A Lyra-gyűrűsköd

1389

A Lant csillagkép gyűrűs köde egyike a legnépszerűbb asztrofotós célpontoknak. A felvétellel a száz évvel ezelőtt elhunyt zseniális csillagászra, Gothard Jenőre emlékezünk.

Szehofner József, Papp András, Érd

A távcsöves bemutatók és csillagpartik népszerű célpontja Lyra csillagképben található Gyűrűs-köd, az M57. Nagyon könnyű megtalálni, elég a béta és a gamma Lyr közé állítani nem túl nagy nagyítású műszerünket. A másfél ívperc átmérőjű gyűrűs szerkezetű ködösség rendkívül látványos. Az 1140 fényév távolságból pislákoló füstkarika valójában 0,4 fényév átmérőjű. A gázhéjat kb. 20 ezer éve fújta le egy idős csillag, helyén fehér törpe maradt vissza, fényességére 14–16 magnitúdó körüli adatokat adnak meg (lehetséges, hogy változócsillag). A központi csillagot a magyar Gothard Jenő fényképezte le először fotografikusan 1886-ban – bizonyítva, hogy egy adott műszerrel a vizuálisan megpillanthatóknál jóval halványabb égitestek is lefényképezhetők.

Bár a gyűrű alakú ködösség nagyon könnyen megpillantható, a központi csillagot 20 cm-es műszerrel nehéz vagy lehetetlen megpillantani, elsősorban a belső terület ragyogása miatt. 40 cm körüli távcső már egyértelműen mutatja, de legalább 200x-os nagyítást kell használnunk.

A köd gyűrűs szerkezete mindenféle távcsővel nyilvánvaló. 10 cm-essel, minimum 100-szoros nagyítással egészen finom struktúrája van, a gyűrűkben szálak és csomók látszanak, melyek szűrővel még kifejezettebbek. Belső, fényes területeit kétszer akkora gázhéj veszi körül, alakja egy pillangóra hasonlít. Ezt is megpillanthatjuk kisebb távcsővel, természetesen sötét égbolt alól.

A Lyra-gyűrűsköd (M57) Szehofner József és Papp András 2009. május 23-i felvételén. A fotó 250/1600-as Newton-reflektorral készült, EQ6GOTO állványon, The Imaging Source DMK41AF04.AS monokróm CCD-kamerával. Érzékenység: 100%. Expozíciós idő: 65x11,5 másodperc
A Lyra-gyűrűsköd (M57) Szehofner József és Papp András 2009. május 23-i felvételén. A fotó 250/1600-as Newton-reflektorral készült, EQ6GOTO állványon, The Imaging Source DMK41AF04.AS monokróm CCD-kamerával. Érzékenység: 100%. Expozíciós idő: 65×11,5 másodperc

Gothard Jenő 1886-ban 260/1967-es Newton-távcsővel észlelt, melynek teljesítménye nagyon hasonló volt ahhoz a modern távcsőéhez, amelyet a hét képét készítő amatőrcsillagászok használtak. Gothard azonban természetesen nem dolgozhatott nagy érzékenységű CCD-kamerával – igen érzéketlen fotólemezekkel dolgozott, melyekkel órákat kellett exponálni ahhoz, hogy eredményt tudjon elérni. (Gothard M57-felvétele Száz évvel ezelőtt hunyt el Gothard Jenő c. cikkünkben látható). A magyar amatőrök számára különösen kedves feladat a központi csillag megörökítése, azonban egészen az 1970-es évekig amatőr készítésű távcsővel nem sikerült megismételniük Gothard asztrofotográfiai teljesítményét. A digitális technika robbanásszerű fejlődésének köszönhetően azonban ma már olyan felvételek készíthetők a Gothardéhoz hasonló távcsövekkel, amelyekről a nagy magyar csillagász nem is álmodhatott a XIX. század végén. Tegyük hozzá, hogy mostani hétképünk “csupán” tesztkép, az új távcsőtükör tesztelése során készült. Jól látható a köd központi csillaga, a gyűrűs köd finom szerkezete, a kép bal alsó részén pedig egy apró ködösség is dereng, a távoli IC 1296 jelű galaxis.

Szöveg: Mizser Attila és Sánta Gábor

Hozzászólás

hozzászólás