„A csillagos ég és a táj közötti kapcsolatot a Vega és a Szent Gellért
kápolna hivatott szimbolizálni, amelyek közé a Tejút ékelődött a tiszta
légkörű bakonyi éjszakán.”
Ladányi Tamás, Bakonybél
Bakonybélben a Borostány-kút tavacskáját már több alkalommal is sikerült asztrotájképbe komponálnom; legutóbb a Discovery átvonulását követtem figyelemmel ezen az idilli helyszínen. A kis kápolna felett átívelő Tejút kompozíciójának gondolata már két évvel ezelőtt megfogalmazódott bennem; minden évben eltöltöttem egy-két éjszakát ennek a témának a kidolgozásával. A számomra elfogadható eredmény azonban még váratott magára…
Május 26-án a hidegfront elvonulásával csodálatosan letisztult levegőjű éjszaka köszöntött ránk, amikor hirtelen elhatározásból ismét a Bakony szíve felé vettem az útirányt. A fárasztó nap után meghitt magányban installáltam felszerelésemet a kis hegyi tó hűvösében. Az évnek ebben az időszakában a napnyugta utáni órákban a Hadak útjának íve még viszonylag alacsonyan húzódott a horizont felett, amely éjfél után emelkedett csak a témához illő magasságba. Kissé aggasztott az idő előrehaladtával arányosan, érezhetően növekvő páratartalom, de szerencsére nem befolyásolta érdemben a kép minőségét. Így legalább elegendő idő állt rendelkezésemre az egyes beállításokat kidolgozni. Az éjszaka közepére a Vega elérte a helyét a kép tetején; nevéhez méltóan igazi csőszként vigyázta a tájat, míg a Hattyú csillagai teljes méltóságukban nyújtóztak végig az égi országút mentén.
A fotográfia címe Carl Sagan regényéből, illetve annak filmadaptációjából származik, amelyben a Vega csillag központi szerepet kapott: a történetben a Jodie Foster által megszemélyesített fiatal kutatónő csapata az említett égitest irányából fogtak értelmes üzenetet. További érdekesség, hogy a méltán népszerű színésznő munkásságát a tudomány egy róla elnevezett kisbolygóval is elismerte.
