A Naprendszer égitestei állandó mozgásban vannak. Mivel a bolygók (és a holdak egy része) az ekliptikához közel kering, gyakran előfordul, hogy az egyik naprendszerbeli égitest a másik elé kerül. Ilyenkor fedésről vagy fogyatkozásról beszélünk.
Az 1999-es napfogyatkozás
A Földről látató leglátványosabb fogyatkozás a napfogyatkozás, amikor a Hold a Nap korongja elé kerül. Ha a Hold elég közel jár a Földhöz, látszó átmérője kicsit nagyobb, mint a Nap látszó mérete, ekkor teljesen eltakarja a Nap fényes korongját, és láthatóvá válik a Napot övező ritka korona. Ha bolygónktól messze jár a Hold, kisebbnek látszik, a két égitest legnagyobb fedésekor a Hold mögül körben látszik a napkorong "pereme": ekkor gyűrűs napfogyatkozásról beszélünk. Ha pedig a Hold nem kerül teljesen a Nap elé, csak egy részét takarja le, akkor a fogyatkozás részleges.
Holdfogyatkozás – látható az árnyék vonulása a felszínen
Holdfogyatkozáskor a Hold kerül a Föld árnyékkúpjába: a teljes holdfogyatkozás alatt a Holdról teljes napfogyatkozást lehet látni, amit a Föld korongja okoz. Körben fénylik a Föld légköre is, ami kissé megvilágítja a Holdat, ezért a teljes holdfogyatkozáskor is jól látszik a Hold, színe sárga, rozsdaszínű, sötétvörös vagy kissé lilás is lehet, a Föld légkörének állapotától függően.
Nap- és holdfogyatkozás magyarázata
A belső bolygók is a Nap korongja elé kerülhetnek, ekkor ezek átvonulásáról beszélünk. Régen a Vénusz-átvonulások megfigyelésével határozták meg a Nap-Föld távolságot, itt a magyar Hell Miksa nevét külön meg kell említenünk, mert a 18. században ő számította az egyik legpontosabb értéket.
A Hold eltakarhatja a bolygókat is, ekkor Vénusz-fedésről, Szaturnusz-fedésről stb. beszélünk. Csillagfedés akkor következik be, ha a Hold, egyik bolygó vagy valamelyik kisbolygó egy csillagot takar el.
Napfogyatkozás – az árnyékkúp geometriája
