Mai fényszennyezett világunkban a Tejutat sokan felhőkkel tévesztik össze. A Tejútrendszer, vagyis Galaxisunk csillagfelhői a nyári éjszakák legszebb „díszletei”‘.Horváth Attila Róbert, Győr
A Tejút legfényesebb, leglátványosabb vidékét láthatjuk a Hét csillagászati képén. A felvétel tetején, a Scutum (Pajzs) csillagképétől „indul” a sötét, fényelnyelő felhőkkel szabdalt széles csillagfolyam, mely a Sagittarius (Nyilas) csillagképben éri el legnagyobb fényességét. Ennek oka az, hogy ebben az irányban helyezkedik el Tejútrendszerünk központi vidéke, a központi dudor.
Tejútrendszerünket valójában „éléről látjuk”, érdemes összehasonlítani a hét képét az NGC 891-ről készült felvétellel (az Andromeda-ban látható NGC 891 egyike a legszebb, éléről látható spirális rendszereknek). A Tejút a maga teljes szépségében a déli szélességekről figyelhető meg zavartalanul, hiszen legfényesebb, „legizgalmasabb” területei hazánkból alacsonyan láthatók, ahol a megfigyelést erősen zavarja a por és a pára.
A hét csillagászati képét Horváth Attila Róbert készítette Canon EOS 300D fényképezőgéppel, 20×3 perc expozícióval, Sigma 16-os objektívvel, EQ-6 mechanikán vezetve. A felvétel jobb oldalán látható nagyon fényes égitest a Jupiter bolygó, alatta pedig a Scorpius csillagkép legfényesebb csillaga, az Antares.
