Az év egyik legkülönösebb meteorraja a január elején jelentkező Quadrantidák. Expedíciós beszámoló robbanó tűzgömbbel.
Biró Zsófia, Agostyán
Január 4-én hajnalban végre egy tisztességes maximumot figyelhettünk meg Agostyánból, a Quadrantidák idején! De ami még ennél is érdekesebb volt, az a több fényesebb meteor és a képen látható tűzgömb, amit nem tudtunk ebbe a rajba sorolni, mégis látványos képviselői voltak az éjszakának!
Közéjük tartozott az a -6 magnitúdós, rendkívül gyors tűzgömb is, mely rövid útja végén, látványos pukkanással világította be a tájat. A műsor azonban itt még nem ért véget! Csodálattal szegeződött hűlt helyére tekintetünk, ahol egy leváló darab és világosbarnás nyoma még perceken keresztül tekergőzött a levegőben. A tűzgömböt jómagam, nyomát kettőnknek is sikerült megörökítenünk, így utólag is kielemezhető volt mind az iránya, mely szerint vélhetően Coma Berenicida volt, mind pedig nyomának mozgása, 10 perces jelenléte a légkörben. Páratlanul izgalmas élmény volt nem csak nekem, hanem a Csapat többi tagjának is, akik különböző periódusban és eszközön keresztül lehettek szemtanúi a jelenségnek.
„…frissen ébredtem egy kis hálózsáktesztelés után, majd láttam, hogy szépen jönnek a meteorok. Erre be is lelkesedett a Csapat, hogy talán érkezik a maximum „előszele”, így teljes készültségben ért minket a tűzgömb látványa! A rövid villanás szinte látómezőm közepében volt, ahogyan az objektívemnek is, így tudtam, hogy megvan! Utána bámulatos meglepetésként csodálkoztunk rá a nyom látványosságára – ilyenben eddig még nem volt részem – pár perc örömtánc után pedig özönlöttek belőlünk az élmények!” (Biró Zsófia)
„Míg a többiek számlálták a meteorokat, én épp a Leo-ban változóztam egy 20 cm-es Newton-távcsővel. Egyszer csak hirtelen úgy felfénylett a látómező, hogy önkéntelenül felkiáltottam – miközben a másik szememmel érzékeltem a táj kivilágosodását. Még percekkel később is „zsibbadt” a távcsövező szemem, a másikkal viszont sokáig érzékeltem az égen lebegő maradandó nyomot.” (Tepliczky István)
„Éppen a fényképezőgépet állítgattam, amikor feltűnt a szemem sarkában, majd a lényegről már nem maradtam le! Rövid útja végén hatalmasat villant, bevilágította a tájat! Nagyon látványos volt, és sokáig lehetett látni a megmaradó nyomot, amit szépen sodort a légkör magával! Ezt nekem is sikerült lefotóznom! De magáról a tűzgömbről néhány pixellel sajnos így is lemaradtam.” (Jónás Károly)
