A végtelen kapujában

Lisszabon álomváros minden évszakban. A Tejo-parti holdsarló-nyugta módot ad egy kis tűnődésre is. Az innen induló felfedezők számára elsőrendűen fontosak voltak a csillagászati ismeretek is. Nem elég elindulni a végtelen óceánra - haza is kell térni.

2409

Soponyai György, Lisszabon.

Varázslatos a lisszaboni este itt, a Belém-toronynál, a Tejo partján. A portugál gótika remekét I. Mánuel király építtette 1515 és 1521 között, Vasco da Gama történelmi útjára is emlékezve. A felfedezőutakon elsőrendű fontosságúak voltak a csillagászati ismeretek is, ezekre emlékeztet az épületen I. Mánuel király armilláris szférája.

Portugália nemzeti ünnepén emlékezzünk mi is az öt évszázaddal ezelőtti eseményekre, a földrajzi felfedezések nagy korszakára Luís de Camões 1572-ben született költeménye, A lusiadák részletével.

Holdsarlónyugta a lisszaboni Belém-toronynál, 2017. szeptember 23-án. Soponyai György felvétele Canon EOS 5D Mark II + Canon EF 50/1.4 (előtér) + Canon EF 100/2.8 macro (a holdsarlókról 5 percenként készült expozíció).

Szoruljon hátrább megannyi kalandja
a görög és a trójai hajósnak;
némuljon el a hír, mely tudtul adja,
Sándor s Traján hány földön hódítottak;
dalomat a luzitán szív fakasztja,
melynek Neptun s Mars egyként meghajoltak.
Szűnjék, miről zengett a régi Múzsa,
itt más, nagyobb erény tör koszorúra.

Tejo nimfái, akiktől a szívem
lobogva borul újra égi tűzbe,
ha folyótokat szerény verseimben
valaha is dicsértem lelkesülve,
adjátok most, hogy hangom nemesítsem
fennköltebbé, méltóbb legyen repülte,
hogy vizetekről Phoibosz úgy találja,
nem csábítóbb Hippokréné se nála.

(Fordította Hárs Ernő)

Hozzászólás

hozzászólás