Robbanások csillagvárosa

613

Az NGC 6949 igazi rekorder a spirálgalaxisok világában: egy évszázad alatt kilenc szupernóva robbant ebben a csillagvárosban.

Tóth D. Krisztián, Göd

A Cepheus csillagképben az Aldemarin-tól indulva, és érintve az éta Cepheit, könnyen ráakadhatunk erre a gyönyörű, felénk lapjával forduló galaxisra, amint ott örvénylik az égen az NGC 6939 nyílthalmaz társaságában attól durván fél fokra. Az első írásos nyom William Herschel nevéhez kötődik. Pár évvel a XVIII. század vége előtt (1798) fedezte fel. Látszólagos vizuális fényessége 8,9 magnitúdó, azonban ez ne tévesszen meg senkit, mert elég alacsony a felületi fényessége. Ráadásul például kék tartományban csak 9,6 magnitúdós. Nem csodálhatjuk teljes pompájában, mert a tőlünk nagyjából 20 millió fényévre lévő galaxis fényének keresztül kell haladnia a Tejút por- és ködfüggönyén. Nem ez azonban az egyetlen különlegessége ennek a 40000 fényév átmérőjű spirális galaxisnak. Az elmúlt 100 évben 9 szupernóva robbanást is megfigyeltek benne. Az első feljegyzett még 1917-ben, míg a legutolsó 2008-ban villant fel. Emiatt kapta az NGC 6946 a “Fireworks/Firecracker galaxy” (Tűzijáték/Petárda-galaxis) elnevezést. A manapság elfogadott becslések szerint saját galaxisunkban évszázadonként egy szupernóva-robbanással lehet számolni, tehát az NGC 6946 igencsak túltesz a Tejútrendszeren.

2013w45-nagy

E nagyfokú aktivitás azonban nagy talány is egyben, mert a csillagokat hatalmas iramban gyártó majd eltemető galaxisok általában valami más galaxissal történő interakció eredményeként mutatják nekünk ezen arcukat. Erre látunk példákat bőven. Itt azonban egyelőre nem találták ennek nyomát. Bár két törpegalaxist felfedeztek a galaxis közelében, de nem bizonyítható, hogy ezek hatása okozza a jelenséget. Pontosabban ez a két törpe semmiképpen nem képes kellő hatást kifejteni a tűzijáték beindításához.
Vannak olyan elképzelések is, miszerint valahogy konzerválódott a csillagok előállításához szükséges nyersanyag még a múltban, és amit látunk, a spirális galaxis evolúciójának egy természetes állomása csak. Ezt az elméletet több megfigyelés is alátámasztja. Az NGC 6946 a küllős spirál galaxisok típusába tartozik. Besorolása alapján SAB(rs)cd. Az SAB arra utal, hogy ezek a küllők bár jelen vannak, de nem igazán hangsúlyosak. A gáz pontos kinematikájának felmérését és tanulságait Eva Schinnerer 2006-os tanulmányában ismerteti, melyhez az adatokat az IRAM Plateau de Bure Interferometer (PdBI) biztosította. Ezen tanulmányt fejelhetjük meg a Hubble Űrtávcső 2000 galaxist magában foglaló felmérése, a Cosmic Evolution Survey (COSMOS) eredményeivel. Az eredmények szerint a múltban kisebb volt a küllős galaxisok aránya a spirális galaxisok között. Nagyjából 20%-ról lehet beszélni, míg napjainkban ez 70%. A felmérés azt mutatja, hogy 7 milliárd év alatt megháromszorozódott a számuk. Továbbá az is kiderült, hogy a galaxis tömege is fontos szerepet játszik abban, hogy mikor válik egy spirális galaxis küllőssé, vagyis mikor éri el a fejlettség/érettség eme szintjét. Az látható, hogy a nagy tömegűek gyorsan legyártják csillagaikat, majd vörös korongokká válnak az űrben. A kisebb tömegűek azonban nem fejlődnek olyan gyorsan. Náluk később alakulnak ki a küllők, és később indul csak be a csillagok nagyfokú termelése. A küllők talán a legfontosabb katalizátorai egy galaxis átváltozásának, ugyanis nagy mennyiségű gázt juttatnak annak központja felé, így biztosítva csillagok népes számú új nemzedékének kialakulását, létrehozva a mag környéki kidudorodást, és egyben etetve a magban üldögélő nagytömegű fekete lyukat. Minden jel arra mutat, hogy az NGC 6946 csak nemrég gyújtotta be a rakétákat és kapcsolt magasabb fokozatba. A szemünk láttára esik át egyfajta átváltozáson, mely után a kiforrott/kialakult struktúrával rendelkező spirális galaxisok csoportjába fog tartozni.

Egy másik kutatási terület (ami még igencsak gyerekcipőben jár) a galaxisok körül található hidrogénhalókkal foglalkozik. Ma még nem értik pontosan a kutatók ezek pontos szerepét, illetve pontosan honnan származnak. Az NGC 6946 helyzete viszont kitűnő lehetőséget biztosít eme haló vertikális sebességének vizsgálatára. Az már egyértelműen látszik, hogy az aktív csillagkeletkezési régiók irányába nagy sebességgel áramlik gáz a halóból. Aktív kapcsolat van tehát a hidrogénhaló és a legaktívabb területek között. Vannak olyan teóriák, hogy a szupernóva-robbanások vagy fiatal nagy tömegű csillagok szele söpri ki az anyagot a korongból. Szökőkúthoz hasonlítják a jelenséget pár szakirodalomban. Más elméletek szerint az intergalaktikus térből gyűjti a galaxis a hidrogént a halóhoz.

Ez a galaxis ad otthont a ma ismert legerősebb röntgenforrásnak (SNR MF16), mely szupernóva maradványhoz köthető. A híres Cas A röntgenforrásnál ezerszer erősebb a sugárzása.

Még 2013. július 18-án kezdtem el készíteni egy monokróm felvételt, miután a harang elütötte az éjfélt. Akkor 51 képet készítettem egyenként 86 másodpercet exponálva:http://asztrofoto.hu/galeria_image/1374218454

Ez a galaxis nagyon megragadott, és sokat foglalkoztam vele még az azt követő időszakban is mindenféle cikket elolvasva. Ezen rajongásom vitt rá arra, hogy további felvételeket készítsek a galaxisról RGB szűrőkön keresztül. A további képeket a 2013. 09. 26/27-i, 09. 28/29-i és 10. 03/04-i éjszakákon vettem fel.

Már a monokróm verzión is jól látszott, hogy a karok több helyen is elágaznak, néhol szakadások tarkítják. Egy spirális galaxist megpillantva először mindig az örvénylés ragadja meg a szemlélőt, de hosszabban tanulmányozva egy ilyen objektumot, az ember rájön, hogy minden galaxisnak megvan a maga személyisége. Színeket adva a képhez már az is látszik, hogy a belső vidéket az öregebb csillag populációk festik sárgásra, míg a kart kék és vöröses szín egyvelege alkotja – köszönhetően a fiatal fényes kékes csillagoknak és a vöröses árnyalatú csillagkeletkezési régióknak.

Technikai adatok: 61 x 86 s LRGB, minden komponens estén 15 x 86 s dark.

Hozzászólás

hozzászólás