Külső bolygószomszédunk csak fele akkora átmérőjű és tized akkora tömegű, mint a Föld. Vörös színét a felszíni homokban található vasoxidoknak köszönheti. Forgási ideje 24 óra 37 perc, forgástengelyének dőlési szöge 25,2 fok – mindkettő a földi értékekhez közeli. Utóbbi miatt erős évszakos változások vannak a felszínen, amit a bolygó körtől eltérő pályája, tehát a naptávolság jelentős váltakozása is erősít. Főként szén-dioxidból álló légköre nagyon ritka, a felszíni légnyomás a földi 1%-a, ám értékében jelentős évszakos változások vannak. A téli évszakban a légkör tömegének 30%-a is kifagyhat a felszínre dér formájában. A Marsnak feltűnő jégsapkái vannak, amelyek szén-dioxid és vízjég keverékéből állnak és bonyolult, réteges szerkezetet mutatnak.
A Vörös bolygó felszínét egy hatalmas szakadék szeli ketté (középen), melynek végénél (balra) hatalmas pajzsvulkánok ülnek
A Mars réteges szerkezetű déli jégsapkája szén-dioxidból áll
A belső hőtermelés miatt kb. 1 milliárd évvel ezelőttig a Marson intenzív vulkáni tevékenység folyt. Ennek emlékét őrzi egy 4000 km hosszú és 120 km széles hasadékvölgy, a Valles Marineris és néhány hatalmas pajzsvulkán, melyek közül az Olympus Mons 26 km-rel magasodik a környező síkságok fölé. A bolygóhoz érkező űrszondák felvételein számtalan folyóvölgyet lehet azonosítani. A Mars mai viszonyai között nem lehet folyékony víz a bolygó felszínén, így a medreknek öregeknek, mértékadó becslések szerint 500 millió évnél régebbieknek kell lenniük. A legújabb szondák tavi üledékek nyomait is kimutatták. A jég jelenlétét gleccservölgyek és sokszögletű felszíni képződmények mutatják. Mindebből az következik, hogy a marsi légkör régen sokkal sűrűbb és melegebb lehetett a mai -60 °C-os átlaghőmérsékletnél.
A Naprendszer legnagyobb vulkánja, a 26 km magas és 700 km átmérőjű Olympus Mons a Marson
Feltehetően tavi üledékek réteges szerkezetét láthatjuk a Mars egyik mélyen fekvő területéről készült űrszondás felvételen
A Marsnak két apró, a bolygóhoz közel keringő holdja van, a Phobos és a Deimos. A marsszondák képei alapján befogott kisbolygók lehetnek. Felszínük nagyon kráterezett, a Deimoson vastag porréteg, míg a Phoboson a belső szerkezet, illetve a Mars közelsége miatt érdekes barázdarendszer figyelhető meg. A bolygó felszínére leszálló szondák sivár, kietlen tájat találtak. Ha a Marson valaha volt is élet, az bizonyosan nem juthatott tovább baktériumok vagy egysejtűek szintjén. A mai körülmények között lokálisan elképzelhető ennek a feltételezett primitív életnek valamiféle maradványa, de csak a legellenállóbb szervezetek formájában.
A Mars kősivatagos felszíne
A Mars apró, Phobos nevű holdja és furcsa barázdái
Több űrszonda (a képen az európai Mars Express) kering a bolygó körül, folyamatosan felvételeket készítenek
Az amerikai Mars-járók több száz métert bejárva vizsgálják a felszíni kőzeteket
