A közhit szerint a telehold nyújtja a legszebb látvány. Ez azonban nem igaz. A Hold első negyed vagy utolsó negyed környékén a leglátványosabb: ekkor éri súroló fény, ezért kráterei rendkívül feltűnőek.
Soponyai György, Dunakeszi
A bemutató csillagvizsgálók honlapján gyakran találkozunk a jó tanáccsal: aki a Holdat szeretné látni, ne teleholdkor, hanem első negyed idején menjen el a csillagdába. Miért? Mert a vakító teleholdon alig látszanak részletek, csak fényesebb és sötétebb foltokat lehet kivenni. Ezzel szemben első negyed idején a terminátor (a fény-árnyék határvonala) közelében lenyűgöző látványban lesz részünk, ugyanis a súroló fény nagyon plasztikussá varázsolja égi kísérőnk felszínét.
A felvétel elkészítésének körülményei: Másfél hónapos hármasikreink gondozása mellett az „időigényes” vizuális távcsöves észlelések helyét teljesen átvette az ég alatt pár perc alatt elkészíthető holdfotózás és a felvételek gyermekek melletti feldolgozása. Az itt látható felvétel az egyik első holdmozaikom, három különálló képből lett összeillesztve.
A hét csillagászati képe 254/1200-as Newton-távcsővel készült (Dobson-mechanika). Canon EOS 1000D fényképezőgép, 8×1/60 s expozíció, ISO 200, Barlow 2x.
