A Lant csillagkép gyűrűs köde egyike a legnépszerűbb asztrofotós célpontoknak. A felvétellel a száz évvel ezelőtt elhunyt zseniális csillagászra, Gothard Jenőre emlékezünk.
Szehofner József, Papp András, Érd
A távcsöves bemutatók és csillagpartik népszerű célpontja Lyra csillagképben található Gyűrűs-köd, az M57. Nagyon könnyű megtalálni, elég a béta és a gamma Lyr közé állítani nem túl nagy nagyítású műszerünket. A másfél ívperc átmérőjű gyűrűs szerkezetű ködösség rendkívül látványos. Az 1140 fényév távolságból pislákoló füstkarika valójában 0,4 fényév átmérőjű. A gázhéjat kb. 20 ezer éve fújta le egy idős csillag, helyén fehér törpe maradt vissza, fényességére 14–16 magnitúdó körüli adatokat adnak meg (lehetséges, hogy változócsillag). A központi csillagot a magyar Gothard Jenő fényképezte le először fotografikusan 1886-ban – bizonyítva, hogy egy adott műszerrel a vizuálisan megpillanthatóknál jóval halványabb égitestek is lefényképezhetők.
Bár a gyűrű alakú ködösség nagyon könnyen megpillantható, a központi csillagot 20 cm-es műszerrel nehéz vagy lehetetlen megpillantani, elsősorban a belső terület ragyogása miatt. 40 cm körüli távcső már egyértelműen mutatja, de legalább 200x-os nagyítást kell használnunk.
A köd gyűrűs szerkezete mindenféle távcsővel nyilvánvaló. 10 cm-essel, minimum 100-szoros nagyítással egészen finom struktúrája van, a gyűrűkben szálak és csomók látszanak, melyek szűrővel még kifejezettebbek. Belső, fényes területeit kétszer akkora gázhéj veszi körül, alakja egy pillangóra hasonlít. Ezt is megpillanthatjuk kisebb távcsővel, természetesen sötét égbolt alól.
Gothard Jenő 1886-ban 260/1967-es Newton-távcsővel észlelt, melynek teljesítménye nagyon hasonló volt ahhoz a modern távcsőéhez, amelyet a hét képét készítő amatőrcsillagászok használtak. Gothard azonban természetesen nem dolgozhatott nagy érzékenységű CCD-kamerával – igen érzéketlen fotólemezekkel dolgozott, melyekkel órákat kellett exponálni ahhoz, hogy eredményt tudjon elérni. (Gothard M57-felvétele Száz évvel ezelőtt hunyt el Gothard Jenő c. cikkünkben látható). A magyar amatőrök számára különösen kedves feladat a központi csillag megörökítése, azonban egészen az 1970-es évekig amatőr készítésű távcsővel nem sikerült megismételniük Gothard asztrofotográfiai teljesítményét. A digitális technika robbanásszerű fejlődésének köszönhetően azonban ma már olyan felvételek készíthetők a Gothardéhoz hasonló távcsövekkel, amelyekről a nagy magyar csillagász nem is álmodhatott a XIX. század végén. Tegyük hozzá, hogy mostani hétképünk „csupán” tesztkép, az új távcsőtükör tesztelése során készült. Jól látható a köd központi csillaga, a gyűrűs köd finom szerkezete, a kép bal alsó részén pedig egy apró ködösség is dereng, a távoli IC 1296 jelű galaxis.
Szöveg: Mizser Attila és Sánta Gábor
