Közel négymilliárd év a kora a Hold „peremvidékén” meghúzódó Petavius-kráternek.
Molnár Péter, Budapest
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Petavius-kráter Holdunk keleti felének egyik legfigyelemreméltóbb alakzata. Méretei lenyűgözőek. Átmérője 177 kilométer, mélysége 3300 méter. Teraszos falszerkezete és hatalmas központi csúcsa még a legkisebb távcsövekben is feltűnő. De nem csak ezek a „szokványos” részletek látszanak, hanem egy fantasztikus rianás is, ami a központi csúcstól indul délnyugati irányba, egészen a nyugati falig. 5-6 cm-es műszerekkel csak ezt a fő ágat láthatjuk, de 15-20 cm-es távcsövek feltárják a Petavius alján futó apróbb, finomabb rianásokat is. Ehhez azonban kiváló légköri nyugodtság szükséges, ami szerencsére megadatott Molnár Péter tagtársunknak 2012. január 27-én, amikor a Polaris Csillagvizsgáló 200/2470-es refraktorával, vörös színszűrővel és egy DMK41au02.as kamerával örökítette meg kráterünket és tágabb környezetét. A felvétel készítésének az idején a Hold hosszúsági librációjának értéke + 2º 45’ volt, ami azt jelenti, hogy egy kicsit a keleti oldal fordult felénk, kedvezve ezzel a peremkörnyéki alakzatok megfigyelésének. Bár ez még messze nem a legszélsőségesebb érték, azért sokat segít, hogy alaposabban feltárjuk a Petavius titkait. A Petavius-kráter keletkezésének az idejét az alsó-imbriumba teszik a geológusok, ami 3,85-3,75 milliárd év közötti kort jelent.
Gondoljunk csak bele, hogy ilyen idős alakzatokat, sőt, ilyen idős kőzeteket sem lehet találni a Földön. A magas kora ellenére a Petavius meglehetősen fiatalos megjelenésű, a kidobódott törmeléktakaróját és a másodlagos kráterek sokaságát is szépen láthatjuk a krátertől északra ezen a kiváló felvételen. A Petavius alján található rianásokból következik, hogy egy úgynevezett FFC (floor-fractured crater) kráterrel van dolgunk. Az FFC-kráterek eredetileg normál becsapódási kráterek, melyek később vulkanikus módosulásokon mentek keresztül. Legtöbbször hatalmas becsapódási medencék peremén, vagy ahhoz közel találjuk őket. Jellemzőjük a lávával feltöltött, de töredezett, rianásokkal szabdalt kráterfenék. A Petaviustól keletre, igen közel a Hold keleti pereméhez egy másik FFC-krátert is láthatunk. Ez a Humboldt, egy hatalmas, 207 kilométer átmérőjű öreg kráter. A Humboldtnak egészen elképesztő központi csúcsa van, ami gyakorlatilag egy hosszú, enyhén ívelő hegyvonulat. Ez természetesen csak az űrszondás felvételeken látható jól. A felvételen rengeteg egyéb érdekes alakzat látszik, azonosításuk egy jó holdtérkép segítségével kiváló időtöltés lehet a felhős, hideg téli estéken.
Szöveg: Görgei Zoltán
