Leghasznosabb égi kísérőink a geostacionárius műholdak. Apró, egy helyben álló csillagokként örökítette meg őket fotósunk.
Kocsis Antal, Királyszentistván
Március 25-én szerettem volna készíteni egy felvételt a Szaturnusz és a Spica együttállásáról, de a 300 mm-es teleobjektív látómezejébe sajnos nem fért bele mindkét égitest. Mindenesetre készítettem néhány felvételt. Azon melegében megnéztem őket, és a kinagyított képeken találtam négy csillagszerű képet a csillagnyomok mellett, melyeket először pixelhibának gondoltam. Aztán amikor a következő képeken is ugyanott és ugyanabban a pozícióban voltak egymáshoz képest a fénypontok, már tudtam, hogy geostacionárius műholdakról van szó. A felvételekből Landy-Gyebnár Mónika készített animációt.
Nagyon érdekes volt látni a képeken ezeket a 35786 km-re a felszín felett, az Egyenlítő síkjában keringő, ugyanazon pont felett látszó holdakat!