kialakult kőzettörmelék-réteg. regolit légkör nélküli égitesteken is keletkezik. bővebben
    • rektaszcenzió
      az egyenlítői égi koordináta-rendszer hosszúság jellegű koordinátája. bővebben
    • retrográd
      keringési és forgási irány, amelyet ha a Föld északi pólusa fölül nézünk, az óramutató járásával megegyezik. A retrográd mozgás a Naprendszer legtöbb égitestjének mozgásirányával ellentétes. A retrográddal ellentétes a direkt irány. bővebben
    • rezonancia
      olyan égimechanikai helyzet, amelyben két (vagy több) objektum, erősen befolyásolja egymás mozgását. Látványos a rezonancia amikor keringési vagy tengelyforgási idejük kis egész számok hányadosaként írható fel. A rezonanciaák fontosak a holdrendszerek, a kisbolygóöv, és a Kuiper-öv fejlődésében. bővebben
    • Rhea
      a Szaturnusz holdja. bővebben
    • Roche-határ
      egy égitest körüli felület, amelybe ha bejut egy objektum, az árapály hatás miatt szétdarabolódhat. A különböző sűrűségű és szilárdságú objektumokra eltérő Roche-határ húzható meg. bővebben
    • Roche-lebeny
      [Roche-térfogat] a kettőscsillag rendszerekben az az ekvipotenciális felületek által határolt térrész, ami a két csillag között egy pontban érintkezik. Ha az egyik égitest térfogata túlnő a Roche-térfogatán, anyaga a másik csillag felé áramlik. bővebben
    • Roche-térfogat
      a kettőscsillag rendszerekben az az ekvipotenciális felületek által határolt térrész, ami a két csillag között egy pontban érintkezik. Ha az egyik égitest térfogata túlnő a Roche-térfogatán, anyaga a másik csillag felé áramlik. bővebben
    • Rosalind
      az Uránusz holdja. bővebben
    • RR Lyrae
      0,5-0,7 naptömegű, 0,5-0,6 magnitúdó abszolút fényességű, 0,2-0,9 napos periódussal pulzáló változócsillagok, amelyek magjában a hélium termonukleáris égése zajlik. bővebben
    • sajátmozgás
      a csillagok mozgásának a látóirányra merőleges, az égbolt érintősíkjába eső komponense. bővebben
    • Sarkcsillag
      az égbolton az északi égi pólus közelében látszódó csillag. bővebben
    • sarki fény
      a Föld légkörében 100-800 km magasság között kialakuló fényjelenség. A napszélből származó töltött részecskék egy része a Föld mágneses erővonalai mentén a légkörbe jut, és az itt lévő gázokat ütközésekkel sugárzásra gerjeszti. sarki fény leggyakrabban az északi és a déli 60°-75°-os szélességek környékén látható, de erős napaktivitás idején messzebbről, így pl. Magyarországról is megfigyelhető. bővebben
    • Search for Extraterrestrial Intelligence
      [SETI] a földön kívüli intelligencia keresésére irányuló programok gyűjtőneve. Ezek keretében az égbolt minél több pontjáról érkező sugárzás különböző hullámhosszait vizsgálják, lehetőleg minél hosszabb időn keresztül. A jelekben olyan szabályosságot próbálnak felfedezni, amelyeket valószínűleg nem természetes folyamatok hoznak létre. bővebben
    • SETI
      a földön kívüli intelligencia keresésére irányuló programok gyűjtőneve. Ezek keretében az égbolt minél több pontjáról érkező sugárzás különböző hullámhosszait vizsgálják, lehetőleg minél hosszabb időn keresztül. A jelekben olyan szabályosságot próbálnak felfedezni, amelyeket valószínűleg nem természetes folyamatok hoznak létre. bővebben
    • Seyfert-galaxis
      spirális aktív galaxis. A Seyfert-galaxis-ok infravörös sugárzása erős, spektrumukban feltűnő emissziós vonalak vannak. Két típusuk létezik aszerint, hogy a centrális fekete lyuk körüli izzó korongot a távolabbi felhők leárnyékolják-e avagy sem. bővebben
    • Sinope
      a Jupiter holdja. bővebben
    • sötét anyag
      a Világegyetem tömegének legnagyobb része (durva becslés alapján kb. 80%-a) láthatatlan formában van jelen, és csak gravitációs hatása révén mutatható ki. A sötét anyag kisebb részét barna törpék, neutroncsillagok, fekete lyukak (MACHO-k), stb. alkothatják. Nagyobb részét neutrínók vagy ismeretlen, a közönséges (általunk ismert) anyagtól eltérő részecskék tehetik ki. A sötét anyag létezésére utal pl. a csillagok sebességeloszlása a galaxisok korongjában és a galaxisok mozgása a halmazokban. A sötét anyag eloszlása a normál anyagét követi, nagy mennyiségben található a galaxishalmazok belső részén, a galaxisokban és az azokat övező halókban. bővebben
    • sötét tömeg
      [sötét anyag] a Világegyetem tömegének legnagyobb része (durva becslés alapján kb. 80%-a) láthatatlan formában van jelen, és csak gravitációs hatása révén mutatható ki. A sötét anyag kisebb részét barna törpék, neutroncsillagok, fekete lyukak (MACHO-k), stb. alkothatják. Nagyobb részét neutrínók vagy ismeretlen, a közönséges (általunk ismert) anyagtól eltérő részecskék tehetik ki. A sötét anyag létezésére utal pl. a csillagok sebességeloszlása a galaxisok korongjában és a galaxisok mozgása a halmazokban. A sötét anyag eloszlása a normál anyagét követi, nagy mennyiségben található a galaxishalmazok belső részén, a galaxisokban és az azokat övező halókban. bővebben
    • spektrum
      [színkép] egy égitest elektromágneses sugárzásának hullámhossz (vagy frekvencia) szerinti felbontása. A színkép-ből az égitest fizikai, kémiai jellemzőire, mozgására következtethetünk. bővebben
    • spirális galaxis
      olyan galaxis, amely látható anyagának jelentős része egy korongban (a fősíkban) koncentrálódik. Itt az anyag egy kitüntetett irányban kering a centrum körül. A korongban spirálkarok haladnak körbe, amelyek területén a csillagközi anyag enyhe összesűrűsödése csillagkeletkezéshez vezet. Tömegük általában 1010-1012 naptömeg, kb. 2/3-uk küllős (horgas) spirális galaxis, ilyen lehet Tejútrendszerünk is. Ezek magjából két egyenes szakasz nyúlik ki ellentétes irányban. A küllők a centrumtól bizonyos távolságra spirálkarokként folytatódnak. bővebben
    • spirálkar
      a spirális galaxisok korongjában megfigyelhető sűrűséghullámok. A spirálkarok látszólag merev testekként mozognak a galaxisok magja körül, valójában anyaguk folyamatosan cserélődik. Területükön enyhén megnő a csillagközi anyag sűrűsége, és csillagkeletkezés indul. A rövid életű, nagy tömegű csillagok és a közelükben lévő ionizált gázfelhők miatt feltűnőek a spirálkarok, bár területükön alig van több anyag, mint a galaxis korongjának egyéb részein. A spirálkarok kialakulásában többek között a galaxisok közötti kölcsönhatások, a szupernóva-robbanások lökéshullámai miatt bekövetkező csillagképződési folyamatok is közreműködnek. bővebben
    • szabálytalan galaxis
      szimmetrikus felépítést nem mutató galaxis. Tömegük ált. 10 milliárd naptömeg alatti, gyakran sok csillagközi anyagot tartalmaznak. Egy részük kölcsönható galaxisokból kidobott anyagtömeg. bővebben
    • Szárosz-ciklus
      a hold- és napfogyatkozások ismétlődésének ciklusa, értéke 6585,32 nap (azaz kb. 18 év). bővebben
    • Szaturnusz
      Jupiter típusú bolygó. Centrumában kb. 15 ezer km sugarú, kőzetekből és jegekből álló mag található, amelyet fémes folyékony, majd folyékony hidrogén- és héliumburok övez, ezt kb. 1000 km vastag légkör borítja. A Szaturnusz 1,8-szor annyi energiát sugároz ki, mint amennyit a Naptól kap, a többletet lassú összehúzódásából származó hő fedezi. Légkörében az egyenlítővel párhuzamos felhősávok jellemzők, az 500 m/s szélsebesség sem ritka. Felhői mélyebben vannak légkörében, mint a Jupiternél, ezért lágyabbak a színei. A különböző irányú szelek határán hatalmas légköri örvények támadnak. A Szaturnusz néhányszor 100 m vastag, 1020 g tömegű gyűrűrendszere a bolygó centrumától 67 ezer és 480 ezer km között húzódik. Legsűrűbb része 117500 és 140210 km között található. A gyűrűk a bennük lévő terelőholdak miatt néhol hullámos, torzult megjelenésűek. Holdjai között legnagyobb a Titán. bővebben
    • szcintilláció
      a csillagok pislogása az éjszakai égen. A szcintilláció oka, hogy a légkörben különböző hőmérsékletű és nyomású, mozgásban levő részek más és más irányba térítik el egy csillag fényét. A látóhatárhoz közeledve a csillagok szcintillációja erősödik, mivel fényük a légkör alsó, sűrű részén halad keresztül. bővebben
    • szélsötétedés
      az jelenség, amelynek eredményeként a napkorong (ált. a csillagok és az óriásbolygók) pereme kevésbé fényes, mint a közepe. Ennek oka, hogy a fotoszféra (a Nap felszínét alkotó réteg) anyagában csak meghatározott távolságra látunk. A korong közepén a merőleges rálátás miatt mélyebben lévő és forróbb rétegeket, míg a korong peremén kevésbé mély, hűvösebb, így gyengébben sugárzó rétegeket pillanthatunk meg. A szélsötétedés mértéke hullámhosszfüggő: vörösben gyengébb, kékben erősebb. bővebben
    • szembenállás
      az a térbeli helyzet, amikor a Földről nézve egy bolygó és a Nap az égen ellentétes irányban látszanak. bővebben
    • szén-nitrogén-oxigén ciklus
      a fősorozati csillagokban zajló fúziós reakciólánc egyik típusa, amelyben szén jelenlétében, nitrogén és oxigén ideiglenes kialakulása mellett négy hidrogénatommagból egy héliumatommag keletkezik. A 20 millió K-nél magasabb központi hőmérsékletű csillagoknál a szén-nitrogén-oxigén ciklus ciklus dominál, a proton-proton ciklus aránya kisebb. bővebben
    • sziderikus
      egy égitestnek a távoli csillagokhoz viszonyított keringési vagy tengelyforgási ideje a sziderikus keringési vagy sziderikus tengelyforgási idő. bővebben
    • szimbiotikus csillag
      olyan szoros kettőscsillag, ahol a kompakt tag (fehér törpe vagy neutroncsillag) a felfúvódott társ (vörös óriás) közelében kering, amelyről anyag áramlik át hozzá. bővebben
    • színkép
      egy égitest elektromágneses sugárzásának hullámhossz (vagy frekvencia) szerinti felbontása. A színkép-ből az égitest fizikai, kémiai jellemzőire, mozgására következtethetünk. bővebben
    • színképtípus
      a csillagok színképének elsősorban hőmérsékleten alapuló osztályozása. A felszíni hőmérséklet csökkenésének megfelelően elkülönítünk O, B, A, F, G, K, M, újabban még L, T színképtípusokat. Ezeken belül további felosztás létezik, a Nap színképtípusa G2V besorolású. Az O csillagok felszíni hőmérséklete 25 ezer K feletti, az M csillagoké 3500 K alatti. Az R, N színképtípusú csillagok légköre hűvös, molekuláris szént tartalmaz, ezeket együtt C osztályba soroljuk és széncsillagoknak nevezzük. Az S színképtípusú csillagok hideg légköre oxidokat, ritka földfémeket tartalmaz. bővebben
    • szinodikus periódus
      az az időtartam, amely alatt egy égitest a Földről nézve ugyanabba a helyzetbe kerül a Naphoz viszonyítva. A szinodikus periódus lehet keringési vagy tengelyforgási idő. A bolygók holdjainak szinodikus periódusát az adott bolygóra vonatkoztatják bővebben
    • szpikula
      a Nap kromoszférájából a koronába felnyúló kb. 1000 km széles, 5-10 ezer km hosszú, néhány perc élettartamú képződmény. bővebben
    • szuperhalmaz
      a Világegyetem jelenleg ismert legnagyobb méretű képződményei a szuperhalmazok avagy galaxis szuperhalmazok, galaxisokból és galaxishalmazokból épülnek fel. Alakjuk változatos, általában hosszúkás, fonalszerű szerkezetek, valamint lapok, buborék felületek, amelyek gyakran egymáshoz kapcsolódnak. A szuperhalmazokat kiterjedt, ritka térrészek választják el. Méretük széles skálán változik, általában min. több 10 millió fényév nagyságúak, de ismerünk egymilliárd fényév hosszú szuperhalmazt is. bővebben
    • szupernóva
      szupernóva-robbanás alkalmával felfényesedő objektum. A csillagfejlődés végállapotához vezető katasztrofális kitörésnek több típusát különböztetik meg, ezek közül a két leggyakoribb az Ia és a II típusú szupernóva. A II típusú szupernóva a legnagyobb tömegű (legalább 7-10 naptömegű) csillagok magkollapszusának következménye, és a robbanás után neutroncsillag vagy fekete lyuk marad vissza. Az Ia típusú szupernóva olyan kettőscsillagokban alakul ki, amelynek egyik komponense fehér törpe, amely folyamatosan anyagot kap társától, és amikor a fehér törpe tömege eléri a kritikus Chandrasekhar-határt, a csillag termonukláris robbanás során teljesen megsemmisül. bővebben
    • szupernóva-robbanás
      csillagok élete végén bekövetkező katasztrofális robbanás. A legnagyobb tömegű csillagokból kialakuló II típusú szupernóváknál a szupernóva-robbanás a következőképpen zajlik le. Miután a csillagok a magjukban a hidrogént héliummá alakították, több felfúvódási állapoton mehetnek keresztül. Belsejükben a fúziós reakciók során egyre nehezebb elemek épülnek fel, a vasig bezárólag. Ekkor a csillag kifogy üzemanyagából, és gyorsan összeroskad. A magban növekvő nyomás és hőmérséklet a részecskéket lebontja, részben a kialakuló neutroncsillag felszínéről a bezuhanó anyag "visszapattanása", részben a keletkező és a sűrű bezuhanó anyagban elnyelődő neutrínók miatt belülről egy lökéshullám indul kifelé. A behulló külső rétegekben maradt anyag felforrósodik, fuzionál. A robbanás lökéshulláma nagy sebességgel ledobja a csillag külső rétegét, a heves részecskezáporban a vasnál nehezebb elemek is létrejönnek. A szupernóva-robbanás sugárzása rövid ideig megegyezhet a galaxis többi csillagának együttes sugárzásával. A robbanás után a csillag magja neutroncsillag vagy fekete lyuk formájában marad vissza. A szupernóva-robbanás gyakran aszimmetrikus, a keletkező neutroncsillag nagy sebességgel kilökődhet eredeti helyéről. A ledobott burok táguló szupernóva-maradványként 10-100 ezer éven át megfigyelhető. bővebben
    • szürkület
      naplemente utáni (vagy napfelkelte előtti) időszak, amikor a Nap nem a megfigyelőt, hanem csak a felette lévő légrétegeket világítja meg, azaz a Nap még vagy már közel van a horizonthoz az adott helyről nézve. Derült időben a horizonttól felfelé a vöröstől a kékig a szivárvány színeit figyelhetjük meg. A polgári szürkület időtartama alatt a Nap maximum 6°, a csillagászati szürkület időtartama alatt max. 18° mélyre süllyed a horizont alá. bővebben
    • T Tauri
      0,2-2 naptömegű, fiatal (105-106 éves) csillag, amely még nem került a fősorozatra. Gyakran anyagkorong övezi, amelyből idővel bolygók keletkezhetnek. Sugárzása erősen változik, energiatermelése instabil, anyagkibocsátása nagyságrendileg 10-8 naptömeg/év. bővebben
    • TAI
      [atomidő] atomórákkal meghatározott idő, amelynek egy másodperce egyenlő a cézium-133 atom két hiperfinom szintje közt fellépő sugárzás 9192631770 rezgésperiódusának időtartamával. bővebben
    • tavaszpont
      az égi egyenlítő és az ekliptika két metszéspontja közül az, amelyiknél a Nap éves mozgása során az éggömb déli féltekéjéről az északira lép. A tavaszpont az égi koordináta-rendszerek fontos alapiránya. A precesszió miatt lassan elmozdul az ekliptikán. bővebben
    • Tejút
      1. a Tejútrendszer korongjának égi vetülete. Mivel a Naprendszer a csillagokban gazdag fősíkban található, az itt lévő csillagok az égen fényes sávként, a Tejútként figyelhetők meg. A Tejút csillagai szabad szemmel egy sávvá olvadnak össze, amelyben sötétebb részek is láthatók, ezek hatalmas fényelnyelő por- és molekulafelhők. A Tejút a távcsőben csillagokra bomlik. 2. a Tejútat néha a Tejútrendszerrel egyenértékű kifejezésként használják. bővebben
    • Tejútrendszer
      az a galaxis, amelynek a Nap is tagja. A Tejútrendszer küllős spirális galaxis, mintegy 100-200 milliárd csillagot tartalmaz, látható anyagának tömege kb. 1011 naptömeg. A Tejútrendszer halója egy közel 160 ezer fényév átmérőjű enyhén lapult ellipszoid, amelyben idős gömbhalmazok és idős csillagok találhatók, csillagközi anyagban szegény térség. A Tejútrendszer fősíkja (korongja) kb. 100 ezer fényév átmérőjű, itt találhatók a fiatalabb csillagok, Napunk is a fősíkban, a centrumtól kb. 26 ezer fényévre van. A centrum körül átl. 250 km/s sebességgel közel 230 millió év alatt tesz meg a Nap egy keringést. A fősíkban található a Tejútrendszer csillagközi anyaga, és a spirálkarok, amelyek a mag körül körbehaladó sűrűséghullámoknak tekinthetők. Területükön enyhén megnő a csillagközi anyag sűrűsége, és a körülmények kedveznek a csillagok kialakulásának. A spirálkarokban nincs sokkal több anyag, mint a fősík egyéb részein, de az itt található rövid életű, nagy tömegű, erősen sugárzó csillagok feltűnővé teszik azt. A Tejútrendszerben a centrumtól 16 ezer fényév sugarú molekulafelhő-gyűrűben a legaktívabb a csillagkeletkezés. A Tejútrendszer központi vidéke kb. 10 ezer fényév átmérőjű, 6 ezer fényév vastag ellipszoid alakú térrész, amely csillagközi anyagban szegény és főleg idős égitesteket tartalmaz. A Tejútrendszer centrumában egy 4 millió naptömegű fekete lyuk található, amelybe nem ömlik annyi anyag, hogy a Tejútrendszer aktív galaxis legyen. A Tejútrendszer tömegének 50-80%-a láthatatlan anyagként, a láthatónál nagyobb haló formájában van jelen. Majdnem 20 törpe kísérőgalaxis kering körülötte. bővebben
    • tektit
      mikrométer-centiméter közötti méretű meteorit, avagy meteorit becsapódáskor képződött test, amelynek olvadt anyaga a gyors hűlés miatt üveges, alakja elnyúlt, csepp formájú. bővebben
    • Telesto
      a Szaturnusz holdja. bővebben
    • terelőhold
      az óriásbolygók gyűrűiben keringő néhányszor 100 m-es, illetve kisebb törmelékholdak, amelyek gravitációs terükkel befolyásolják a gyűrű szemcséinek mozgását. Egyes tartományokban feldúsítják az anyagot, máshonnan kiszórják azt, illetve meghatározott alakú szerkezetekbe csoportosítják. bővebben
    • Tethys
      a Szaturnusz holdja. bővebben
    • Thalassa
      a Neptunusz holdja. bővebben
    • Thebe
      a Jupiter holdja. bővebben
    • Titan
      a Szaturnusz holdja, 1700 km sugarú kőzetmagját kb. 800 km vastag jégkéreg borítja, felszíni hőmérséklete 90 K, a légnyomás kb. 1,5-szerese a földfelszíninek. Kb. 200 km vastag jégburkolata alatt 400-600 km vastag víz óceán lehet. Felszínén sok kiszáradt tómeder és egykori folyónyom van, amelyek közül ma csak a sarkvidékieket tölti ki folyékony szénhidrogén. Főként nitrogénből álló, a földi légkörnél kb. tízszer nagyobb tömegű légkörrel bír. A felszínéről felszabaduló metán a felsőlégkörében a Nap ultraibolya sugárzásának hatására elbomlik, és bonyolultabb szerves anyagok épülnek fel belőle, amelyek a felszínre visszahullnak, ahol akár aminosavak is előfordulhatnak. A Titan légkörében zajló kémiai folyamatok elméletileg a Földön, az élet kialakulása előtti ún. prebiotikus folyamatokra hasonlíthatnak. bővebben
    • Titania
      az Uránusz holdja. bővebben
    • TNO
      Kuiper-objektum. bővebben
    • tömegbefogási korong
      akkréciós korong. bővebben
    • tömegkoncentráció
      [mascon] A Hold tengereinek területén megfigyelhető tömegkoncentrációk, amelyek pozitív gravitációs anomáliákat okoznak. A masconokat a Hold kérge alatt megemelkedett köpeny anyaga és a tengerek területére kiömlött bazaltláva hozza létre. bővebben
    • törmelékhold
      az óriásbolygók gyűrűrendszeréhez közel vagy a gyűrűrendszerben keringő apró holdak. Valószínűleg nagyobb holdak szétdarabolódásával keletkeztek, porladásuk a gyűrűk anyagának biztosít utánpótlást. Egy részük terelőhold. bővebben
    • törpecsillag
      luminozitásuk alapján ide sorolják általában a fősorozati csillagokat, továbbá törpecsillagnak tekinthetők a fehér törpék{/kislexikon} és {kislexikon=barna törpe}barna törpék is. bővebben
    • törpegalaxis
      általában a 109 naptömegnél kisebb tömegű galaxisokat nevezik törpegalaxisoknak. Típusukat tekintve elliptikus, szferoidális és szabálytalan galaxisok, a nagyobb tömegű és méretű galaxisoknál (pl. Tejútrendszer) lényegesen több van belőlük. bővebben
    • törpenóva
      többé-kevésbé rendszeres időközönként felfénylő csillag. Gyakoribb és kisebb kitöréseket produkál, mint a nóvák. A törpenóvak olyan kettőscsillag-rendszerek, ahol a hidegebb, fősorozati csillagról a kisebb, forróbb fehér törpe körüli akkréciós korongra áramlik az anyag, az átáramlás túlfutása felfényesedéshez vezet. bővebben
    • totalitás
      napfogyatkozás. bővebben
    • Trans Neptunian Object
      [TNO] Kuiper-objektum. bővebben
    • Triton
      a Neptunusz retrográd pályán keringő befogott holdja. Felszínét nitrogén- és metánjég borítja, amely alól a belső hő és a jégbe világító napsugárzás hatására "gejzírek" törnek fel. Ritka légkörének anyaga a felszínéről szublimál, és nagy pólussapkáira fagy le. bővebben
    • Trójai kisbolygó
      a Jupiterrel azonos pályán keringő, a Naptól nézve 60 fokkal a Jupiter előtt vagy mögött haladó kisbolygó. A keringés mellett bonyolult mozgást végeznek a librációs pontok körül. bővebben
    • Tunguz-robbanás
      1908. június 30-án egy 50-80 m átmérőjű földközeli kisbolygó lépett be a Föld légkörébe. A légellenállás hatására 8,5 km magasan 10-20 megatonnával egyenértékű robbanás keretében megsemmisült. A tajga 40-60 km-es területén súlyos károkat okozott. A Tunguz-robbanáshoz hasonló események statisztikailag néhány 100 évente történnek. bővebben
    • umbra
      1. teljes árnyék. 2. a napfoltok belső, sötét területe. bővebben
    • Umbriel
      az Uránusz holdja. bővebben
    • Univerzum
      [Világegyetem] a Világegyetem fogalma nehezen definiálható. A Világegyetem az Ősrobbanás óta létezik, részének tekintünk minden létezőt, a tér, az anyag, az energia különböző formáit. A Világegyetem nagyobb, mint az általunk belátott térrész, megfigyelhető részének méretét az Ősrobbanás óta eltelt idő befolyásolja. Utóbbi meghatározza, hogy milyen távolságból juthat el hozzánk információ fénysebességgel (horizonttávolság). A Világegyetem keletkezésével, fejlődésével, jövőjével a kozmológia foglalkozik. bővebben
    • Uránusz
      óriásbolygó, 7500 km sugarú kőzet- és jégmagját 10 ezer km vastag folyékony (víz, metán, ammónia) köpeny övezi, amely ionokat is tartalmaz. Több ezer km vastag légköre főként hidrogénből és héliumból áll. Az Uránusz hidrogén és hélium tartalma kisebb, mint a Jupiteré. Légköre valószínűleg a napsugárzás hatására keletkezett szénhidrogénrétegtől szürkés, átlátszatlan, felhők alig láthatók rajta. Magas szélességeken légköri pólussapka látható atmoszférájában. Forgástengelye 98°-os szöget zár be a pályasíkjára állított merőlegessel, ezért több évtizeden át csak az egyik, utána évtizedekig csak a másik féltekéje kap napfényt. Mindennek ellenére légkörében a szélességgel alig változik a hőmérséklet, és az éjszakai oldalon is a nappalihoz közeli hőmérséklet uralkodik, szélrendszerei az egyenlítőjével párhuzamosak. A többi óriásbolygóval ellentétben nem bocsát ki észrevehetően több hőt, mint amennyit a Naptól kap. A mágneses és a forgástengelye egymással 60°-os szöget zár be, így magnetoszférájának alakja jelentősen változik a tengelyforgás során. Egymástól elkülönülő zsinórszerű gyűrűi a bolygó centrumától 41840-51140 km közötti távolságban húzódnak. bővebben
    • UT
      [világidő] a fiktív egyenlítői középnap óraszöge Greenwichből mérve +12 óra. Értékét ezen felül a földforgás egyenetlenségei szerint korrigálták. 1902. január 1. 00:00:10s-tól atomidőben mérik. bővebben
    • üstök
      [csóva] 1. Az üstökös magjából kiszabaduló gáz és por alkotta elnyúlt képződmény, hossza ritkán a 100 millió km-t is meghaladja. A porcsóva szemcséinek mozgását elsősorban a napsugárzás fénynyomása, az ioncsóva ionizált részecskéinek mozgását a Napból áramló napszél mágneses tere határozza meg. Az üstökös csóvaja mindig a Nappal ellentétes irányba mutat (pontosabban fogalmazva irányát a napszél mágneses terének iránya és egyéb sugárzási tényezők is befolyásolják) 2. Ritkán a csóva kifejezést valamely bolygó (pl. a Vénusz) felsőlégkörének, avagy egy magnetoszférának (pl. a Föld esetében) a Nappal ellentétes irányban elnyúló részére, esetleg egy galaxis vagy csillaghalmazból kiszakadt, egy sávban sorakozó objektumokra is használják. bővebben
    • üstökös
      a nagybolygóknál kisebb, a kisbolygókhoz hasonló méretű, de illó anyagokban azoknál gazdagabb égitest a Naprendszerben. Az üstökös magja a Naptól távol inaktív, a Naphoz közel (kb. a Jupiternél beljebb kerülve) fagyott gázai szublimálnak felszínéről, és kiterjedt, ritka légkört alkotnak körülötte. Ez a kóma, amelynek anyaga folyamatosan szökik az űrbe. Az üstökösmagok szublimálása a Naphoz közel heves, másodpercenként több tonnányi gáz és porszem hagyhatja el a magot. A szublimáció során nagyobb töredékek is leszakadnak, időnként a mag is több darabra hasad. A kóma anyagát a Nap sugárnyomása, és a napszél "elfújja". Így keletkezik a csóva, amely a Nappal ellentétes irányba mutat. A porcsóva szemcséinek mozgását a Nap sugárnyomása befolyásolja, míg az ioncsóva részecskéire a napszél van hatással. Az üstökösök többsége az üstökösfelhőkben, a Neptunuszon túl található. Egy üstökös minden napközelség alkalmával anyagot veszít. Előfordul, hogy a mag felszínén kemény kéreg képződik, és az üstökös inaktív lesz. Az üstökösök és a kisbolygók között nincs éles határvonal, vannak átmeneti objektumok is. bővebben
    • üstökösfelhő
      a Naprendszer peremén található üstökösmagokból álló zónák neve. Az üstökösfelhőket a Kuiper-öv, a Hills-felhő és a Külső Oort-felhő alkotja. Belső régióiban az égitesteik kisebb része helyben keletkezett, többségük a Naprendszer belső részéről szóródott ki. Csillagok vagy molekulafelhők közeli elhaladása és a Tejútrendszer árapályhatása miatt az üstökösfelhő üstökösmagjai időnként a Nap közelébe kerülnek, ilyenkor üstökösként láthatók, más részük végleg elhagyhatja a Naprendszert. Az üstökösfelhő anyagának legalább a felét mára elveszítettük. bővebben
    • üstökösmag
      az üstökösök gáz- és poranyagát kibocsátó, az üstökös méreténél sokkal kisebb, néhány km-es, néhány 100 m-es, vagy még kisebb szilárd kőzet és jég keverékéből álló objektum. bővebben
    • valódi nap
      a Nap két egymás utáni delelése közti időtartam. bővebben
    • valódi szoláris idő
      a Nap középpontjának óraszöge +12 óra. bővebben
    • változócsillag
      tágabb értelemben olyan csillag, amely valamilyen állapotjelzőjét időben változtatja. Ilyen szempontból a csillagfejlődés hatására minden csillag változócsillag, de a gyakorlatban általában azokat tekintjük változócsillagoknak, amelyek emberi időskálán mutatnak érzékelhető fényességváltozást. A változócsillagok vizsgálatával a kérdéses csillagok jellemzőire következtethetünk. bővebben
    • Van Allen-övek
      a Föld magnetoszférájában az erővonalak mentén befogott, nagy energiájú töltött részecskék alkotta, a Földet körülölelő, tórusz alakú, sarló keresztmetszetű tartományok. bővebben
    • Vénusz
      Föld típusú bolygó. Tengelyforgása lassú és retrográd. Globális mágneses tere nincs, így a napszél közvetlenül felsőlégkörével lép kölcsönhatásba. Aktív felszínének kora 0,5-1 milliárd év, csak 1 km-nél nagyobb becsapódásos krátereket tartalmaz, a kisebb testek még a légkörben felrobbannak. Átlagos kéregvastagsága kb. 20 km. Geológiai formái részben vonalak mentén csoportosulnak, részben foltos elterjedésűek. Sok pajzsvulkán található a Vénuszon, amelyek egy része ma is működhet. Mélyebb síkságait híg láva tölthette fel. A földi árkokhoz és gyűrt hegységekhez hasonló hosszú vonulatok is vannak rajta. Sajátos felszínformái a gyűrű alakú, kiemelkedő peremű koronák, amelyek vulkáni és/vagy tektonikus eredetűek. Erősen gyűrt és széttöredezett, a környezetüknél idősebb, vastagabb kéregdarabjai (tesszerák) részben a földi kontinensekhez hasonlóak lehetnek. A Vénusz sűrű széndioxid-légkörének tömege kb. 100-szorosa a földi légkörének. Az erős üvegházhatás miatt felszínén 450-500°C uralkodik, a nyomás kb. 90 atmoszféra. A felszínen 4-6 km a látótávolság, sárgás, vöröses színű a táj, a Nap soha nem látható az égen, nincs napi vagy évszakos hőingás. 47-65 km magas felhőiből kénsavas eső hullik, amely a forróság miatt nem éri el a felszínt. bővebben
    • Világegyetem
      a Világegyetem fogalma nehezen definiálható. A Világegyetem az Ősrobbanás óta létezik, részének tekintünk minden létezőt, a tér, az anyag, az energia különböző formáit. A Világegyetem nagyobb, mint az általunk belátott térrész, megfigyelhető részének méretét az Ősrobbanás óta eltelt idő befolyásolja. Utóbbi meghatározza, hogy milyen távolságból juthat el hozzánk információ fénysebességgel (horizonttávolság). A Világegyetem keletkezésével, fejlődésével, jövőjével a kozmológia foglalkozik. bővebben
    • világidő
      a fiktív egyenlítői középnap óraszöge Greenwichből mérve +12 óra. Értékét ezen felül a földforgás egyenetlenségei szerint korrigálták. 1902. január 1. 00:00:10s-tól atomidőben mérik. bővebben
    • világűr
      [űr] a Föld légkörén kívüli tér. bővebben
    • vörös óriás
      a Napnál több százszor nagyobb, felfúvódott csillag, amelynek felszíne magjától távol kerül, így 2500-4000 K-re hűl, és főleg vörös színben sugároz. bővebben
    • vöröseltolódás
      egy égitest színképében az abszorpciós és emissziós vonalak eltolódása a nagyobb hullámhosszak irányába. A vöröseltolódást elsősorban a megfigyelt égitestnek a megfigyelőtől való távolodási sebessége határozza meg. A Világegyetem tágulása miatt minél távolabb van egy objektum, annál gyorsabban távolodik tőlünk, annál nagyobb a vöröseltolódása. A vöröseltolódásból a távolságra következtetni teljes pontossággal mégsem tudunk, mert a vöröseltolódásban benne van az adott égitestnek a Világegyetem tágulásán kívüli saját mozgása is, emellett felléphet pl. gravitációs vöröseltolódás is. bővebben
    • Wolf-Rayet-csillag
      erős anyagkibocsátást (átlagosan 10-4 naptömeg/év) mutató forró, 30-50 ezer K felszíni hőmérsékletű, nagy tömegű csillagok, amelyek hidrogénben gazdag külső rétegüket elvesztették. bővebben
    • zenit
      az égboltnak a megfigyelő feletti pontja. bővebben
    • zodiákus
      [állatöv] a Nap éves égi útját (ekliptika) övező nyolc fok széles sáv az égen. Itt találhatók az állatövi csillagképek (Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Kígyótartó, Nyilas, Bak, Vízöntő, Halak), amelyek elnevezése főleg babilóniai eredetű. bővebben
    • zodiákus fény
      [állatövi fény] a Naprendszer fősíkjában keringő bolygóközi anyag porszemcséiről visszavert napfény. Az állatövi fény a Naptól távolodva halványodó, ék alakú fénylés az égen, hossztengelye az ekliptika síkjába esik. Magyarországon sötét, közvilágítástól mentes helyről ősszel hajnalban, tavasszal este figyelhető meg. Kitűnő körülmények közt az egész égen áthaladó halvány fényhídként látható. bővebben

    • Facebook
    • Twitter
    • Google Plus
    • LinkedIn
    • Add to favorites
    • Email
    • RSS

    • Magyarország megújul