Hatalmas cunami a Napon

Központi csillagunk életében legutóbb 2000-ben következett be naptevékenységi maximum. Habár az egymást követő 11 éves ciklusokban a maximum és a minimum között eltelt idő változik, azaz egyik időpontja sem jelezhető előre pontosan, a kutatók úgy vélik, hogy a Nap nemrégiben érte el legújabb aktivitási minimumát. Ezért is meglepő, hogy december első hetében egy nagyobb napfoltcsoportban két napon belül két nagy kitörés (fler) történt.

Mindkét eseményt megfigyelte az Egyesült Államok Nemzeti Napfizikai Obszervatóriumának (NSO) Új-Mexikóban található hálózata. A kitörések során lökéshullámok keletkeztek, amelyek a fler pontjából koncentrikusan táguló körök alakjában távolodtak. A kifelé haladó lökéshullám útja során összenyomja, és ezzel felforrósítja a Nap plazma állapotban levő anyagát, ami emiatt felfényesedik. A másodikként észlelt jelenség  alatt az is megfigyelhető volt, hogy a hullám az útjába eső sötétebb színű, azaz a környezetüknél valamivel alacsonyabb hőmérsékletű anyagszálakat (filamentumokat) eltüntette. Ennek magyarázata az, hogy a sűrűséghullám áthaladása megzavarta a mágneses erővonalak mentén kialakuló filamentumok anyagát. A lökéshullám sebessége 400 km/s volt, azaz óránként másfél millió km-t tett meg – ezzel a sebességgel bő fél óra alatt elérte a Nap túlsó oldalát.

A december 6-i fler után kialakult lökéshullám terjedés közben. (Forrás: NSO/AURA/NSF/USAF Research Laboratory) 

A két, egymás után rövid idővel bekövetkező kitörés arra utal, hogy hatalmas energiák gyűlnek össze és szabadulnak fel a régióban. Ennek oka minden valószínűség szerint a Nap mágneses erővonalainak felcsavarodása. A megfigyelthez hasonló léptékű energia-felszabadulás azonban igen ritka, különösen a naptevékenységi minimum időszakában. A NSO műszerei utoljára 2003 novemberében észleltek hasonlóan erős flert – még az eggyel korábbi naptevékenységi ciklusban.

Forrás: New Scientist/Space, 2006. december 8.

Ajánlat: A cunami útja a Nap teljes felszínén (animáció, 1,2 MB)