A Skorpió ollója

858

Nem messze saját csillagvárosunk központjától található az égbolt legszínesebb és leglátványosabb vidéke. Por és reflexiós ködök világát találjuk itt, mely sok-sok látványos objektum megfigyelésére ad lehetőséget.Papp András, Namíbia

A Skorpió, a Mérleg és az Ophiuchus csillagképek határán járunk, ahol a csillagképeket alkotó legfényesebb csillagok által megvilágított ritka por és molekulafelhőket találunk. Ezekbe a felhőkbe ágyazott színes csillagok saját fénye megcsillan az apró, rendkívül ritkán elhelyezkedő részecskéken, ettől válik ennyire színpompássá, látványossá ez a terület. A sötétebb, nagyon sűrű részeken jelenleg is aktív csillagkeletkezés zajlik, itt fiatal csillagok csoportjai találhatók.

Elsőre talán legszembetűnőbb a bal alsó sarokban markánsan belógó fényes Tejút-részlet. Kissé tüzetesebben körülnézve további érdekességeket fedezhetünk fel. A központi részén egy szinte szabályos ötszöget veszünk észre, melyet az Antares, Messier 4, Alniyat, az IC4603 és IC4605 központi csillaga alkot. Körülöttük a reflexiós és emisziós ködök káprázatos egyvelegét találjuk. Innét és a rho Ophiuchus csillaghármasa által keltett ködösségből balra kissé felfelé kiinduló, hosszú, elnyúlt sötét ködök szelik ketté a csillagközi teret. A kép felső harmadában nagyon különös alakú struktúrát találunk. Egy fejjel lefelé álló, kék lófej, melyet a nü Scorpii csillag fényének reflektálódása kelt. Érdekes, viszont halványsága miatt nehezen elérhető, ritkán fotózott objektum ez. Hasonló cipőben jár a kép jobb szélén derengő, a pi Scorpii körüli reflexiós köd (Sharpless 1) is. Ezek mindegyikének megörökítése igazi kihívást jelent egy asztrofotós számára.

2013w01-nagySajnos a Tejút ezen szakasza Magyarországról nagyon mostoha körülmények között – a horizont közelében – figyelhető csak meg. Ahhoz, hogy teljes pompájában tudjuk megfigyelni ezt a területet lehetőleg minél délebre kell utaznunk. Így tett fotósunk is, aki 2012 júniusában Namíbiába utazott, ahonnan a lehető legkedvezőbb feltételek között – a zenitben – tudta elkészíteni a szükséges fotókat.

A fényképek átalakított Canon 550D digitalis fényképezőgéppel és 50 mm-es alapobjektívvel készültek. A megszokott, több – akár 10 órás – expozíciókhoz képes 22×5 perc, összesen 110 perc expozíció elegendőnek bizonyult a fényszennyezéstől mentes égen. Az égbolt pontos követéséről egy Lacerta MGen autoguiderrel felszerelt SkyWatcher HEQ5 mechanika gondoskodott.

Hozzászólás

hozzászólás