A déli égbolt számtalan olyan csodát rejt, melyek hazánkból láthatatlanok. E csodák egyike a Tarantula nevű csillaggyár a Nagy Magellán-felhőben.
Éder Iván, Namíbia
A Nagy Magellán-felhő (LMC, Large Magellan Cloud) saját galaxisunk, a Tejútrendszer közeli kísérője, melyet Ferdinand Magellan után nevezték el, aki az elsőként hajózta körbe a Földet 1519-22 között, és látta meg a felhőfoltot expedíciója során. A 160 ezer fényévre levő, Magyarországról sajnos nem látható galaxis a déli féltekéről szabad szemmel is feltűnő foltként figyelhető meg. Tejútrendszerhez való közelsége hatására hatalmas gázban és porban feldúsult területek jöttek létre, melyekben ma is igen intenzív csillagkeletkezés zajlik.
Egyike ezeknek a régióknak a Tartantula-köd, mely nem csak a Nagy Magellán- felhőben, de az egész Lokális Galaxishalmazban ismert legnagyobb és legintenzívebb csillagkeletkezési régió. Annyira fényes, hogy óriási távolsága ellenére szabad szemmel is megpillantható a Nagy Magellán-felhő peremén. A híres és persze csodaszép Orion-köd szabad szemmel sokkal nehezebben látszik, pedig távolsága kevesebb, mint század része, „mindössze” 1300 fényévre helyezkedik el tőlünk. Érdekesség, hogy az utóbbi néhány száz év legközelebbi szupernóvája is közvetlenül a köd közelében villant fel, 1987-ben.
Olvasóink figyelmébe ajánljuk Éder Iván asztrofotós kiállítását, mely a Csepeli Munkásotthonban tekinthető meg október 21. és november 4. között.
