Naptevékenységi minimumában levő központi csillagunk ezekben a hónapokban alig-alig tartogat látnivalókat.
Kárpáti Ádám – Molnár Péter, Budapest
A Csillagászat Nemzetközi Évében megrendezett „100 óra csillagászat” c. program befejezéseként 2009. április 5-én Nap-napot hirdettek a szervezők. Ennek keretében a Polaris Csillagvizsgáló is rendkívüli nyitva tartással várta a vasárnap délelőtti érdeklődőket, hogy saját szemükkel tanulmányozhassák a felszíni részleteket és reménybeli napkitöréseket (protuberanciákat) a csillagda nagy refraktorára szerelt speciális, az ún. hidrogén-alfa hullámhossz szűk környezetében áteresztő szűrővel.
Napunk éppen igen mély minimumban van, ezért mindenféle aktivitása roppant alacsony. A teljes napperem többszöri, lassú és tüzetes átvizsgálása után sikerült csak néhány igen apró és halovány protuberanciát észrevenni, amelyek közül az egyik összetettebb szerkezetű szerepel e heti képünkön. Természetesen nem szabad elfelejtenünk, hogy Napunk 1,4 millió km-es átmérője közel 110 Föld-átmérőnek felel meg, így a bemutatott anyagszálak mérete akár saját szülőbolygónk átmérőjét is meghaladhatja.
A bemutatott felvétel a Polaris Csillagvizsgáló nagy refraktorával (200/2470) készült, Thousand Oaks hidrogén-alfa szűrőrendszeren keresztül, Philips SPC900NC webkamerával. A végső kép a felvett 750 képkockából válogatott 540 felvétel feldolgozásával állt elő az ingyenes Registax program segítségével.
Bízunk benne, hogy a naptevékenység rövidesen magasabb szintekre emelkedik, így a jövőbeli látogatók már egy kitörésekkel és esetleg napfoltokkal is tarkított csillagot vizsgálhatnak majd a nappali órákban.
