20 éves az Űrállomás

A Nemzetközi Űrállomás november 20-i születésnapjára egy olyan projektet terveztem, amelynek során 20 átvonulást fényképezek le a hónap során. Az átvonulások ehhez elméletben rendelkezésre álltak, s bőven elegendő alkalom nyílt - ideális körülmények közepette - a fotók elkészítésére.

1044

A Nemzetközi Űrállomás november 20-i születésnapjára egy olyan projektet terveztem, amelynek során 20 átvonulást fényképezek le a hónap során. Az átvonulások ehhez elméletben rendelkezésre álltak, s bőven elegendő alkalom nyílt – ideális körülmények közepette – a fotók elkészítésére.

Landy-Gyebnár Mónika, Veszprém

Ideális körülmények azonban még a népmesékben se nagyon vannak, nemhogy a Kárpát-medence ősz végi időszakában! A hónap első 15 napján a hajnali égbolton járt az ISS, ezzel az én bioritmusomnak abszolút megfelelően nyílt lehetőség a fotózásra. November 1-től 14-ig minden hajnalban legalább egy átvonulás látható volt, a legtöbb esetben persze küzdeni kellett köddel, felhőkkel is, de valamilyen csoda folytán az átvonulások perceire mindig megnyílt az ég és látni lehetett az Űrállomás fénypontját. A fotók egy része itthon, Veszprém közeli észlelőhelyemen született, ám néhány esetben a helyi ködképződés miatt utazni is kellett. 7-én Hárskúton volt még ködmentes az első átvonulás ideje, 10-én már a Kab-hegy tetejéről kellett fotóznom, 11-én a Balaton partján, Alsóörsön volt szerencsém a kikötő bejáratáig érő ködből épp kilátni a déli égre. 12-én ismét Hárskútra menekültem a veszprémi sűrű köd elől, ahol a pár nappal korábban felfedezett C/2018 V1 (Machholz-Fujikawa-Iwamoto) üstökössel egy képen, egymástól alig 4 foknyira is sikerült megörökítenem az Űrállomást. 14-én egy hidegfront utáni fantasztikusan tiszta hajnalon ismét itthonról, végre páramentes körülmények közt lehetett fotózni az ISS-t. A hajnali sorozat utolsó átvonulását, 15-én viszont már nem láttam, ez volt az egyetlen olyan hajnal, amikor pont az átvonulásra érkeztek be a felhők.

Tíz nap szünet után 24-én este lehetett volna tovább folytatni a projektet, azonban ekkor egy fél Európát beterítő, egymást követő ciklonokból álló rendszer 11 napra felettünk beragadt felhőzete miatt semmi esély se volt, és már kezdtem feladni a reményt, hogy sikerül a hó végéig elkészíteni a 20 megfelelő képet, amikor végül 28-án a havas Hárskútról, majd a hó utolsó napján, 30-án itthonról is lefotóztam az átvonulásokat.

A legtöbb alkalom során legalább 2 fényképezővel voltam terepen, így gyakorlatilag jóval több képem lett, mint a tervezett 20, azonban próbáltam a változatosságra is némi hangsúlyt fektetni. Ezt részint biztosította az időjárás, hisz például 9-én hajnalban elképesztően sűrű köd volt, ám bíztam benne, hogy valamit sikerül talán fotózni (a zeniten lévő csillagok néha átsejlettek a ködön), s az átvonulás idejére némiképp megritkuló ködön a zseblámpám fényével ködívet is tudtam csinálni, ami feldobta az egyébként elég üres képet. Más alkalmakkor az átvonuló felhőzet nyomai tették érdekessé az égi tájat (volt egyik hajnalon szép holdhaló is, ami viszont sajnos az átvonulásra pont elmúlt), vagy épp a hajnalpír festette felhősávok miatt lett látványosabb a kép. Volt olyan alkalom is, amikor sajnos csak itthon, a házunk elől tudtam fotózni.

A fotózással töltött idő persze nem korlátozódott csak az átvonulások perceire, ilyenkor több órát terepen voltam, s számtalan meteort is láttam például. Hajnalonta néhány alkalommal (amikor épp nem volt köd) az állatövi fényt csodálhattam meg, de a 28-án esti égen is volt hozzá szerencsém Hárskúton, holott még messze a tavasz, eddig december közepén láttam először a tavaszi állatövi fényt, ez a „rekord” most megdőlt. A hajnali átvonulások az új üstökös megfigyelésével (C/2018 V1) is jól kombinálhatóak voltak, illetve 28-án este az átvonulást a lassan a mi egünkön is élvezhető látványt adó helyre kúszó 46P/Wirtanen fotózásával tudtam összekötni.

Az észlelési sorozat a fő projekten túl tehát rengeteg mást is adott, így önmagában is csodás hónap volt. Az Űrállomás megfigyelése tehát nemcsak magára az átvonulásra kell koncentrálódjon, hanem arra, amit „mellékhatásként” az ember be tud szervezni a programba.

Itt az MCSE-tagság megújításának időszaka – új belépőket is szeretettel várunk! Tagjaink egyik illetménykiadványa a Meteor csillagászati évkönyv 2019, benne számos hasznos olvasmánnyal, előrejelzéssel a jövő év égi jelenségeiről, látványosságairól.
http://www.mcse.hu

Hozzászólás

hozzászólás