A július 27-i teljes holdfogyatkozás sokak számára azért emlékezetes, mert az esős időjárás miatt nem láttak belőle semmit sem. Voltak azonban szerencsés észlelők is!
Szulovszky András és Szulovszky Brigitta, Hortobágy
Már napokkal az esemény előtt elkezdtem követni az időjárás előrejelzéseket, és péntek délután 4-kor döntöttem úgy hogy nekiindulunk keletnek, ott volt a legnagyobb esély derült égboltra. Nekivágtunk feleségemmel az M3-as pályának, mondanom se kell, hogy rengeteg torlódás és viharok lassították az utunkat. Nagy nehezen elértük a kiszemelt hortobágyi észlelőhelyet, majd villámlás, mennydörgés, eső. Zivatarok mindenütt.
Felhőn keresztül lehetett csak megpillantani a már szinte teljesen elfogyott Holdat, azután semmi.
A radart követve vettük az irányt most kicsit délnek, az esőtől gőzölgő utakon békák hada kelt át éppen. A hortobágyi halastavak lett az új úti cél, és menet közben egyszer csak kiderült, és feltűnt a vöröslő Hold az égen. Csodálatos volt, még a párás szélvédő mögül is úgy éreztük, hogy megérte. Megérkeztünk, kipakoltunk és még volt egy kis idő a totalitásból.
A felvétel William Optics 120/900-as ED refraktorral készült, 1/10 s expozíciós idővel, ISO 1600 érzékenység mellett.
