id. és ifj. Szendrői Gábor, Kőszegi-hegység.
A téli égbolt jellegzetes csillagképe, a Szekeres (Auriga) rendkívül gazdag izgalmas mélyég-objektumokban. Ezek közül is kiemelkedik az Ebihal-köd (IC 410) és a Lángoló csillag-köd (IC 405) halvány párosa, amelyet még látványosabbá tesz a köztük húzódó színes csillaglánc.
Az Ebihal-köd egy kb. 12000 fényév távolságra található emissziós köd, nevét a benne található, kozmikus porból és gázból álló, ebihalakra emlékeztető formációkról kapta. A köd közrefogja az NGC 1893 jelű, mindössze 4 millió éves nyílthalmaz csillagait, amelyek gerjesztik a gáz anyagát. Az „ebihalak” sűrűbb és hidegebb porból és gázból állnak, belsejükben jelenleg is folyik a csillagkeletkezés.
A Lángoló csillag-köd sokkal közelebb található, távolsága kb. 1500 fényév. A köd atomjait az AE Aurigae nevű kék csillag gerjeszti, amely rendhagyó módon nem ebben a hidrogénfelhőben keletkezett, hanem feltehetően az Orion-köd környékén született. A csillag által gerjesztett területek vörös, a porról visszavert csillagfény pedig kékes-lilás színben jelenik meg.
A fotó képanyagát 2017 decemberében egy hideg, de különösen jó átlátszóságú éjszaka alatt a Kőszegi-hegységből rögzítettük GPU 100/635 apokromáttal, Riccardi 0.75x reduktorral, átalakított Canon EOS 700D fényképezőgéppel. A képhez 60, egyenként 6 perc expozíciójú, ISO 800 érzékenységen készült frame-et használtunk fel.
