A nyári napfordulóhoz közel eső időszakban a leghosszabbak a nappalok és a legrövidebbek az éjszakák. Látogassunk el a sarkkörön túlra, ahol a nappalok annyira hosszúak, hogy a Nap heteken át le sem nyugszik!
Soponyai György, Tromsø, Norvégia
Az elmúlt héten két napot töltöttem Észak-Norvégiában, hogy életemben először átélhessem, megfigyelhessem és megörökíthessem az Éjféli Napot. A 60 000 lakosú Tromsø mintegy 350 kilométerre a sarkkör fölött található, így május 20. és július 22. között a Nap nem nyugszik le, hanem „éjszakánként” végigvonul az északi horizont fölött.
Az utazás terve múlt hétfőn kezdett körvonalazódni bennem, látva a biztató időjárás- és felhő-előrejelzéseket: 5-10 fok, szélcsend és sziporkázó napsütés – még éjszaka is.
Csütörtök hajnalban indulva Frankfurt és Oslo érintésével délután öt órára érkeztem meg Norvégia nyolcadik legnépesebb városába. Az észlelés színhelyéül a gyönyörű körpanorámájú, 420 méter magas Storsteinen-hegy tetejét választottam, amely népszerű kirándulóhely és turistalátványosság. Innen tökéletes kilátás nyílik észak felé Tromsøya-szigettel és a körülölelő fjordokkal az előtérben.
A szigeten átsétálva este kilenc órakor értem fel a hegytetőre, ahol rövid keresés után megtaláltam a legizgalmasabbnak tűnő fotóhelyszínt, majd háromnegyed tízkor elkezdtem fényképezni a Napot. A következő 24 órában minden huszadik percben készült egy felvétel napfogyatkozásnéző fóliával az objektív előtt, helyi idő szerint éjfélkor (00:45) pedig fólia nélkül fotóztam körbe a tájat.
A 72 kép elkészítése eléggé embert próbáló feladat volt a harmincöt fokos magyarországi hőségriadóból érkezve, öt-tíz perces mikroalvásokkal egy félbevágott polifoamon (hogy beférjen a kézipoggyászba) és egy felfújható párnán. Ráadásul a felhőtlen ég alatt eltöltött több mint 24 óra is megtette hatását: életem legcsúnyább arcleégését is sikerült összehoznom, vörös lettem, mint a rák. Az utolsó kép elkészülte után indultam is vissza a reptérre. Szombat este értem haza, akkorra már elkezdett hámlani az orromról a bőr…
