Törpecsillag közelítheti meg a Naprendszert

1690

A földi élővilág nagy kihalásairól szóló viták során időről időre felerősödnek (vagy épp lecsengenek) a Nap titokzatos, "sötét" testvércsillagáról, a Nemezisről szóló elméletek. A teória támogatói szerint ez a távoli, halvány objektum (ami a feltevések szerint egy barna törpe, esetleg egy kidobódott óriásbolygó lehet) kb. 25-30 millió évenként kerüli meg a Napot, s pályájának napközeli részén áthalad az Oort-felhőnek nevezett, kb. 100 ezer Csillagászati Egység (CSE) sugarú térrészen, melyben a becslések szerint többezer milliárd üstökösmag található. A Nemezis gravitációs hatása révén megzavarhatja számos üstökös mozgását, ami miatt egy részük a Naprendszer belseje felé veheti útját – növelve annak esélyét, hogy Földünket eltalálja egy relatíve nagyobb (több kilométer átmérőjű) objektum, akár globális katasztrófát okozva ezzel. Megfigyelési bizonyítékokkal azonban még sosem támasztották alá a Nemezis létezését – bár tényszerű, hogy ehhez a jelenlegi legjobb érzékenységű (vagy még azoknál is jobb) infravörös űrtávcsövekre van szükség.

Ugyanakkor a Nemezis-elméletet figyelmen kívül hagyva is elképzelhető, hogy egy-egy szomszédos csillag a múltban megközelítette, vagy a jövőben megközelíti Naprendszerünket. Egy nemzetközi kutatócsoport a Hipparcos űrszonda precíz pozícióméréseit és közeli csillagok ismert látóirányú sebességeit felhasználva tíz éve kiszámította, hogy jó néhány csillag a jelenlegi távolságánál jóval közelebb kerülhet Napunkhoz az előttünk álló évmilliók során. Ezek közül a Gliese 710 jelű, 0,6 naptömegű, narancsvörös törpecsillagot érdemes kiemelni, mely az előrejelzések szerint nem csak megközelíti majd a Naprendszert, hanem be is lép az Oort-felhőbe. Az akkori számítások szerint ez azzal jár majd, hogy mintegy 2,5 millió üstökösmag pályája változik meg úgy, hogy útjuk során a Naprendszer belső tartományait is érintő, ún. hosszúperiódusú üstökösökké váljanak.

A Hipparcos-szonda adatainak elemzésekor azonban figyelembe kellett venni, hogy a fellövéskor fellépő problémák miatt a műhold végül nem az eredetileg tervezett geostacionárius pályán keringve végezte a megfigyeléseket, ezért az eredeti kalibrációkat többször is felül kellett vizsgálni. Az orosz V. Bobylev ezért (az immáron "véglegesnek" tekintett, 2007-es Hipparcos-adatsor, valamint pontosított sebességértékek segítségével) újraszámolta mintegy 35 000, a Nap kb. 100 fényév sugarú környezetében lévő csillag pályáját, jelenkorunkhoz számítva 2 millió évre vissza-, és előremenőleg. A kutató több millió szimulációt futtatott le, és munkája eredményeként további csillagokat kategorizált potenciális "Nap-közelítő" égitestként. Bobylev alátámasztotta azt a korábbi vélekedést is, hogy a Neptunuszon túli Kuiper-övezetben lévő Sedna kisbolygó rendkívül elnyúlt pályáját (az égitest napközelben 76, naptávolban mintegy 976 CSE-re van központi csillagunktól) egy korábbi csillagközelítés okozhatta.

Az orosz csillagász természetesen a Gliese 710 lehetséges mozgását is vizsgálta, s megerősítette, hogy a jelenleg több mint 60 fényévre lévő csillag kb. másfél millió év múlva nagy valószínűséggel eléri Naprendszerünk külső tartományát (a Naptól számított legvalószínűbb távolság ekkor 1,6 fényév, azaz nagyjából pont 100 ezer CSE lesz – ennek becsült esélye 86%).


A mintegy 100 ezer Csillagászati Egységre kiterjedő, többezer milliárd üstökösmagot tartalmazó Oort-felhő méretaránya a Naprendszer belső tartományaihoz képest (NASA)


Fantáziarajz a Gliese 710 Naprendszerbe történő "behatolásáról" (ESA)

Úgy tűnik tehát, hogy az új számítások igazolják a tíz évvel ezelőtti, baljóslatúnak hangzó előrejelzéseket. Ugyanakkor több dolgot is érdemes ezzel kapcsolatban tisztázni. Az egyik, hogy bár a Gliese 710 "Naprendszer-súrolása" valóban többmillió égitestet irányíthat a belső bolygók felé, ám ennek időskálája is hosszú: az "üstökös-zápor" mintegy 2 millió évig tart majd, így csak átlagosan évente 1-2 üstökös jöhet a Föld közelébe. Ez a napjainkban megfigyelt, átlagosan évi két tucat új hosszúperiódusú üstököshöz képest nem jelent nagy növekedést , ezért a becsapódási valószínűség alig lesz nagyobb a jelenleginél (figyelembe véve azt is, hogy az ismert földi becsapódási kráterek alig 15 %-ának keletkezéséért teszik jelenleg felelőssé az Oort-felhőből érkező vándorokat). A másik dolog, hogy Bobylev kiszámolta azt is, mekkora valószínűséggel közelítené meg a narancsvörös törpe a Napot 1000 CSE-re (azaz a Pluto átlagos távolságának mintegy 25-szörösére), amikor is már a Kuiper-objektumokra gyakorolt, komolyabb veszélyekkel járó hatásokal kellene számolni: ez az érték pedig mindössze egy a tízezerhez.

Nem beszélve arról, hogy másfél millió év múlva kései utódainknak valószínűleg rendelkezésére fog állni az a technológia, amivel egy-egy Földet veszélyeztető égitest fenyegetését semlegesíteni lehet. Már ha lesznek akkortájt még utódaink, a jelenlegi tendencia alapján ugyanis az emberiség túlélését leginkább saját tevékenysége veszélyezteti…

Forrás:
Discovery News, 2010.03.13.
http://arxiv.org/abs/1003.2160

Hozzászólás

hozzászólás