A Nagy Hasadék peremén

163

Távcsöves pillantás a Hattyú csillagkép mélyére. A hosszú expozíciós időnek köszönhetően olyan titkokat láthatunk, amelyek egyébként az emberi szem elől rejtve maradnak.

Fényes Lóránd, Piliscsév

A Hattyú csillagképben elterülő, tőlünk 6000 fényévre található NGC6914 komplexum drámai kontrasztok mentén mutatja be az Tejútban található változatos ködösségek számos fajtáját. A ragyogóan kéklő, sötét sávokkal díszített reflexiós területet vörös emissziós ködösség öleli körül, mely előtt markáns barnásfekete porfelhő sziluettje húzódik. A köd ragyogó csillagai jelenlegi ismereteink szerinti egyik legnagyobb tömegű és kiterjedésű csillagközi csoporthoz, a Cygnus OB2 társuláshoz tartoznak. Számos fiatal csillagot találunk itt, még több a porfelhők mögött bújik meg.  A reflexiós köd balra eső nagyobbnak látszó része a vdB 131, a jobbra eső a vdB 132 katalógusszámot kapta, a körülötte levő sötét porfelhők pedig az LDN897, 899 és 900 azonosító alatt szerepelnek. Ezek a porfelhők részei a jól ismert Tejút-hasadéknak.

2013w36-nagy

A fénykép az augusztusi 40 fokos kánikulát megelőző hidegfront után készült, ideális nyugodtságnál és viszonylag kellemes átlátszóságnál. Ennek következtében a fotó a Budapest közeli helyszín ellenére sok apró részletet mutat meg erről a gyönyörű vidékről. A 8 órányi expozíció ISO1600-as érzékenységű, ami a hűtött fényképezőgép miatt volt lehetséges. A 20 centis tükörrel rendelkező, célzottan asztrofotózásra épített Newton-távcsövem SkyWatcher NEQ6 mechanikán dolgozott.

Hozzászólás

hozzászólás