2024 március 3.-án Kacper Wierzchoś lengyel csillagász egy új, Oort-felhőből érkező üstököst fedezett fel, mely később a C/2024 E1 (Wierzchoś) nevet kapta. Az üstökös csaknem 2 évvel felfedezése után, 2026. január 20-án került napközelbe, ekkor a mérések szerint éppen csak a szabad szemes láthatóság alatti fényességet (6,5 magnitúdó) elérve.
Ujvárosi Beáta, Namíbia (távészlelés)
A napközelség utáni napokban, hetekben látványos, csóvás üstökössé fejlődött, viszont a pályája miatt ekkor még csak a déli féltekéről volt megfigyelhető. Ennek megfelelően már jó előre foglaltam észlelési időt a Skygems távészlelős rendszerén keresztül egy 10 centi átmérőjű namíbiai távcsőre, amelynek nagy látómezeje ideális a csóvás üstökösök megörökítésére. Február 9-én és 10-én este az üstökös hasonló irányban látszott, mint a C72 (NGC 55) jelű, tőlünk 6 és fél millió fényévre levő galaxis, lehetővé téve a két objektum egy látómezőben való megörökítését. Az üstökös önmagában is szokatlan megjelenést nyújt a négy csóvájával: a kékes gázcsóva (ez mindig pontosan a Nappal ellentétes irányba mutat) és a széles porcsóva mellett balra még két rövidebb csóva is látható (színük is irányuk alapján ugyancsak porból). Február közepe óta hazánkból is elérhető esténként alacsonyan a délnyugati égen, és bár fokozatosan halványodik, március elején a holdfénymentes estéken még érdemes lehet az észlelésével próbálkozni.
A felvétel február 9-én este készült Namíbiából (távészlelés), összesen 32 percet foglal magába, a 4 perces forrásképek LRGB színszűrők használatával készültek. Az alapfeldolgozás Siril szoftverrel, az utómunka GIMP és Adobe Ligthroom szoftverek segítségével történt.
- Üstökösészlelések az MCSE Észlelőnaplójában (eszlelonaplo.mcse.hu)
