A Lángolócsillag-köd

1954

Az IC 405 emissziós köd (népszerű nevén Lángolócsillag-köd) egy forró, O típusú csillag, az AE Aurigae közelében helyezkedik el. Népszerű témája az asztrofotósoknak és a vizuális észlelőknek egyaránt.

Fényes Lóránd, Balatonalmádi

A fotón látható legfényesebb csillag, az AE Aurigae története szorosan összefonódik a mű Columbae csillagéval. Nagyjából 2,7 millió évvel ezelőtt ez a két csillag az Orion-ködben került kölcsönhatásba egymással, majd ennek hatására kilökődtek. Mára 66 fokos távolságban találhatók egymástól az éjszakai égbolton. Az AE Aurigae áthaladva a csillagközi teret kitöltő gáz- és porfelhőkön, ezeket beragyogva valóban igazi lángoló csillagként mutatja magát. A csillagot körülölelő emissziós (vörös) és reflexiós (kékes) ködösség meghatározza a teljes látómezőt. A komplexum 1500 fényév távolságban van tőlünk, a teljes mérete (ami egyébként ezen a fotón nem látszik) meghaladja az 5 fényévet.

Az IC 405 a téli égi vándor, a Szekeres csillagkép közepében található, aminek a legfényesebb csillaga – a Capella – ilyenkor fennen ragyog. Könnyű is rátalálni és onnan azonosítani az egész csillagképet. Ha a Capellát és az Elnathot összekötjük, akkor kicsit több, mint egyharmad úton találjuk meg a Lángoló Csillag-köd vidékét.

Hozzászólás

hozzászólás