A lángoló Nap

483

A korszerű távcsövekkel néha egészen megdöbbentő képet kapunk központi csillagunkról. Protuberanciák: lángok a Nap peremén.


Takács András, Győr

A protuberanciák látványos, általában hídszerű alakzatok a korona kromoszféra feletti régiójában, és csak adott hullámhosszakon, leginkább a hidrogén Balmer-alfa vonalának hullámhosszán (656,28 nm) figyelhetők meg. A mágneses tér képes lehet arra, hogy a nem túl nagy sebességű plazmát megtartsa, és ez a fénylő plazma mintegy láthatóvá teszi a mágneses teret. A protuberanciák általában nyugodt alakzatok, akár hetekig is „élhetnek”, de ha a plazma valahogy járulékos fűtést kap, akkor a stacionárius állapot megszakadhat, ilyenkor lép fel a robbanó protuberancia jelensége. A napkorong előtt a környezetükhöz képest sötétebbnek látszanak, ekkor filamentnek nevezzük őket. Legtöbbször két különböző mágneses polaritású terület határán húzódnak.

2012w16-nagy

A hét csillagászati képe 2012. április 26-án 8:40-kor készült Győrből, 110/1200-as (107 mm tiszta átmérő) saját építésű naptávcsővel. ALCCD5v kamera, részletek: 400×400-as felbontás, 30 s expozíciós idő, 60 frame/s, képfeldolgozás: Registax 6. A felvételen jól látható a protuberanciák szálas szerkezete.

Hozzászólás

hozzászólás