A déli égbolt óriási gömbhalmaza

4317

Nincs semmi ehhez fogható az északi égbolton. Az omega Centauri a déli ég igazi gyöngyszeme, szabad szemmel is jól látható objektum. Már a legkisebb távcső is csillagok sokaságára bontja a homályos égi foltot.

Kohlmann Péter, Namíbia

Ez a felvétel még 2019 májusában készült, a namíbiai Rooisand farmon, ahol asztrofotósokat, amatőrcsillagászokat is fogadnak. Az omega Centaurit Magyarországról lehetetlen megfigyelni, sohasem emelkedik a látóhatár fölé.

Az omega Centauri (NGC 5139) szabad szemmel is feltűnő látvány, amit már elnevezése is mutat. A görög betűs név Bayer 1603-ban megjelent csillagatlaszából, az Uranometriából származik, és arra utal, hogy a térkép készítője – jobb híján – besorolta a csillagok közé a Kentaur csillagképben látható “életlen csillagot”. Hová máshová sorolhatta volna, hiszen még nem létezett akkor a “mélyég-objektum” fogalma, de nem sokat kellett várni a távcső csillagászati alkalmazására (1609). Azt, hogy az omega Centauri valójában csillaghalmaz, Edmond Halley mutatta ki, 1677-ben. (Egyébként az északi égen is találunk csillagnevű csillaghalmazt, mindjárt kettőt is: a Perseus-ikerhalmaz a khi és h Persei elnevezése közismert.)

A Kentaur óriás gömbhalmazát 10×50-es binokulár is csillagokra bontja – legalább is a peremvidékét. Mint már mondtuk ehhez azonban délre kell utazni, amint azt Erdei József tette, aki 1999-ben Kenyából figyelte meg az omega Centaurit: “Káprázatos gömbhalmaz, közel 1 fok átmérőjű, szabályos kereknek tűnik, talán nyugat felé van egy nyúlványa. Az egész gömbhalmaz nagyon szemcsés megjelenésű, nyugodtabb pillanatokban pár csillaga is látszik. A gömbhalmaznak van egy fényes központi tartománya, amely szabad szemmel is látszik, mint egy defókuszált csillag. A fényesebb rész átmérője fél fok lehet, körülötte található egy halványabb periféria, ettől az egész gömbhatásúnak tűnik. De leegyszerűsítve az egészet: nagyon szép.” Szabó Gábor Sri Lankáról észlelt, így látta a halmazt 15 cm-es Newton-távcsövével: “Az óriási méretű gömbhalmaz egész egyszerűen nem igényel 38x-nál nagyobb nagyítást. A gömbhalmaz teljes felületen bontva van, bár a magrész nagyon tömör. Az É-K-i széle szinte egyenes és ezen az oldalon kevésbé halványul. A nagy méretű és fényes magból kiindul néhány csápszerű ív. Ennyire egyértelmű bontást még nagyobb távcsővel sem láttam, más gömbhalmazoknál.”

Végül lássuk a csodás halmazt Kohlmann Péter fotóján, amely 2019. május 31-én készült a namíbiai Rooisand farmról, 300/1200-as Newton távcsővel (Canon 600D, ISO 800, 50×120 s expozícióval).

(Mzs)

Hozzászólás

hozzászólás