• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál
    bdsm forum

    03 – Galaxishalmazok







    A galaxisok nem egyenletesen töltik ki az Univerzumot, hanem kisebb-nagyobb csoportosulásokat, halmazokat alkotnak. A galaxishalmazok az ismert legnagyobb stabil kéződmények a Világegyetemben. A halmazok mérete és "gazdagsága" (hogy hány tagot számlálnak) igen tág határok között mozog: a legkisebb csoportosulások néhány tucat kisebb-nagyobb galaxist tartalmaznak pár millió fényév méretű térrészben (ilyen a mi Tejútrendszerünket is magában foglaló Lokális Csoport), míg a legnagyobb halmazok – mint a Virgo, vagy a Coma – több ezer galaxisból állnak és több tízmillió fényév átmérőjűek.

    A halmazok a galaxisokon kívül jelentős mennyiségű és nagyon forró (nagyságrendileg százmillió fokos), röntgentartományban látható galaxisközi (intergalaktikus) gázt, valamint sötét anyagot is tartalmaznak. Sőt, a sötét anyag létezésére az első bizonyítékokat épp a galaxishalmazok tanulmányozása szolgáltatta.

    Világegyetemünk térbeli szerkezetének felderítéséhez természetesen nagy távolságokon "működő" távolságmérési eljárásokra van szükség. Az extragalaktikus léptékeken használatos módszerek alapvetően három különböző típusba sorolhatók.

    1. "Standard gyertyák". Ezen módszerek egy valamilyen, a vizsgált galaxison belül található, ismert fényességű objektum megfigyelésén alapulnak. Az illető objektum ismert abszolút (hogy 10 parsec = 32,6 fényév távolságból milyen fényes lenne), és mért látszó fényességének összevetésével, felhasználva azt, hogy a fényesség a távolság négyzetével fordított arányban csökken, kiszámítható annak távolsága, ami jó közelítéssel megegyezik az őt tartalmazó galaxis távolságával. A standard gyertya módszerek (pl. cefeida periódus-fényesség reláció, gömbhalmazok, planetáris ködök fényessége) pontos távolságértéket adnak, de "csak" néhány százmillió fényév távolságon belül alkalmazhatóak. Kivételt képeznek a szupernóvák, amelyek segítségével több milliárd fényévre lévő galaxisok távolsága is megbecsülhető.
    2. Geometriai módszerek, vagy "standard méterrudak". Ha egy galaxisban megfigyelt objektumnak ismerjuk a valódi, lineáris méretét, és megmérjük a látszó szögátmérőjét, akkor egyszerű trigonometriai számítással megkaphatjuk a távolságát. A standard méterrudakon alapuló módszerek vagy nagyon pontosak, de csak kis távolságig alkalmazhatók (pl. nóvák, szupernóvák által ledobott, táguló gázhéj megfigyelése), vagy rendkívül pontatlanok, de nagy hatótávolságúak, mint például a galaxishalmazok távolságának meghatározására szolgáló Szunyajev-Zeldovics hatás.
    3. A Hubble-törvény. A jelenleg ismert legnagyobb hatótávolságú módszer. Azon a megfigyelési tényen alapul, hogy a Világegyetem tágulása miatt a tőlünk egyre messzebb lévő galaxisok egyre nagyobb sebességgel távolodnak tőlünk. Ez a távolodás a Doppler-hatáson keresztül a galaxis fényének vörösödéseként jelentkezik, ami mérhető például a galaxis színképvonalainak az eltolódásából. A vörösödés mértéke (vagy a távolodás sebessége) a Hubble-törvény szerint arányos a galaxis távolságával, az arányossági tényező a Hubble-állandó. Ezen állandó pontos értéke még jelenleg is vita tárgya, de a megfigyelések szerint valahol 50 és 80 km/s/Mpc között helyezkedik el. Mostanság a legtöbb kutató a Hubble űrtávcső mérései alapján a 72 km/s/Mpc értéket fogadja el.


    A 20 millió fényévnél közelebbi galaxisok (és csoportok) elhelyezkedése a Tejútrendszer körül.


    A 200 millió fényévnél közelebbi galaxishalmazok térbeli eloszlása.


    A Virgo Halmaz egy kis részlete.


    Az Abell 1689 jelű galaxishalmaz a Hubble űrtávcső felvételén.


    Egy távoli galaxishalmaz.


    Az Abell 2218 jelű galaxishalmaz.

    Ez a bejegyzés Extragalaktikus csillagászat kategóriában van. Link könyvjelzője.
    • Magyarország megújul