Erősödő napaktivitás

Sami Solanki (Max Planck Institute) és munkatársai a Nap az elmúlt 11400 évben produkált aktivitását vizsgálták. Ehhez az elpusztult fák anyagába beépült ¹⁴C gyakoriságának változását használták fel. Utóbbi izotóp arányát a naptevékenység is befolyásolja, mivel elsősorban a kozmikus sugarak hatására keletkezik a légkörben. Erősebb napaktivitáskor a felerősödő napszél kevesebb kozmikus sugarat enged bolygónkra, és ezzel párhuzamosan csökken a keletkező ¹⁴C aránya is.

Egy aktív terület fotója a Napon, a Dunn Solar Telescope segítségével (NOAA nyomán)

A módszert sikeresen tesztelték arra az időszakra, amelyről vannak távcsöves megfigyeléseink, a 17. századi napfoltszegény időszakot (a Maunder-minimumot) is biztosan lehetett azonosítani vele. A módszerrel tehát a távcső használata előtti érában is következtethetünk a napfoltok számára nagy vonalakban.

Az első eredmények alapján jelenleg az aktivitás növekedésének periódusában vagyunk, az utóbbi 70 évben ugyanis több napfolt volt, mint az elmúlt 80 ezer év hasonló hosszúságú időszakaiban.