Világító felhők

994

A Múzeumok Éjszakáján érdemes néhány pillantást vetni az égboltra is, hátha éppen világító felhők világítanak felettünk!


Szabó Szabolcs Zsolt, Szolnok

Még 2006-ban beszélgettünk arról a szakkörvezetőnkkel, hogy bekapcsolódunk mi is a “Múzeumok éjszakája” rendezvénysorozat állomásai közé, ebből azonban csak 2007-ben lett valóság. Komoly bemutatásokkal, képvetítésekkel és előadásokkal készültünk a nagy napra.  Így is történt. Csodálatos napunk volt. Hosszú, tiszta és fárasztó. Azon a napon, 2007. június 23-án szombaton nagyjából 300-400 ember fordult meg nálunk. Csak 6-an, 7-en maradtunk a szolnoki TIT Uránia Csillagvizsgálóban, a toronyház legfelső szintjén, akik hajnalban gyönyörködhettünk a  város fényeiben. Tervem volt, hogy készítek egy 360°-os panorámaképet is Szolnokról. Ezt északi irányból kezdtem el csinálni egy Fuji Finepix S 5600-as full-zoomos kis kompakt 5 megapixeles digitális fényképezőgéppel. Ez a gép alkalmas akár 15 másodperces exponálásra is. Már az első képen láttam valami furcsát, amit addig még sosem… Azon túlmenően, hogy a Mátra vonulatai kristálytisztán látszottak, a Kékestető adótorony fényeivel együtt, csodálatos sötétfeketébe hajló kék szín és pár csillag sziporkázott a képeken, megjelent egy világos kékes-fehéres szálas szerkezetű “valami” is. Ahogy fordultam egyre-egyre kelet felé, egyre nagyobb mennyiségben és magasságban tűntek fel ezek a felhők. Pár perc elteltével már szabad szemmel láttam azt a látványt, mint amit a fényképezőgépem LCD-kijelzőjén. Gyorsan váltottam beállítást és újra elkészítettem a képeket. A képek hajnali 3:14-17 között készültek el (NYISZ). A képekből sikerült öszeillesztenem egy számomra is tetszetős panorámaképet.

2012w25-nagy

A képeken világító felhők voltak. A felhők annyira magasan helyezkednek el, hogy a horizont alatt lévő Nap már meg tudja világítani, de a troposzferikus felhőket még nem. Jóval a hétköznapi értelemben vett felhők szintje felett vannak. Naplemente után, vagy napkelte előtt fél órával már lehet vadászni rájuk. Kialakulásuk oka a 80-100 km magasságban lévő (magasságukat tekintve nem pontos az érték) mezoszferikus víz kifagyott jégkristályain szóródó napfény. Ebben a magasságban még a víz eredete is kérdéses. Egyesek szerint a globális felmelegedés hatására a troposzférából “kiszabaduló” vízről van szó; mások szerint eredete kozmikus, mikrometeoritok formájában érkezett a Föld légkörébe. Színe az élénk fehértől a kéken át a narancsos-sárgásig terjedhet, függően attól, hogy az alsóbb légrétegekben mekkora a vízpára mennyisége, és függően attól, hogy milyen messze vannak a felhők megfigyelőhelyünktől. Hazánkból, így közepes szélességekről keresve a legnagyobb valószínűséggel május közepétől augusztus közepéig láthatjuk. Jelentkezésük összefügg a napciklussal is. A világító felhők maximuma napfoltminimumkor van. A kép is 2007-ben készült, alacsony folttevékenység idején.

Hozzászólás

hozzászólás