Júniusban mutattuk be Fényes Lóránd felvételét az április 30-i holdsarlóról. Az a fotó azóta díjat nyert, de alkotója sem pihent. A Vénusz fedésről készült képe a National Geographic-ban a szeptember hónap asztrofotója lett, az Astrocamera 2025 versenyen pedig mind az öt beküldött pályamunkája díjakban és elismerésekben részesült. Mi ezúttal a Moretus kráterről augusztus 15-én készített felvételét vizsgáljuk meg közelebbről.
Fényes Lóránd, Balatonalmádi
A déli krátervidék több szempontból is különösen érdekes terület. Ezen a környéken sikerült vízjeget detektálni a 90-es években (Lunar Prospector, 1998). A déli pólus a célterülete napjainkban több holdszondának is beleértve az IM-2 leszállóegységet, mely a magyar Puli Space vízszimatolóját is magával vitte. Ugyanakkor a déli pólus vidékének megfigyelése és fotózása a holdi célpontok között a nehezebbek közé tartozik. A Hold forgástengelye nem merőleges a Föld körüli keringésének síkjára. Ezért a Föld körüli pályáján a pólusai felváltva a Föld felé “billennek”, vagy elfordulnak attól. Így felváltva az északi, vagy a déli pólus vidékére látunk rá jobban. Ezt a jelenséget nevezzük szélességi librációnak, mértéke kb. 6,7 fok. (Emelltt léteznek még a hosszúsági, parallaktikus, anomalisztikus libráció jelenségei, de a déli pólusvidék megfigyelése szempontjából nekünk most a szélességi az érdekes.) A felvétel készítése napjának hajnalán a szélességi libráció majdnem -5 fokos volt, ami kedvezett a déli pólus megfigyeléséhez. A kép központjában a tekintélyes méretű, a déli pólushoz közeli elhelyezkedése ellenére is könnyen azonosítható, a XVII. században Flandriában született matematikusról, Théodore Moretusról elnevezett kráter látható.
A képre kattintva teljes méretben érdemes (akár kinagyítva is) tanulmányozni a felvételt.
Átmérője 114 km – ha Ajkán lenne a középpontja, dél felé még elférne benne a Balaton, nyugati pereme elérné Szombathelyt, északon pedig Győrt. Holdi, szelenografikus koordinátái: déli szélesség 70,6°, nyugati hosszúság 5,5°.
A felvételen jól megfigyelhető a perspektivikus torzításból adódó rövidülés jelensége: a kráter a valóságban kör alakú, azonban – mivel a Hold pereme közelében helyezkedik el -, a déli irányban (a képen fent) rövidebb, míg kelet-nyugati (a képen balról jobbra) irányban elnyúltabb ellipszis alakúnak látjuk. A közel 5 km mély kráter belső falainak jól megfigyelhető teraszos szerkezetével, és a közepén majdnem 2700 m magas hegyként emelkedő központi csúcsával a Hold komplex kráterei közé tartozik. Hasonlóan a Copernicus és a Tycho kráterekhez, melyeknél azonban néhány száz millió, esetleg 1-2 milliárd évvel is idősebb lehet. Míg utóbbiak a holdi korskála legutóbbi 1,1 milliárd éves kopernikuszi korszakában jöttek létre, a Moretus az ezt megelőző és kétmilliárd évig tartó Eratosztenészi korszakban keletkezhetett. Korából adódóan a napszél és a mikrometeorit bombázás miatt fellépő kozmikus erózió miatt fiatalabb társaitól eltérően a becsapódás során kiszóródó anyag által létrehozott, egykor bizonyára fényes sugársávok már nem láthatók. Aljzatán göröngyös és sík területek figyelhetők meg. Az aljzatot a krátert létrehozó becsapódáskor megolvadt anyag öntötte el, ami főleg a keleti, délkeleti irányban láthatóan sík területet hozott létre. A központi csúcstól főleg nyugati irányba (a képen jobbra) azonban feltételezhetően a kráterfal omladékából származó hatalmas szikláktól borított terület látható, mely beleveszik a kráter nyugati fala által vetett árnyékba. A nyugati fal külső oldalának alján két mélyedésnek látszik, de jól felismerhető a Moretus A és C jelű szatellit krátere is. A felvétel egy nappal az utolsó negyed előtt készült, a holdi napnyugtát a központi csúcs által vetett hosszú, hegyes árnyék is jól jelzi. A Moretus krátert manapság aktívan vizsgálják, tavaly a münsteri egyetem a Tycho kráterrel végzett róla összehasonlító elemzést, valamint elkészítették a kráter geomorfológiai térképét. Ennek egyik oka, hogy a Moretus-kráter az Oroszország és Kína vezetésével a következő 10-15 évben megépíteni tervezett Nemzetközi Holdkutató Állomás (ILRS) egyik lehetséges helyszíne.
A Moretus a környezetéhez viszonyítva nem is annyira öreg, és elég jó állapotú kráter. Körülötte számos, még nála is ősibb, lepusztult falú, Nectari vagy Pre-Nectari korú, vagyis 3,8-4,5 milliárd éves kráter látható.
Közvetlenül délre (fent) az aljzatát a magas nyugati fala miatt már árnyékba burkolt Short kráter látható, még tovább délnyugat felé pedig a Newton kráter és számos betűjeles szatellitkrátere. Nyugat felé (jobbra) a sima aljzatú, egybeolvadó falú Casatus és Klaproth dupla kráterek. A kép előterében, keletre (bal) a központi csúcsát már épp csak megvillantó Curtius, a kisebb Cysatus, és az igazán lepusztult Gruemberger romkráter látható.
A Moretus kráterről és több hazai észleléséről a Meteor 2016. májusi számában is olvashatunk, az MCSE észlelésfeltöltőjén pedig számos további hazai felvétel látható.
Fényes Lóránd oldalán a gyarapódó számú, a Naprendszerről készült felvételek pedig néhány hete külön szekciót kaptak – érdemes időt szánni rá és átböngészni munkáját.
Szöveg: Kónya Boldizsár Gábor
