A Nap vizsgálatához számos űrszondát készítettek. Így lehetővé vált a csillagunk sugárzásának mérése minden hullámhossz tartományban, olyanokban is, melyeket a földi légkör elnyel. Az egyik legsikeresebb ilyen szonda a SOHO (SOlar and Heliospheric Observatory), amelyet 1995 végén lőttek fel, majd juttattak a térben speciális helyre. A Földtől 1,5 millió km-re, mindig a Nap és a Föld között tartózkodva kering a Nap körül. Sokféle műszere szinte folyamatosan figyeli csillagunkat. A Nap korongját egy kis koronggal kitakarva (állandó mesterséges napfogyatkozást létrehozva) kiválóan megfigyelhető a légköre, koronája, a napkitörések időbeli-térbeli lefolyása. Forradalmian új eredményeket hozott a napfoltok szerkezetének vizsgálata is. A Földre érkező napenergiának változását szintén űrszondákkal mérik. (A napállandó: a légkör tetején az 1 négyzetméterre másodpercenként bejövő elektromágneses sugárzási energia.)
A Nap a SOHO felvételén
A napállandó időbeli változása műholdak mérései alapján
A forgása
A Nap egyenenetlenül forog, "differenciálisan rotál". Ez azt jelenti, hogy egyrészt a forgás sebessége függ az egyenlítőjétől való távolságtól, a heliografikus szélességtől. Az egyenlítőnél forog a leggyorsabban, a sarkok felé lassul a forgás szögsebessége (ennek oka részben a Coriolis-erő, illetve a felszín alatti nagy áramlások). Másrészt változik a rotáció a felszín alatti mélységgel is. A konvektív zóna és a sugárzási zóna határa (az ún. tachoklina) alatt viszont már szinte merev testként, egyenletesen forog a Nap. Mindez feltérképezésében is nagy szerepe volt a SOHO-nak és más űrszondák méréseinek.
A Nap nem egyforma sebességgel forog különféle szélességein
A Nap differenciális rotációja (a színskála mellett a forgási periódus napokban)
A Nap rezgései
Az 1980-as évek elején sikerült először megmérni a Nap felszínén az anyag mozgásának részletes sebességviszonyait. Kiderült, hogy a csillagunk sok-sok frekvenciával (több módusban) oszcillál, hasonlóan rezeg, mint egy megkondított harang. Az 5 perc körüli periódussal ún. haladó hullámok terjednek a Nap felszínén, de a rezgések a belsejébe is behatolnak. A földrengésekhez hasonlóan a Napnál is különféle mélységekben verődnek vissza a hullámok, és éppen ez ad lehetőséget a belső szerkezet, sűrűségeloszlás feltérképezésére. Kialakult egy új tudományág, a "helioszeizmológia", amely a naprezgések megfigyelésével és elméleti vizsgálatával foglalkozik.
MISSING SRC IMAGE!!!!
A Nap pulzációja
MISSING SRC IMAGE!!!!
A Nap pulzációja
MISSING SRC IMAGE!!!!
A Nap belsejében terjedő hullámok
Speciális szondák
Az 1990-ben indított Ulysses űrszondát a Jupiterhez irányították, ahol az óriásbolygó gravitációs tere kilendítő hatásának segítségével a szonda a bolygók síkjára közel merőleges pályasíkra került, így a Nap körüli keringése során a csillagunk sarki részei felett repül el. Lehetségessé vált a Nap poláris mágneses terének mérése, amit a Földről nem tudunk elvégezni. A Genesis űrszondát 2001-ben azzal a céllal lőtték fel a SOHO-hoz hasonló pályára, hogy éveken át gyűjtse a Napból kiáramló részecskéket, a napszél összetevőit. 2004-ben hozta vissza az anyagmintát, ezáltal a földi laboratóriumokban részletesen lehet vizsgálni a Nap kidobott anyagát. Számos további Nap-kutató űreszköz működik, melyek segítségével jobban megértjük csillagunk működését, a Földre gyakorolt hatását, előre tudjuk jelezni, mikor éri el nagy napkitörés bolygónkat.
Az Ulysses szonda
A Genesis napszél-anyag gyűjtő szonda
