Egy meteorzápor során nem csak a Föld légkörében
elégő meteorok, hanem a Hold felszínébe becsapódó nagyobb meteoritok is
okozhatnak megfigyelhető felfényesedést. A Hold esetében a nagy
sebességű becsapódás forró gázfelhőt hoz létre, mely a látható fény
tartományában is sugároz. A laboratóriumi mérések és az elméletek
szerint néhány km/s sebességű becsapódásokkor a megsemmisülő test
mozgási energiájának tízezred része, míg másodpercenként néhányszor tíz
kilométeres sebességnél akár az energia ezrede is átalakulhat látható
fénnyé. Egy 1 kg-os, 59 km/s sebességű test (ekkora a sebessége egy
átlagos Perseida rajtagnak) holdi becsapódása 1/60 s-ig tartó, 6
magnitúdós felvillanást okozna, melyet a Hold árnyékos oldalán meg
lehet figyelni.
Mindeddig csak a novemberi
Leonida meteorraj tagjainak a becsapódási jelenségeit sikerült
megfigyelni, amire magyarázatot adhat a meteorraj nagyobb sebessége (70
km/s), kémiai összetétele, valamint az, hogy ezt rajt figyelték meg a
legtöbben. A megfigyelések más rajokra történő kiterjesztése fontos
információkat adhat a földközeli, nagyobb tömegű meteoroidok tömeg- és
méreteloszlásáról.
Sorozatkép a 2004. aug. 11-i felvillanásról (IHS, Ogawa Observatory nyomán)
Japán
kutatók az Icarus májusi számában számoltak be arról, hogy 2004.
augusztus 11-én 18:28:27 UT-kor sikerült megfigyelni az első
Perseida-becsapódást a Hold felszínén. A felvillanás mindössze 1/30
s-ig tartott, fényessége 9,5 magnitúdó volt, azaz amatőr távcsövekkel
is látható lett volna. A megfigyelésekre illesztett modellek szerint a
becsapódó részecske tömege 12 g volt, mozgási energiájának pedig kb.
két ezrede alakult át látható fénnyé.
A földi
légkörben elégő Perseidák megfigyelései alapján ismerjük, hogy a
centiméternél kisebb részecskék gyakorisága milyen lefutású. Ez alapján
a japán kutatók távcsöves megfigyelései során több hasonló
fényességű felvillanásnak kellett volna látszania. Az, hogy csak
egyetlen egyet sikerült detektálni, azt jelzi, hogy a Perseidákra
vonatkozó méreteloszlási modelljeink túlbecsülik a nagyobb darabok
számát, így az elméleti számításokat egyelőre ismeretlen mértékben
módosítani kell. A Perseidák idei visszatérése sajnos kedvezőtlen
holdfázisnál, közel telihold mellett következik be, így további
mérésekre majd csak 2007-ben kerülhet sor.
Forrás: Yanagisawa M. és munkatársai, Icarus, 2006. május
