Egy új kutatás szerint a 2005-ben felfedezett, majd 2006-ban
elnevezett kis holdjainak anyagát a Pluto a Naprendszer
keletkezésének idejéből visszamaradt porból fogta be.
A Pluto kicsiny holdjait 2005-ben, a Hubble Űrteleszkóp észlelési kampányának eredményeként fedezték fel. Nevet - Nix és Hydra - 2006-ban kaptak. Az egyébként szintén 2006-ban "visszaminősített" Pluto holdrendszere így már három tagot számlál, ezért a holdak származásának kérdése is egyre érdekesebb probléma.
A holdrendszer legnagyobb tagja, az 1977 óta ismert Charon
keletkezésének körülményei az aktuálisan elfogadott elmélet szerint leginkább saját kísérőnk, a Hold létrejöttéhez hasonlítanak. Eszerint a hold anyagát a formálódó Plutóból egy nagy ütközés szakította ki, s állította a csonkolt égitest körüli pályára. Az idők folyamán aztán az árapályerők lelassították a párost, s így alakult ki a Charon ma ismert kötött pályája. A Nix és Hydra holdakra vonatkozó elmélet is hasonló keletkezési mechanizmust sugall. Kérdés azonban, hogy ugyanazon ütközés következtében jöhettek-e létre, mint a Charon, vagy egy másik
katasztrófa eredményezhette őket.
A Pluto és holdjai a HST felvételén.
[NASA, ESA, H. Weaver (JHU/APL), A. Stern (SwRI), HST Pluto Companion Search Team]
Mindkét holdacska pályája csak kissé tér el a körtől. Közülük a kisebb Nix van közelebb a Plutóhoz, távolsága 48700 km, míg a távolabbi Hydra pályasugara 64800 km. Mindkét égitest ún. középmozgás-rezonanciában van a Charon holddal, a Nix esetében ennek aránya 4:1, a Hydra esetében pedig 6:1. Ez azt jelenti, hogy a Nix és a Hydra egyszer-egyszer kerüli meg a Plutot, míg a Charon négyszer, illetve hatszor. A Naprendszerben hasonló rezonanciákra számos példa található, az ilyen mozgások valószínűleg hosszú dinamikai fejlődés eredményeként jönnek létre.
A három hold pályája a Pluto körül.
[NASA/Space Telescope Science Institute (STScI)]
A Nix és a Hydra esetében a középmozgás-rezonanciák magyarázata a Pluto-rendszer keletkezési körülményeiben kereshető. Ha feltesszük, hogy szintén a Charont létrehozó ütközés eredményeként jöttek létre, akkor a legegyszerűbb magyarázat az, hogy egy darabban szakadtak ki az ütköző égistestekből, majd a Pluto-Charon rendszer gravitációs tere
befogta őket. Ezzel az elképzeléssel az a probléma, hogy az ilyen
ütközések során keletkező darabok várhatóan nagy excentricitású
pályákra kerülnek, melyekből a Nix és a Hydra esetében tapasztalt
majdnem kör alakú pályák kialakulása nehezen magyarázható.
Egy másik lehetőség – még mindig az ütközéses elmélet keretein belül –, hogy a holdak nem egyben szakadtak ki, hanem az ütközés törmelékéből álltak össze hosszabb idő alatt. A növekvő holdak pályái aztán a törmelék apró részecskéinek folyamatos hatására érhették el végül a kör alakot. Sajnos ezzel az elképzeléssel is van gond. Numerikus szimulációk azt mutatják, hogy az ütközés eredményeként létrejövő törmelékkorong rendkívül kompakt lenne, kisebb, mint a holdak mai pályáinak mérete. Elképzelhető lenne még az is, hogy a holdacskák a törmelékkorongból keletkeztek ugyan a Pluto közvetlen közelében, de a Charon gravitációs hatására kifele vándoroltak, s így érték el a mai, a korongtól távoli pályáikat. A szimulációk azonban ennek a lehetőségnek
is nagyon kicsiny esélyt adnak.
A rezonanciák vizsgálatának leggyakrabban használt eszköze az ún. metszésfelületi módszer, melynek segítségével a rendszer fázisterének trajektóriái, a pályák tulajdonságai tanulmányozhatók.
[Lithwick és Wu]
A megoldást talán Yoram Lithwick és Yanqin Wu (University of
Toronto) javaslata jelenti. Számításaik szerint a fenti problémákat elkerülhetjük, ha feltesszük, hogy a két hold nem két, a Kuiper-övben keringő égistest ütközésének eredményeként alakult ki, ami egyébként a Charont is létrehozta, hanem egy olyan plutocentrikus porkorongból, amit a Pluto a Naprendszer keletkezésének idejéből megmaradt anyagból gyűjtött össze a Nap körüli keringése során. Így természetesen az is elképzelhető, hogy a Kuiper-öv számtalan más objektuma is rendelkezhet
a Pluto kicsiny holdjaihoz hasonló, ugyanilyen módon keletkezett
kísérőkkel.
A kérdés tisztázásához hozzájárulhat majd a 2006 januárjában
felbocsátott New Horizons szonda is, ha 2015/2016-ban eléri célját, a Pluto rendszerét és a Kuiper-övet.
Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal c. folyóiratban fog megjelenni.
Forrás:
Ha tetszett a cikk, csatlakozz Te is a Hírek.Csillagászat.hu Facebook csoportjához!
